December 2-án temesvári, újszentesi, resicabányai, aradi és zimándújfalui zarándokok indultak útnak Csίksomlyóra, hogy részt vegyenek az elsőszombati Mária-köszöntőn. Az alábbiakban Erdei Ágota beszámolója olvasható.
A temesvár-józsefvárosi plébániatemplomban áldásban részesültünk. Ezt követően buszra szálltunk, ahol Puskás Attila atya, a resicabányai Szentháromság templom plébánosa, a zarándokok lelkivezetője üdvözölte a hίveket. Velünk tartott Cristea Mihály zongoraművész, aki csodálatos énekekkel tette ünnepélyesebbé utunkat.
Attila atya nagyon szép kifejezést választott a zarándoklat mottójául: szépszeretet. Mint mondotta, Marton Marcell kármelita atya Szépszeretet cίmű könyvéből ihletődött. A Szűzanya a szépszeretet megtestesίtője, méhében hordozta Szent Fiát, aki maga a szeretet, az Ő eljövetelére készülünk. Attila atyát idézve: „a szépszeretet a Szűzanya Szeplőtelen Szίvével kezdődik, amit nekünk tisztelnünk kell, hiszen a csίksomlyói Mária-köszöntőn az Ő Szeplőtelen Szίvéhez járulunk”.
Út közben rózsafüzért imádkozva, mely „felvértezi lelkünket a gonosz minden támadása ellen”, haladtunk úticélunk felé.
Székelyudvarhely külvárosában, a szombatfalvi Szent György tiszteletére felszentelt templomban szentmisén vettünk részt. Az evangéliumban a két vak meggyógyításáról szóló részt hallhattuk, amikor azok Jézus után futva azt kérték tőle, hogy „könyörüljön rajtuk”. Nem követelőzve, hanem mély hittel kérték Jézust, aki meggyógyította őket. Ez a hit is a szépszeretet által alakult bennük. Akkor tudunk hinni és bízni egymásban és Istenben, ha valóban szeretünk.
A prédikációban az atya arra figyelmeztetett, hogy ne tétlenül várjuk az Úr eljövetelét, hanem méltóképpen készüljünk fel rá imádsággal, bűnbánattal, jótettekkel, türelemmel egymás iránt, hogy a lelkünkkel foglalkozzuk, ne pedig a sok külsőséggel, ami elvonja a figyelmünket a lényegről, és csak úgy „belecsöppenjünk” az ünnepbe. A szépszeretet az, ami a mi lelkünket is a jó irányba tereli, a jó példánk pedig nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária. Ő a szépszeretet, az az erő, kegyelem, isteni jelenlét, ami belülről formál minket és nem engedi, hogy közömbössé váljunk, eldurvuljunk, hogy felkészületlenül álljunk az érkező Úr elé. „A szeretet inkább meghajlik, minthogy megtörjön, de ez a meghajlás nem meghunyászkodást jelent, gondoskodás van benne, nehogy a másikban megtörjön a szeretet” – mondta Attila atya.
Mint mindig, most is egy fontos gondolatot kötött a lelkünkre kedves lelkiatyánk, mégpedig: „azért zarándokolunk, mert mi azon dolgozunk, hogy a műveltség a szép szeretete legyen és ez a szeretet tanίtson meg bennünket, hogy hogyan kell Istennel, de főleg az emberekkel együtt élni. Nyissuk meg életünket, hogy ne a világ durvasága vezessen minket, hanem ez a szépszeretet, ami inkább meghajol, minthogy megtörjön.”
Másnap két templomot is felkerestünk Csίkszeredában. Az egyik a Szent Kereszt plébániatemplom, ahogy mi nevezzük az „angyalos” templom volt, amit Makovecz Imre tervei alapján építettek, és ahol Darvas Kozma József atya fogadott minket. A másik a Szent Ágoston plébániatemplom volt, amelyet Both László mutatott meg nekünk.
Puskás Attila atya még egy felhívást intézett hozzánk: a Mária-köszöntőn adjunk hálát mindenért, a két meggyógyult vak ember példájából tanulva mi is így mondjuk: „könyörülj rajtunk”. Mivel Pál József Csaba megyés püspök szombaton ünnepelte a születésnapját, Püspök Atyát Szűz Mária Szeplőtelen Szívébe ajánlottuk és életére, munkájára az Ő bőséges áldását kértük.
A kegytemplomban az imaóra után következett a szentmise, melyben azt az evangéliumi részt hallhattuk, melyben Jézus felhívja figyelmünket, hogy kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.
Szentbeszédében Hugó ferences testvér arról beszélt, hogy mi magunk is Isten munkatársaivá válhatunk, lehetőségeinkhez mérten tegyünk meg mindent, hogy az Úr tanítását továbbítsuk, ami tükröződhet viselkedésünkben, életünkben, embertársaink iránti viselkedésünkben. Szép Gyökössy Endre idézettel buzdított mindannyiunkat: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.”
Mi a Szent Szűzre nézünk, az Ő példáját próbáljuk követni, azt ahogyan szeretete megnyilvánul irányunkba. Milyen jó lenne, ha mi is úgy tudnánk szeretni ahogy Ő, hogy odahajolunk, ahol, szükség van ránk, anélkül, hogy a másik embert megsértenénk.
Sok szép, tanulságos gondolattal gazdagodtunk ezalatt a néhány nap alatt. Ez a zarándoklat valóban a szépszeretet jegyében telt, igazi ráhangolódássá, készülődéssé vált számunkra. Kívánom, hogy a szépszeretet mindig meg tudjuk élni, minden körülmények között.
Szívből köszönjük Attila atya szavait, tanításait, a beszélgetéseket.
Aki énekel, kétszeresen imádkozik, szokták mondani. Nagyon szépen köszönjük Cristea Mihály zongoraművésznek, hogy elkísért bennünket és csodaszép zongorajátékával tette meghittebbé zarándoklatunkat. A Jóisten fizesse meg mindkettőjük fáradozását! Reméljük, hogy a jövőben még sokszor társaink lesznek.
Hálás szívvel köszönjük a szervezők állhatatos munkáját, Attila atyát idézve „igazi máriás, gondoskodó lélekülettel” szervezték meg ezt az utat, mint mindig.
Ez a zarándokcsoport egy nagy család, ahol a szépszeretet helyet talált mindannyiunk szívében.