1. lectio
Lk 19,28-40
„Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ezzel a megbizatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” „Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.“
Magyarázat:
Jézus születésekor az angyalok békét hirdettek a földön. Jézus most Jeruzsálembe jön, ahol meg fog halni a kereszten. Jézus tanítványai a következő felkiáltással dicsérik Istent: „Békesség a mennyben”. Békesség és dicsőség van a mennyben, mert Jézus úton van, hogy betöltse üdvözítő küldetését. A tanítványok meg vannak erről győződve, bár még mindig nem értik, mit jelent ez. Mások szkeptikusak, értetlenek. Ezért csak a földi békéről lehet szó. Aki elfogadja Isten békeajánlatát, békében fog élni. Aki Isten akarata ellen harcol, hiába harcol, és nem lesz békéje.
2. meditatio
- Az Olajfák hegyén senki sem tilthatta meg a tanítványoknak, hogy dicsérjék Istent. Mindenképpen találtak volna rá módot. Mondhatok-e én is hasonlót: gyorsan feladom, ha valaki kritizál?
- A lovaglásra alkalmas állat, amelyen még nem ült ember, az új kezdetet, az új korszakot jelképezi. Milyen értelemben élek Jézus Krisztus király korában?
- Hajlandó vagyok-e követni Jézus Krisztust, még akkor is, ha a földi útja nem dicsőségbe, hanem szenvedésbe vezet engem?
3. oratio
Istenünk, vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy érezzük, hogy minden világos. Tudjuk, hogy jól választottunk, tele vagyunk bizakodással, úgy tűnik, hogy minden jó irányba fejlődik. Ilyen pillanatot éltek át Jézus tanítványai, amikor Jézust királyként üdvözölték, aki a Te nevedben jön. De van olyan is, amikor minden bizonyosság szertefoszlik. Semmi sem marad abból, amit stabilnak hittünk. Úgy tűnik, hiába pazaroltuk el az életünket. Egyik tapasztalatra sem szabad teljes mértékben támaszkodnunk. A lelkesedés pillanatait reményforrásként adtad nekünk a nehéz napokra, a kétségbeesés pillanataiban pedig arra emlékeztettél, hogy a Te valóságodban, amelyet „mennyországnak” nevezünk, a dolgok eltérnek attól, amit földi szemünkkel látunk. Add meg nekünk a Te békédet, hogy ne vesszünk el a változó érzésekben. Ámen.
4. contemplatio
Elmélkedj, mélyítsd el a gondolatot, hogy Jézus Krisztus tanítványai lévén teljes lényünkkel a mennyország felé orientálódunk, és hogy a menny szempontjából sok eseménynek más a jelentése, mint annak, amit a testi szemünkkel látunk.
5. actio
Tegyél jelet a szobádba, hogy te is el akarod fogadni királyodnak, uradnak Őt, aki az Úr nevében jön. Ez a jel lehet a virágvasárnapi szentmiséről hozott barka vagy más virágkompozíció.
Lectio Divina a temesvár-erzsébetvárosi szalvatoriánus kolostorból
