Nagyböjt negyedik vasárnapja előtti szombaton, március 9-én délután a Szépszeretet zarándokcsoport tagjai Majláthfalván találkoztak, hogy megtartsák a már hagyományossá vált lelkinapot, és közösen készüljenek húsvét ünnepére. A lelki program mottója a nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliumából származik: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta.”
A közel százötven résztvevő több plébániáról és több helységből érkezett: Zimándköz, Zimándújfalu, Nagyiratos, Kisiratos, Újszentes, Arad és Temesvár. A lelkiatyák is több helyről érkeztek: jelen volt Heinrich József óteleki plébános, György Zoltán arad-gájiplébános, Blénesi Róbert OFMConv arad-belvárosi plébános, Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, temesvár–józsefvárosi plébános, Váncsa Csaba, temesvár–gyárvárosi segédlelkész, valamint Miklós Csaba majláthfalvi plébános, aki nagy szeretettel és örömmel fogadta a zarándokcsoport tagjait. Minden résztvevőt közös cél vezérelt: ezen a találkozón ne csak egymással találkozzanak, hanem az elmélkedésekben, a keresztúti ájtatosságban, a szentmisében találkozzanak Jézussal, közösen lelkileg feltöltődjenek, valamint hasznára legyenek másoknak.
A lelki délután első mozzanata a közös keresztúti ájtatosság volt, amit Heinrich József atya vezetett. Ezt szentmise követte, amelyet Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök mutatott be,a többi lelkipásztor pedig koncelebrált. A találkozó mottójához kapcsolódóan a szentmise keretében elhangzott elmélkedésében Miklós Csaba majláthfalvi plébános a Nikodémus és Jézus közti találkozást a mi személyes találkozásunkhoz hasonlította: – „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Olykor, hogyha kérdéseink vannak, keressük mi is a csendes pillanatokat, ahol az Úrral találkozunk. Keressük a Jézussal való találkozásban a választ. Nikodémushoz hasonlóan ma mi is eljöttünk azért, hogy elsősorban Jézussal találkozzunk: a keresztúton – szenvedésben, a szentmisében – a vér nélküli áldozatban, amelyben Jézusönmagát adja, valamint a szentségimádásban összehasonlítva önmagunk közömbösségét, kicsinyességét Jézus feltétlen szeretetével.
Az atya kihangsúlyozta továbbá, hogy milyen fontos szerep jut a csoport tagjainak a plébániai közösségükben, az egyházmegyében, mivel ők azok, akik mozgatórugói az illetőközösségnek. – Képzeljétek el, hogy Jézus egy nagy lelki vízierőmű, aki világosságot ad nekünk. Képzeld el, hogy Jézus téged is átalakít, felépít világosságot adó vízierőművé. Micsoda erőt képeztek ti, mi, mindannyian… Mi itt, együtt mindannyian, lelki életforrások,lelki vízierőművek vagyunk. Sokszor hallunk családos vagy ifjúsági programokról, sok hír van az egyházmegye honlapján, ami jó dolog. De mi vagyunk az infrastruktúra, az aszfaltozott út, amelyen a Szentlélek az egyházmegyénkben „közlekedik”. Gondoltál egyszer is arra, hogy te, zarándoktestvérem, mennyire fontos vagy ahhoz, hogy egyházmegyénk jól működjön, hogy te energiaforrás vagy ott ahol élsz, annak az élő képe, hogy Jézus ott van,ahol élsz, azok számára, akikkel találkozol.
A délutánt szentségimádás zárta, amelyet György Zoltán atya és Miklós Csaba atyavezetett a majláthfalvi ministráns gyermekekkel együtt. Végezetül a jelenlévők közös vacsorán vettek részt, ahol mindannyian örvendtek az egymással való találkozásnak.
A Szépszeretet zarándokcsoport tagjai hálásak a jó Istennek, hogy lelkileg közösen töltődhettek fel ezen a szép délutánon, hálásak a lelkivezető atyáknak, akik szakítottak időt a zarándokcsoport programján való részvételre, köszönik a majláthfalvi közösségnek a szeretetteljes vendéglátást, valamint a szervezők áldozatos munkájár. A jó Isten áldja meg mindannyiukat!
A Szépszeretet zarándokcsoport
képek: Molnár Roland
