Október 15-én, vasárnap különleges eseménynek volt tanúja Temeskenéz: az Avilai Szent Teréz római katolikus templomot felszentelésének 200. évfordulóját ünnepelte a közösség a védőszent napján. Az ünnepnapot különleges események sorozata fémjelezte.
Kenaz vagy Kenes régi bánsági települést 1230-ban említik először dokumentumok, és az 1332-es pápai tizedjegyzékben is szerepel. Itt született 1432-ben Kinizsi Pál, Mátyás király seregének parancsnoka és Temes vármegye főispánja, aki az oszmán megszállók ellen vívott számtalan csatában tűnt ki. A falu neve szláv, illetve protogermán eredetű, a cneaz főnévből származik, amelynek jelentése az idők folyamán formálódott: törzsfőnök, majd fejedelem, bíró. A románok, szerbek, németek, magyarok és romák lakta település lakói gyönyörű templomokat építettek. A régieket a törökök lerombolták, az újabbak pedig élő tanúi az itt gyakorolt keresztény hitnek. A három jelenlegi templom egymást követően épült: 1804-ben (román ortodox), 1823-ban (római katolikus) és 1889-ben (szerb ortodox).
A németek – bánsági svábok – 1797-től, de különösen a 19. század elején telepedtek le Knees/ Temeskenézen, a lakók a már meglévő szomszédos falvakból érkezett svábok voltak. Az első családok, szám szerint 23-an, Billédről érkeztek, hogy megalapítsák a helység német, katolikus közösségét. Az erről az eseményről szóló, a családfők aláírásával ellátott dokumentumot vasárnap a jubileumi szentmise előtt a templomban állították ki.
A plébániát 1823-ban alapították, miután a jelenlegi templom alapkövét 1822-ben letették. A közösség első plébánosa Franz Mischel, a temesvári teológiai szeminárium korábbi rektorhelyettese és a székesegyház prédikátora volt, aki haláláig Temeskenézen maradt, és a plébánia régi temetőjében nyugszik.

A Kirchweih, vagyis a templombúcsú ünnepe október 15-én a vendégek érkezésével kezdődött: dr. h.c. Roos Márton ny. temesvári püspök, a település szülötte, Böcskei László nagyváradi megyés püspök, Nikolaus Kutschera, a Németországba kivándorolt temeskenézi svábok szövetségének (Heimatortsgemeinschaft /HOG/ Knees) elnöke, valamint a község mintegy negyven, külföldre vagy a városba települt egykori lakója, valamint a Temesvári Püspökség küldöttsége.
A püspököket Florin Cheaua helyi polgármester és a település néhány tanácsosa fogadta a falu bejáratánál egy gyönyörű lovaskocsival, a lovakat az egyik még itt élő sváb katolikus férfi hajtotta. A vendégeket a városházán a hívek egy része, valamint más helyi tanácsosok és a városháza alkalmazottai fogadták. A község polgármestere bevezette a jelenlévőket a városházára, megmutatta nekik az épületet és az ott folyó közigazgatási és szociális munkát.
Ezt követően a temeskenézi templom volt az a hely, ahol a helyi katolikus hívek, valamint a szomszédos falvakból és Temesvárról érkezett román és szerb ortodox hívek egybegyűltek, hogy imádkozzanak, hálát adjanak Istennek a kapott kegyelmekért, a jobb vagy kevésbé jó időkért, amelyeket mindannyian együtt megéltek. A szentmisén részt vett Florin Cheaua polgármester, Mihai Herghelegiu ortodox plébános és Alexandru Rusandu nyugalmazott plébános feleségeikkel, tanácsosok és vendégek, Nikolaus Kutschera úr, a HOG Knees elnöke családjával és vendégeivel. Miklós Csaba majláthfalvi plébános, a temeskenézi közösség lelkipásztora a munkatársakkal és a helyi közösséggel együtt előkészítették az ünnepi szentmisét, a nyár folyamán pedig javítási munkálatokat is végeztek a templomon a Németországba kivándorolt temeskenézi svábok egyesületével közösen.
A szentmise kezdete előtt a Hansi Müller vezette „Banater Spatzen” ifjúsági néptáncegyüttes, a „Banater Musikanten” fúvószenekar kíséretében vonult végig a falu utcáin a templom felé. Itt a szentmisét 11 órakor Roos Márton ny. püspök mutatta be, koncelebrált Böcskei László nagyváradi főpásztor és Miklós Csaba majláthfalvi plébános. Bevezetőjében Márton püspök a jubileum és az ünnep fontosságát hangsúlyozta.
Az olvasmányokat román és német nyelven olvasták fel a közösség fiatal nőtagjai, az evangéliumot pedig Miklós Csaba plébános hirdette. Az egyetemes könyörgést Dr. Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros olvasta fel, aki a majláthfalvi ministránsokkal és a temeskenézi fiatalokkal együtt a szentmise asszisztenciáját képezték.
