„Amint tehát a hívők és a papok száma növekedett, az Isten embere az egyes városokban templomokat emelt, s a fő monostort, amelyet Szent György vértanú tiszteletére a Maros partján épített, Marosvárnak nevezte el. Ebben a monostorban Isten anyjának tiszteletére oltárt állított, és eléje ezüsttömjénezőt függesztett. (…) A püspök pedig szombatonként, miként Mária mennybevitele napján is magasztaló dicséretekkel és kilenc olvasmánnyal rótta le ugyanitt ájtatossága adóját. (…) Nevét pedig, tudniillik Krisztus Anyjáét, a magyar nemzet ki nem ejti, hanem csak Úrnőnek mondja, hisz Pannóniát a Boldogságos Szűz családjának nevezte Szent István király” – olvasható Szent Gellért nagy legendájában. Egyházmegyénk első főpásztora tehát a keresztény hittel a Szűzanya tiszteletét is elhozta a Tisza, a Maros és a Duna közén élő népekhez. Az egykori püspöki székesegyház, illetve az ősi egyházmegye első Mária-oltárának helyén ma a Szent Gellért földi maradványait hajdan magába foglaló kőkoporsó, a nagycsanádi templom oltára áll. Ott, ahol első püspökünk közel ezer évvel ezelőtt a Szűzanya oltalmáért imádkozott, ma az ősi egyházmegye területéről egybegyűlt hívek sokasága az ő közbenjárását kérheti. Nm. és Ft. Roos Márton temesvári főpásztor ugyanis a 2000. jubileumi évben a nagycsanádi templomot zarándokhellyé nyilvánította, ahová minden év szeptember 24-én, Szent Gellért ünnepén a temesvári, valamint a szomszédos nagybecskereki és szeged-csanádi testvéregyházmegyékből érkeznek zarándokok. Huzsvár László nagybecskereki, Gyulay Endre szeged-csanádi, Kräuter Sebestyén temesvári megyés püspök, valamint dr. Boros Béla címzetes érsek első ízben 1991-ben mutatott be közös szentmisét a vértanú szent főpásztorunk emlékét őrző templomban.
Szent Gellért püspök csanádi sírjánál egyébként tíz csodáról tesz említést a nagyobbik legenda. A legtöbb esetben helyi lakosokról van szó. Ugyancsak itt olvasható, hogy a XIV. században Károly Róbert király (+ 1342) felesége, Erzsébet királyné (+1380) „egy betegségéből Szent Gellért érdemeiért felgyógyult, s ezért a monostort gazdagon megajándékozta”.
Csanád 1030-1552 között volt egyházmegyénk püspöki székhelye. A jelentős állami és egyházi központot a történelem folyamán számos uralkodó kereste fel. Minden valószínűség szerint valamikor 1030 után Szent István király (+ 1038) is járt itt. 1041-ben húsvét táján Aba Sámuel király (+ 1044) járt Csanádon, de többször megfordult a településen Kun László király (1278-ban, majd az ezt követő években), akit 1290-ben bekövetkezett tragikus halála után itt is temettek el. Károly Róbert király 1315-ben útban Temesvár felé érintette Csanádot, 1366-ban pedig Nagy Lajos király látogatott ide. Zsigmond király (+ 1437) kétszer járt itt 1394-ben és 1436-ban. A török elleni harcban ismert Hunyadi János (+ 1456) is gyakran tartózkodott a városban: 1443-44-ben, 1450-ben és 1451-ben. A török elleni harc lelkes buzdítója, Kapisztrán Szent János 1455-ben fordult meg a püspöki székhelyen. 1456-ban V. László király + 1457), 1462-ben Mátyás király (+ 1490), 1495-ben pedig II. Ulászló király (+ 1516) látogatott el Csanádra.
Az 1551-es nagy török támadás során Fráter György parancsára a várost kiürítették, így ostrom nélkül került a török kezére. A félhold uralma egyúttal az ősi püspöki székhely megszűnését is jelentette. A csanádi püspökök azóta már nem járhattak Csanádon.
Szent Gellért örökségének helyreállításához az 1710-ben kinevezett Nádasdy László püspök kezdett. Ám a háborúkban elpusztított Csanádra már nem költözhetett vissza. Szeged után így Temesvár lett a csanádi főpásztorok székhelye.
A csanádi római katolikus plébániát 1741-ben Nikola Stanislavich (+ 1750) püspök alapította újra, és templomot is építtetett, amelyhez számos középkori követ felhasználtak.
A jelenlegi nagycsanádi templomot 1868-ban építették és1938-ban konszekrálták Szent Gellért, a Temesvári Egyházmegye védőszentje tiszteletére.