Július 3-7. között a temesvári egyházmegye különböző helységeiből (Zimándújfalú, Zimándköz, Arad, Újszentes, Temesvár) hívek egy csoportja vett részt a csíksomlyói Babba Máriához szervezett zarándoklaton. Első nap korán reggel indultunk útnak, hogy a délután folyamán már Zetelakán mutathassunk be szentmisét, ahol a helyi közösség testvéri szeretetével fogadott bennünket. A szentmise után Papp Antal helyi plébános bemutatta a templomot, mesélt a plébánia életéről, valamint köszönetet mondott azoknak a temesvári családoknak, akik huszonhárom zetelaki gyermeket befogadtak, hogy román nyelvet tanulhassanak. Az este a csíksomlyói kegytemplom csendjében ért véget.
A második nap Gyimesbükkön vett részt szentmisén a zarándokcsoport, ahol Salamon József helyi plébános (annak ellenére, hogy a programját kissé összezavartuk), nagyon kedvesen, időt szakított arra, hogy bemutassa a templomot, beszélyen nekünk a tervekről, valamint arról a történelmi helyről, ahová megérkeztünk. A szentmise után ellátogattunk az ezeréves határhoz, ahol Mester Arnold, a gyulafehérvári Seminarium Incarnatae Sapientiae papnövedéke ismertette annak történelmét, kiemelve: itt ér véget az ország, melyet István király Mária oltalmába ajánlott. A romokon felkapaszkodva, a havasok völgyeiben kanyargó Tatros folyó mesebeli vargabetűket leírva öleli körbe a határdombot ami az ottani kápolnától nagyon szépen látszik. A délutánt pedig Gyimesfelsőlokon töltöttük az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceumban ahol Berszán Lajos az iskola lelkiigazgatója fogadta a csoportot aki az iskola lelki életéről mesélt. Ugyan ez nap este meglátogattuk Darvas-Kozma József atyát aki az esti szentmise után fáradságot nem kímélve időt szakított a közös együtlétre.
A harmadik napon az utunk Korondra, Szovátára és Parajdra vezetett, ahol megcsodálhattuk Erdély szép tájait. Többen meg is jegyezték azok közül, akik még nem jártak ezen a vidéken, hogy igaza volt a Szentatyának, csodálatos a táj. A délután folyamán Adorján Imre atya a helyi közösséggel együtt fogadott bennünket Atyhán, ahol szentmisét mutathattunk be. Szemtanúi lehettünk továbbá annak, hogyan épült újjá Isten háza miután évekkel ezelőtt a tűz martaléka lett. A kis csoport nagyon jól érezte magát, ugyanakkor mindenki meghatódva hallgatta a templomot ért tragédia szomorú történetét.
A szombati nap már nem kínált olyan sűrű programot, a kegytemplom körül mindenki szabadon választhatott kedvére valót, hiszen éppen ekkor zajlott az Ezer Székely Leány Napja. De az egész zarándoklat csúcspontja az elsőszombati Mária-köszöntő volt, ahol Urbán Erik OFM misszionáriusi elhatározásra kérte a híveket. Urbán Erik szerzetes, az erdélyi ferences rendtartomány főnöke, a szentmise főcelebránsa, felszólította a Csíksomlyóra rendszeresen járó, illetve a somlyói misékbe a médián keresztül bekapcsolódó híveket, fogadják meg, hogy a kegyhely misszionáriusai legyenek.
Utolsó napunk sem maradt élmény nélkül, mivel mindannyian nagyon vártuk, hogy megismerhessük megyéspüspökünk szülőhelyét Csíkcsomortánt. Ezen a kis településen a helyi hívekkel együtt imádkozhattunk és szentmisén vettünk részt, valamint megtapasztaltuk a helyiek vendégfogadó szeretetét és a nyitottságukat.
A csoport hálásan köszöni a szívélyes fogadtatást, a baráti szeretetet minden plébánosnak és a közösségeknek, akik fogadtak bennünket. Hála és köszönet mindenkinek mindenért. A jó Isten fizesse meg százszorosan mindazt a jót, amit velünk tettek ezen a zarándoklaton.
Váncsa Csaba
temesvár-gyárvárosi káplán
