Andrej Štafura könyve a szlovákiai Wegenstein orgonákról

A 2017-ben megrendezett Banater Orgeln und Orgelbauer. Bilder einer europäischen Orgellandschaft / Bánsági orgonák és orgonaépítők. Képek európai orgonákról elnevezésű kiállítás után első ízben bemutatásra kerültek a szlovákiai Wegenstein-orgonák is, amelyek nemrég ismét egy tudományos tanulmány reflektorfényébe kerültek.
Andrej Štafura 2021-ben jelentette meg kétnyelvű (szlovák, angol) The Historical Pipe Organs of Carl Leopold Wegenstein in Slovakia (ISBN 978 80 972541 2 4) című könyvét. A kiadványt egy nagyobb, az ország történelmi orgonáiról szóló projekt részeként tették közzé (Wooden Pipe Configuration of Historic Positive Organs in Slovakia).
A szerző a pozsonyi Képzőművészeti Akadémia Zene- és Táncművészeti Karán, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében tanult. Mivel ez a könyv Wegenstein orgonáinak fizikai elemzése, más tudósok is részt vettek benne, mint például Martin Čulik, Stefan Nagy, Peter Barta, Andrej Čepec.
Carl Leopold Wegenstein (1858-1937) Délkelet-Európa egyik legjelentősebb orgonaépítője volt. Alsó-Ausztriában született, és tanulóéveit Európa jelentős orgonaépítőinél töltötte: Walcker Ludwigsburgban, Jehmlich Drezdában, Weigle Stuttgartban, Gebrüder Dinse Berlinben, Hickmann Erfurtban, Goll Luzernben, Giesecke Göttingenben, Laukhuff Weikersheimben. 1880 körül Temesváron telepedett le, ahol megalapította orgonaépítő műhelyét.
Könyvének első fejezetében a szerző néhány adatot közöl Carl Leopold Wegenstein életéről és munkásságáról, valamint rámutat jelentőségére a 19. századi európai orgonák összefüggésében. Ez volt az átmenet a barokk és klasszicista orgonáról a romantikus korszak orgonájára, a működési elvről az orgona dinamikus felépítésére. Ebben természetesen az egyházzenei újítások és mozgalmak is fontos szerepet játszottak, mint például a cecílianizmus a katolikus egyházban. Ezzel egy időben az orgona Franciaország és Németország koncerttermeibe is bekerült, ami a repertoár bővüléséhez vezetett. Végül a szerző rámutat a történelmi Magyarországon működő Wegenstein orgonaépítő műhely jelentőségére is, amely elsőként bővítette tevékenységi körét. A Wegenstein-orgonák ma már több országban is megtalálhatók: Romániában, Magyarországon, Ukrajnában, Bulgáriában, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában és Szlovákiában. A legtöbbjük azonban még mindig a Bánságban és Erdélyben található, a katolikus, protestáns és református templomokban, illetve zsinagógákban.
A kötet 2. fejezetében a Wegenstein-orgonák fizikai elemzései kapnak elsődleges szerepet: kronometriai adatok, dendrokronológia, radiokarbonvizsgálatok és nem utolsósorban levéltári kutatások. A kutatás középpontjában az orgona- és sípgyártáshoz használt fa- és fémötvözetek típusai álltak. A Wegenstein-orgonák különböző játék- és regisztertaktusait is részletesen leírják és elemzik.

Cégfelirat a revúcai orgona konzolján

Tíz orgonáról esik szó, amelyeket Carl Leopold Wegenstein 1896 és 1914 között épített a mai Szlovákia területén. Ennek a szakasznak az első világháború vetett véget. Ez a 10 Wegenstein-orgona ma a következő szlovákiai katolikus és protestáns templomokban található: Muráň, Revúca, Lubietová, Motyčky, Mikusovče, Bušince, Slovenská Lupča, Velká Čalomija, Žiar nad Hronom, Tajov. A 3. fejezetben mindezekről a hangszerekről részletes leírás olvasható (működés, felépítés, elrendezés stb.).
A 4. fejezet az orgonaépítéshez használt anyagok fizikai és kémiai elemzésével foglalkozik. Számos táblázat és ábra világítja meg az európai és a bánsági orgonaépítésnek ezt az eddig feltáratlan területét. A helyiségek akusztikájával a könyv 5. fejezete foglalkozik, ismét számos méréssel és elemzéssel kombinálva. A könyv utolsó, 6. fejezete a Žiar nad Hronom (Garamszentkereszt, németül Heiligenkreuz an der Gran) város katolikus Szent Kereszt templomának Wegenstein-orgonájáról szóló esettanulmány.
A könyvben bemutatott orgonák mindegyike viszonylag jó és használható állapotban van ma is, némelyiket alig néhány éve újították fel. Az új kiadvány következtetése: ez a kötet további ösztönzést jelenthet a Wegenstein-kutatás számára, hogy többet foglalkozzanak ezekkel az hangszerekkel és építési módszereikkel. Bár Wegenstein orgonáinak többségét pneumatikus mechanikával építette, hangszerein több mint 100 évvel a megépítésük után még mindig játszanak, és sokukon még nem végeztek nagyobb javításokat. Különösen azok a hangszerek, amelyek építését Carl Leopold Wegenstein még személyesen felügyelte, magas színvonalon készültek, szemben azokkal, amelyeket fiai építettek az 1930-as évektől kezdve. Az előbbiek közé tartozik Szlovákia tíz orgonája, melyeknek Andrej Štafura ebben a könyvben maradandó emléket állít.

Dr. Franz Metz