Német és román nyelvű szentbeszédében Roos Márton püspök a népről, a néhány évszázaddal ezelőtt a Bánságba érkezett ősökről beszélt. – Érkezésüket nehézségek, bizonytalanság, az új helyhez való alkalmazkodás szükségessége jellemezte, de minden Isten akaratából és Isten segítségével történt. Két évszázad után, amely alatt németek, románok és szerbek a helyi közösséget és az egész falut építették, távozásukkor a svábok csak néhány maradandó dolgot hagytak hátra: a templomot, a falukereszteket, a temetőt – az ősök nyughelyét, a gyökereket, a helyet, ahol megtanultuk, honnan jöttünk és hová tartunk. De ugyanilyen fontos a közösség, az emberek által együtt megtanult és megélt dolgok, a nemzedékeken, évtizedeken és határokon át felhalmozott és átadott élettapasztalat, a vendégszeretet, amellyel a falu szülötteit hazavárják ezeken az ünnepnapokon – fogalmazott a nyugalmazott főpásztor, aki a továbbiakban kitért a román ortodox egyház történetére a faluban, beszélt a régi egyházi anyakönyvekről, a 18. századtól a faluban szervezett első plébániáról, a régi plébánosokról, valóságos papi dinasztiákról, akik apáról fiúra kísérték lelkipásztorként a közösséget.
A szentmise végén Roos püspök megáldotta a rozmaringcsokrot, a Kirchweih-csokrot, megköszönve a jelenlévőknek, hogy együtt ünnepelhetik ezt a szép jubileumot. Miklós Csaba plébános a következőket emelte ki: – Október 15-én, vasárnap, a római katolikus közösség védőszentje, Avilai Szent Teréz emléknapján ünnepeltük a temeskenézi római katolikus templom felszentelésének 200. évfordulóját. (…) Ez az ünnep valóban méltó azon katolikusok közösségéhez, akik éltek, építették és gazdagították a falut, mindenütt a német ügyesség, rend és szellem nyomait hagyva maguk után, akik a jelenlegi templom építése óta eltelt 200 évben hitükkel és imáikkal kívántak tisztelegni az ősök emléke előtt, akik eljöttek, hogy velünk együtt ünnepeljég meg ezt az eseményt. Isten jutalmazza meg őket és segítsen mindannyiunkat, hogy ez az esemény új kezdet legyen a temeskenézi katolikus közösség számára.
A liturgia zenei szolgálatát prof. Christine Maria Surdu (orgona) és prof. Simona Mustețiu (ének) látta el.
A záróáldás után Roos Márton ny. püspök megáldotta a templom homlokzatán elhelyezett fekete márványtáblát, amelyen az ünnepi eseménynek állít emléket: a temeskenézi római katolikus templom felépítésének és megáldásának 200. évfordulója. Nikolaus Kutschera, a HOG Knees elnöke és Florin Cheaua polgármester beszédei után tánc, zene és a német népviseletbe öltözött fiatalok felvonulása következett a faluban. A Művelődési Központban a helyiek és a vendégek találkozhattak, beszélgethettek, ezt követően a bánsági Kirchweih-re jellemző kulturális programra került sor, amelyet a Banater Spatzen táncegyüttes adott elő, a Banater Musikanten fúvószenekar kíséretében.
Ez alkalomból mutatták be a temeskenézi Avilai Szent Teréz római katolikus templomról szóló kis monográfiát is, amelyet Matthias Kutschera írt a templom 200. évfordulója alkalmából. Német és román kiadásban jelent meg. A román fordítás a temesvári Püspökség levéltárosa, Dr. Claudiu Călin munkája.
Az agapé után a Radu és Ilie Vincu testvérek, temeskenézi születésű bánsági hegedűművészek, román népzenei műsort adtak elő, ismert darabokat játszottak a régió minden tájáról.
A Temesvári Rádió német nyelvű adásának adott interjújában Roos Márton ny. püspök a temeskenézi templom lelki jelentőségét említette, azt a helyet, ahol megkeresztelték, ahol először járult szentáldozáshoz, részesült a bérmálás szentségében és számos szentmisét mutatott be. A jubileumi ünnepnek, de az idei ünnepnapnak is az a szerepe, hogy megerősítse és bátorítsa hitben azokat, akik a faluban maradtak, vagy akik eljöttek és csatlakoztak a falu katolikusaihoz.
Kutschera elnök szerint az egyik legnagyobb ünnepségre 1973-ban, a templom fennállásának 150. évfordulóján került sor, amelyen a hagyományos sváb viseletbe öltözött fiatalok és párok az egyik legnagyobb számban jelentek meg.

A temesvári Püspökség sajtóirodája