Ez képezte a központi témáját az egyházmegyénk lelkipásztorait, az itt tevékenykedő férfi és női szerzetesrendek tagjait, valamint a plébániák világi alkalmazottait és munkatársait tömörítő máriaradnai zarándoklatnak, amelyre az elmúlt szombaton, október 5-én került sor. A rendezvény szervezője a Temesvári Püspökség, illetve az ennek keretében működő Család- és Felnőttpasztorációs, valamint az Ifjúsági Pasztorációs Iroda volt. Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök és Tari M. Böbe nővér családpasztorációs referens a bejelentkezők névsorának előző napi összegzésekor örömmel jegyezték meg, hogy az idei zarándoklatnak és találkozónak az egyházmegye területéről mintegy négyszáz résztvevője lesz. Akadt tehát dolguk a máriaradnai információs központban azoknak az önkénteseknek (M. Böbe nővér, Beáta-Mária nővér, Tietze Imogen, Bálint Klára, Oprișa Ioana és Cădărean Ioan radnai lelkipásztor), akik vállalták, hogy minden érkezőnek átadják a kitűzőket, regisztrálják azokat, akik az utolsó percben döntöttek a részvételükről, hasznos tudnivalókkal szolgálnak a kérdezőknek, tanácsokkal látják el az előadást követő kiscsoportos beszélgetés felelőseit és a délutáni műhelyek vezetőit, illetve útbaigazítják őket a kiscsoportos tevékenység 30 különböző helyszínére. A szervezők arra figyeltek, hogy a programok alatt gyermekfelügyeletet biztosítsanak a családoknak, valamint ifjúsági tevékenységet az ide érkező fiataloknak.
A zarándoklat programja 10 órakor szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Pál József Csaba megyéspüspök, szónoka pedig Szénégető István marosvásárhely-remeteszegi plébános, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye családpasztorációs irodájának vezetője, a rendezvény meghívott előadója volt. A liturgián rész vett és koncelebrált az egyházmegye mintegy negyven lelkipásztora és szerzetese. Mint azt a Főpásztor találóan megjegyezte, az egyházmegye szíve ezen a napon Máriaradnán dobogott. Bevezetőjében a megyéspüspök üdvözölte Szénégető István családpasztorációs referenst, megköszönve, hogy igennel válaszolt a temesvári Püspökség meghívására, a jelenlévő papokat, szerzeteseket, plébániai munkatársakat, a szentannai Mária-lányokat, és úgy fogalmazott: ez a nap több mint egy zarándoklat, ez imádság, tapasztalatcsere és a Szentlélek segítségének kérése a tevékenységek folytatásához. Szentbeszédét Szénégető István plébános azzal indította, hogy az elhangzott evangéliumban két olyan ige van, amivel Isten meg akarja szólítani a híveket. – Ez a két mondat pedig Jézus ajkáról a következő: „Semmi nem fog nektek ártani” (vö. Lk 10, 19), a másik pedig „De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben”  (vö. Lk 10, 20). Ez a két ige engem nagyon megérint – idézte a Szentírási részt a szónok, majd pedig ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegyében egy fiatal pap ötlete volt, hogy kérjék meg a híveket, imádkozzanak a papokért, mégpedig név szerint. Miután ezt megszervezték, jelenleg a főegyházmegye minden papjáért, szerzeteséért és szerzetesnővéréért naponta hárman imádkoznak.
A szentmisét követő előadás címe megegyezett a zarándoklat témájával: Eucharisztia és közösség. Bevezetőként Szénégető István plébános úgy fogalmazott: az Eucharisztia és a közösség teológiai fogalma és a gyakorlata szorosan összetartozik. – Mivel én nem elméleti ember, hanem plébánosként inkább gyakorlati ember vagyok, arról fogok beszélni, ami hozzám közel áll: a gyakorlatról. Mikor azt mondjuk, hogy közösség, akkor ez alatt közösséget értünk az Atyával, a Fiúval, a Szentlékekkel, a mennyei szentekkel, valamint az emberekkel és az Egyházzal. Ennek az összefoglaló és látható misztériuma az Eucharisztia – kezdte értekezését a főegyházmegyei családpasztorációs iroda vezetője, aki három szempont köré építette fel előadását: a jelenlétet hordozó kenyér, a megtört kenyér és a szentáldozásban kiosztott, ajándék kenyér, továbbá ezek üzenete a közösség számára.
Az előadást követően a program kiscsoportos tevékenységgel, beszélgetéssel folytatódott, amelyek keretében mindenki megoszthatta a zarándoklat témájával kapcsolatos gondolatait.
Ebéd után a jelenlévők különböző tematikájú műhelymunkán vettek részt, amelyek vezetői tíz helyszínen várták az érdeklődőket. Ezek keretében a család, a közösség és az Eucharisztia kapcsolatáról (felelős: Sabău család) az ifjúsági közösség megerősítéséről (felelősök: Ioncsov Adi, Lauș Andreea, Schiffert Astrid, a magyar és a román egyetemisták csoportja), a római katolikus Egyház szociális tanításáról (felelős: Zöld Zoltán betegápoló), a megszentelt (szerzetesi) életről (felelős: P. Gál Márton SDS), lelkiségi mozgalmakról (felelős: Ciubotariu család), a család és az iskola közösségéről (felelős: Kocsik Zoltán lelkipásztor, a Gerhardinum Líceum igazgatója), az előimádkozói és felolvasói szolgálatról (felelős: Dr. Imogen Tietze), a szentségi énekekről (felelős:  Bajkai-Fábián Róbert orgonista, karvezető) és a teremtett világ védelmére vonatkozó Laudato Si pápai enciklika bemutatásáról (felelős: Christine Surdu) hangzottak el előadások. A lelkipásztori műhelymunkát Pál József Csaba megyéspüspök vezette.
Zöld Zoltán betegápoló, a temesvári egyházmegyei Caritas szervezet alkalmazottja és Eduard Dobre, a Romániai Kolping Családok Központi Szervezetének igazgatója a katolikus Egyház szociális tanításának alapelveiről, valamint a társadalmi tanítás gyakorlati alkalmazását is magában foglaló DoCatról tartott interaktív előadást. – Nagyon sok érdeklődő választotta ezt a műhelyt, mintegy hatvanan gyűltünk össze a radnai kolostor konferenciatermében. A résztvevőkkel való beszélgetésre, a kérdések megválaszolására kevésnek is bizonyult az egyórás időtartam, ám ennek ellenére sok pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örvendünk – foglalta össze Zöld Zoltán.
A zarándoklat szentségimádással és szentségi áldással zárult.
A nap végén a résztvevők közül sokan osztották Pál József Csaba megyéspüspök véleményét: ez a rendezvény valóban több volt, mint egy zarándoklat. Az átfogó és alapos szervezés, az önkéntesek lelkes munkája, a tartalmas előadás, az együtt töltött órák, a találkozás és viszontlátás öröme, az új ismeretségek, a Szűzanya közelségét, oltalmát idéző radnai kegytemplom megannyi kellemes élménnyel gazdagította a résztvevőket, erősítve a hitet és a hitben való összetartozás érzését.