Máriacsiklova

Máriacsiklova2019-02-21T19:44:55+03:00

Máriacsiklova

A Csiklovával kapcsolatos első írásos dokumentumok a XIV. századból származnak, és a települést CHYGLOVO és CHEGLO néven említik. Az elnevezés szláv eredetű. A XV. században a helység CHYGLOBÁNYA néven szerepel, amely a lakosok fő foglalkozására, a bányászatra is utal.

Az 1700-as (?) esztendőben Csiklovára megérkeztek az első német telepesek, név szerint Martin Windberger és Joseph Lang. Ők voltak az első katolikus keresztények a Bánsági Hegyvidéken, vagy akár az egész Bánságban is, akik a fémfeldolgozással foglalkoztak, és ezáltal lerakták ennek az iparágnak az alapjait. Róluk tesz említést Augustin Wendeschu csiklovai plébános a XIX. században a plébánia történetében, amelynek címe: „Memorabilia Parochiae Csiklovensis“:

 

„Ante annos 150 id est 1700 primi malleatores Csiklovam venerunt

Martinus Windberger et Josephus Lang.”

 

Egyes források szerint az új telepesek, vagyis a Windberger és a Lang család voltak azok, akik gondoskodtak arról, hogy a csiklovai Szűz Mária csodatevő kegyképet kihozzák a barlangból, ahol addig őrizték, és méltó helyet biztosítsanak neki. Ennek eredményeként épült fel hegycsúcson az első kápolna, amelyet 1727-ben kibővítettek.

Szentkláray Jenő történész-lelkipásztor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja állítja, hogy abban az időben a lakosság Csiklován tisztelettel övezett egy Szűzanyát ábrázoló régi képet, amely ma a templom főoltárán található, és amely átvészelte a török időket, az eredete azonban ismeretlen. Ugyancsak a kegyképről terjedt el, hogy már hagyon régóta azon a helyen létezett, és remeték őrizték századokon át egymásnak adva át ezt a feladatot. Az egyik legenda szerint egy idős és tisztelt remetét holtan találtak a barlangjában. Kevéske személyes holmija között volt a kegykép is. Attól a perctől kezdve, tartja a legenda, az emberek elkezdtek oda zarándokolni és imádkozni a kép előtt.

A XVIII. század elején a hegy tetején már állt egy kisebb méretű kápolna, amely az egyre nagyobb számban érkező német és később a cseh telepesek miatt kibővítettek. A bécsi császári kamara levéltára az 1717-es esztendőben Csiklován 166 lakott házat említ, így abban az időben a helység a vidék legnagyobb településének számított.

Csiklován 1727-ben szenteltek fel egy újabb templomot. Ebben az évben a települést már mint „locus gratiarum“, vagyis csodatevő helyként tartották nyilván, a német telepesek pedig a templomot „Maria – Fels”, vagyis Sziklán lévő Szűz Mária, Sziklás Szűz Mária néven említették. Nádasdy László megyés püspök július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén teljes búcsút eszközölt ki a pápánál mindazok számára, akik a kegyhelyen a kápolnát felkeresik.

Ez alatt az idő alatt megőrizték a remeték szerény lakhelyét is, amely a csodatevő kegykép közelében volt, és az ott lakó remete pedig a Bányaigazgatóságtól évente 50 (arany)forint fizetést kapott, mint alkalmazott.

A zarándokok számának állandó növekedése, valamint Adalbert von Falkenstein püspök 1733. évi látogatása eredményeképpen 1734-ben újabb teljes búcsút engedélyeztek augusztus 15-re és szeptember 8-ra.

A törökök 1716-os kiűzését követően 1737-ben ismét betörtek a Bánságba, amely a lakosság számára bizonytalansággal és félelemmel teli időszakot jelentett. A német telepesek elhagyták a helységet. 1739-ben a csiklovai remete visszavitte a kegyképet a templomból a barlangba, és ugyanitt elrejtette a templom néhány értékes liturgikus tárgyát is. A kegyképet sikerült megmentenie, az életét azonban nem. A török elleni harcok után a lakosság visszatért a településre, ahol a templomot érintetlenül találták. Ekkoriban a zarándoklatok és egyéb nagyobb ünnepek alkalmával Csiklován radnai vagy krassóvári ferences szerzetesek jelenlétét említik.

1748-tól Csiklova az oraviczabányai plébánia filiája lett, később, 1766-tól pedig „capellania localis“, helybeli káplánság, ami feltételezi, hogy a településen létezett helyben lakó káplán. A Bányaigazgatóság 1772-ben azt határozta, hogy felfüggeszti az évi 50 forint kifizetését a remetének, aki ezentúl kizárólag a zarándokok adományaira hagyatkozhatott.

1777-ben újból kibővítették a templomot, amelyben a régi kápolna megmaradt szentélyként, a templomhajót és a tornyot azonban az alapoktól kellett felépíteni. Ebben az időszakban szárnyra kelt egy újabb legenda, miszerint az új templomot nem a sziklára, hanem a faluba szerették volna felépíteni, egy „román” kőkereszt közelében, szemben a régi plébániaépülettel, mint azt a lakosság egyöntetűen elhatározta. E célból lehozták a kegyképet is kápolnából a templom számára kijelölt helyre. Az éjszaka leple alatt azonban a kegykép megmagyarázhatatlan, csodálatos módon visszakerült a hegycsúcsra, a régi kápolnába, ahol addig tisztelték. Ennek láttán az emberek eldöntötték, hogy az új templomot is a sziklára építsék fel.

1798-ban VI. Piusz pápa a máriacsiklovai teljes búcsút az egész évre kiterjesztette, az erre vonatkozó pápai dekrétumot mostanáig a templom sekrestyéjében őrzik. 1805-ben Csiklova önálló plébánia lett, az első plébánosa Friedrich Moritz volt, és ugyanebből az évből származik a plébániaépület is.