A temesvár-gyárvárosi Millenniumi templomban idén is folytatódnak a prédikációval egybekötött nagyböjti keresztúti ájtatosságok, melyeket 16 órai kezdettel péntekenként magyar, minden szerdán pedig román nyelven tartanak. Az ott elhangzó elmélkedésekből idézünk néhány gondolatot.
„Izajás próféta azt mondja: Isten azt akarja, hogy megtérjen a szívünk, azt akarja, hogy megváltozzunk, hogy jó emberek legyünk, hogy szeressük Istent, és nem annyira a külsőnket nézi. Ugyanezt mondja Jézus is, amikor a megtérésről beszél. Isten azt akarja, hogy a szívünkben térjünk meg, nem a külsőnkben, nem azzal, hogy megváltoztatjuk az öltözékünket, más ételeket fogyasztunk vagy kevesebbet eszünk. Tudjuk, hogy a zsidó hagyományban hétfő és csütörtök volt a böjt napja. A keresztények általában szerdán és pénteken böjtöltek. Pénteken különösen azért, mert tudták, hogy Jézus pénteken halt meg értünk a kereszten.
A II. vatikáni zsinat óta kísérletet tettek a böjt fogalmának kibővítésére, és már nem a húsról vagy ételről való lemondást hangsúlyozzák, hanem azt, hogy minden embernek, aki tudatában van bűneinek, áldozatot kell hoznia Istennek. A böjt sokkal többet jelent, mint hústilalmat. Ezért mondta az Egyház, hogy minden embernek a saját lelkiismeretében kell megtalálnia azt, ami számára böjtöt jelent. A kedvenc ételektől való tartózkodás mellett a jócselekedetekről, a rászorulók segítéséről is beszél. Máté evangéliumának 25. fejezetében Jézus pontosan elmondja, hogy mit fog kérdezni tőlünk életünk végén. Nem azt fogja megkérdezni tőlünk, hogy mennyi teológiai ismeretet halmoztunk fel vagy hány imát tudunk fejből, hanem azt fogja megkérdezni, hogy adtunk-e enni az éhezőknek, adtunk-e inni a szomjazóknak, felöltöztettük-e a ruhátlanokat, befogadtuk-e az idegent az otthonunkba, adtunk-e szállást a hajléktalanoknak, meglátogattuk-e a betegeket és a börtönben lévőket.” (Részlet Msgr. Johann Dirschl általános helynök február 21-i, szerdai elmélkedéséből)
