”Szép és felelősségteljes mindazok hivatása, akik a szülők segítőiként és a társadalom megbízottaiként nevelői feladatra vállalkoznak az iskolákban; e hivatás sajátos szellemi és szívbéli adottságokat, nagyon gondos fölkészülést, állandó megújulási és alkalmazkodási készséget kíván.” (Gravissimum Educationis 5)

A Katolikus Oktatás Európai Bizottsága (CEEC) felhívására idén május 13-án, áldozócsütörtökön első alkalommal ünnepeljük a Katolikus Oktatás Nemzetközi Napját. A javaslatnak megfelelően az idei esztendőtől erre az eseményre minden évben, Jézus mennybemenetelének ünnepén kerül majd sor.
A Katolikus Oktatás Nemzetközi Napja alkalmából a Gerhardinum Római Katolikus Líceum tanárai, tanítói vallanak hivatásukról.

– Mi késztette arra, hogy a pedagógusi pályát válassza? Példakép?

Gergely Krisztina, tanítónő: – Természetesen sok külső ingert sorolhatnék fel, melyek segítettek a döntésben. Gyakran a kíváncsiság motivál. A tanításba, oktatásba, nevelésbe nem csak belekóstoltam, hanem meg is szerettem annak ízét. Hatalmas élmény, mikor egy apró lény kibontakozik, megnyílik, fejlődik. Öröm látni azt az utat, amit bejárnak. Felemelő érzés a harcaikban is jelen lenni, értük, velük harcolni. Az én életutamon is voltak, vannak olyan emberek, akik egyengették az ösvényt. Valahogy így ér össze a hivatásom az életemmel. Mások meglátják az én csiszolatlanságom mögött rejlő értéket, s általuk tisztul az én látásom is, hogy észre tudjam venni a környezetemben élők értékes belső világát.
Kiss-Pataki Endre, földrajztanár: – Kiskorom óta tisztelettel néztem a tanítóimra, tanáraimra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert tanáraimban gyakran példaképet is láttam. Több ifjúsági csoportnak, közösségnek voltam tagja (TEKMEK, TEMISZ, DÖK), ahol megtapasztaltam a fiatalokkal, emberekkel való munka jótékony hatását. Így született meg bennem a vágy, hogy pedagógusként használjam tálentumaimat. Mindezért nagyon hálás vagyok.
Lukács-György Henrietta, magyar szakos tanárnő: – Azért választottam a pedagógusi pályát, mert a gyermekek nevelése és tanítása közben érzem a leginkább, hogy Istennek tetsző munkát végzek. Nyilvánvalóan ez a folyamat mindig energiát ad nekem, és egy olyan belső örömteli érzést, ami megerősít abban, hogy jó úton járok. Példaképeim is voltak, persze. Az óvónénim, aki olyan környezetet tudott teremteni, amiben elvarázsolva éreztem magam. A tanítóimtól a rendszerben gondolkodást, még egyetemi tanáraimtól a következetességet leshettem el és megannyi apró rejtelmet. Gyerekként még nem voltam biztos abban, hogy tanár akarok lenni, de Isten igen, és ezért minden nap hálás vagyok!

– Milyen tapasztalatokat gyűjtött az eddigi pályafutása során, melyek azok a területek, amelyek nagyobb odafigyelést igényelnek?

Gergely Krisztina, tanítónő: – Az előkszítő osztály talán az egyik legizgalmasabb időszak a kisdiákok, szüleik és a tanítók életében. Sok a kérdés, sok az új inger. Mindegyik félben, diákban, szülőben és tanítóban hatalmas a kiváncsiság, mely gyakran félelmekkel is vegyül. Ebben segít a közösen eltöltött idő, a beszélgetések, a nyitottság. Ez utóbbi lenne mindkét kérdésre a válaszom. Azt tapasztaltam, hogy fontos nyitottnak lenni, (úgy igazán) meghallgatni és meghallani a társunkat. Ebben mindig lehet fejlődni.
Kiss-Pataki Endre, földrajztanár: – Mindenekelőtt a személyes kapcsolat és a hiteles példa az, ami a másik emberből egy reakciót vált ki. Hiszek a személyes, kötetlen, támogató párbeszédben, az egymásra figyelésben és a kölcsönös tiszteletben. Azt hiszem a mai világban közösségek tudatos segítése és jelenléte sok problémára választ jelent. Egy erős, jó hangulatú keresztény közösséghez való tartozás megoldást jelenthet az elidegenedés, a magány és a felszínes életvitel problémáira.
Lukács-György Henrietta, magyar szakos tanárnő: – Az egyetem után egyből a temesvári Gerhardinumban kezdtem tanári pályafutásomat, IX-XII-es diákok között. 22 évesen ez igazi kihívás volt, rengeteg időt kellett ráfordítsak elsősorban önmagam felkészítésére. Mindez immár 6 év alatt leülepedett bennem, gördülékennyé vált. Az elmúlt években a tanítás más aspektusaira kellett  ránevelejem magam. Ez pedig a differenciált oktatás, nevelés. A diákok különböző tudásszintjeik miatt már nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag a jól bevált frontális oktatási formát válasszuk, mert az kudarcra ítélné a gyerekek egy részét. Emiatt több szinten kell gondolkodnunk, nyelvileg a felzárkóztatásra kellett egyre inkább odafigyelnem, s majd az ismeretek kisebb adagokban történő átadására.

– Milyen többletet nyújt a pedagógiai munkához a GerhardinumLíceum?

Gergely Krisztina, tanítónő: – Nemrég a negyedikes gyermekeimmel az iskoláról beszélgettünk. Egyik diákom így fogalmazott: “Az én iskolám épülete kívülről romos, omladozó, rideg. Ha bemész az udvarra, a termekbe hirtelen meleget érzel. Ezt a meleget nem a fűtőtestek adják. Ez a meleg a közös pillanatokból áll: közös viccek, közös tanulás, közös játék. Ezért szeretem az én iskolámat.” Ezt a meleget szeretem én magam is, mely abból a biztos tudatból árad, hogy nem a véletlenek sodornak bennünket, hanem van egy Isten, aki hordoz. Ebben való megerősödést (is) ad a Gerhardinum Katolikus Teológiai Líceum diáknak, tanárnak egyaránt.
Kiss-Pataki Endre, földrajztanár: – A Gerhardinum Líceum egy olyan keresztény értékeken alapuló nevelést céloz meg, ami egyedülálló a térségben. A közös oktatást indító és záró imák, a szentmiséken való részvétel,  a lelkigyakorlatok, az esti imaalkalmak, közösségi rendezvények, a délutáni tanuló órák, a személyes kapcsolat a szegedi Piarista gimnáziummal,  a kirándulások, a zarándoklatok egy olyan családias légkört teremtenek meg diáknak, pedagógusnak egyaránt, amitől a Gerhardinum Líceum több, mint iskola.
Lukács-György Henrietta, magyar szakos tanárnő: – A Gerhardinumban pár év alatt szembe kellett néznem a differenciált oktatás valódi arcával, és a magyar mint idegennyelv oktatásának nehézségeivel. Sok a próbálkozás, minden gyerek mást igényel, itt sem működik ugyanaz a séma. Viszont, ha Isten ad megpróbáltatást, ad eszközt is a megoldásához, s mivel véleményem szerint is, mindent meg lehet oldani, hála az Atyának, vannak sikerek, eredmények. Örülök annak, hogy ezek a váratlan helyzetek továbbgondolkodásra sarkallanak, ez a tanári lét egészséges velejárója.

(Az interjút a temesvári Püspökség sajtóirodájának munkatársai készítették)