Pünkösdi szentmise: Együtt a hitben három bánsági pappal
Pünkösdkor mindenki a saját nyelvén értekezik

A Bánsági Svábok ulmi találkozójának programjából nem hiányozhat a közös szentmise. A Donauhalle-ban celebrált liturgia régi hagyományát – az első ulmi Heimattag-ra 1974-ben került sor – csak a világjárvány szakította meg. Négy évvel ezelőtt a résztvevők Pál József Csaba püspök prédikációját hallgatták meg az interneten, két évvel ezelőtt pedig az ulmi St. Michael zu den Wengen templomban gyűltek össze pünkösdi szentmisére Markus Krastl atyával. Idén pünkösdvasárnap 10 órakor a Donauhalle-ban ismét találkoznak a megszokott módon egy ünnepélyes pünkösdi szentmisére, zászlókat hordozó küldöttekkel, népviseletbe öltözött résztvevőkkel, ministránsokkal, zenével és fanfárokkal, amelyet bánsági származású papok celebrálnak.
A húsvét és a karácsony után a liturgikus év harmadik nagy ünnepe a pünkösd. „A Szentlélek, a harmadik isteni személy hidakat épít az emberek között, kapcsolatokat létesít és közösségeket teremt” – elmélkedett 2018-ban Dr. Robert Zollitsch ny. érsek pünkösd ünnepének jelentőségéről. „A különböző anyanyelvű emberek, akik együtt vannak Jeruzsálemben pünkösd ünnepén, az apostolokat a saját nyelvükön hallják beszélni. Megértik és tudják, hogy megértették őket. A Szentlélek ereje az, amely építi és kiterjeszti a megértés hídjait”. Az idei szentmise celebránsai Paul Kollar, Karl Zirmer és Markus Krastl. Az alábbiakban röviden bemutatkoznak a bánsági származású papok:
Paul Kollar atya 1951-ben született Csukáson / Ebendorf, a Bánságban, ahol a helyi általános iskolában tanult addig, amíg Gyulafehérvárra költözött, hogy az úgynevezett kántoriskolába (teológiai gimnázium) járjon. Itt, a teológiai főiskolán végezte egyetemi tanulmányait is. Paul Kollárt Márton Áron püspök 1976-ban szentelte pappá, majd lugosi káplánként a bethlenházi plébániát és más filiákat is ellátott, köztük Giseladorf/Gizellafalvát, ahol 1980-ban címzetes plébános lett. Néhányan valószínűleg ebből az időszakból ismeri őt a Bánságban végzett tevékenysége miatt. Két év újaradi szolgálat után 1985-ben visszatért Lugosra, és folytatta Gizellafalva és Bethlenháza lelki gondozását, amíg 1990-ben Németországba költözött. Itt ő volt az első káplán Dieburgban. Dreieich, Buchschlag és Sprendligen plébánosaként P. Kollár német nemzetiségű kivándorlók plébánosa lett a mainzi egyházmegyében, majd 1998-ban Langenbe, 2006-ban pedig Bodenheimbe költözve folytatta ezt a szolgálatot. Sok bánsági sváb ismeri Paul Kollár atyát a Gerhardsforum der Banater Schwaben lelkivezetőjeként, amelyet 2013-tól 2021-ig töltött be. 2014 óta tagja a St Gerhards-Werk igazgatótanácsának, 2016 óta pedig a Südosteutsches Priesterwerk alelnöke. P. Paul Kollar 2020 óta nyugdíjas, és a következő feladatokat látja el. Paul Kollar atya 2020-ban nyugalomba vonult, és számos dél-németországi egyházi rendezvényen találkozik bánsági honfitársaival. Kollar atya elmondta, hogy mindig is fontos volt számára, hogy szívével lásson, meghallja az emberek, fiatalok és idősek gondjait és aggodalmait, jelen legyen minden lelkipásztori területen, és hiteles maradjon minden feladatban. Ezek a gondolatok visszatekintve papi munkásságának utolsó szakaszára, a Lokál című folyóiratnak adott interjúban is visszaköszönnek, amelyet a 2020-es nyugdíjazása alkalmából adott.
Karl Zirmer atya 1959-ben született az Arad megyei Szentannán, a bánsági svábok közösségéhez tartozónak vallja magát, és az évek során folyamatosan tartotta a kapcsolatot szülővárosa templomaival. A Gyulafehérváron folytatott teológiai tanulmányok után a fiatal Karl Zirmert 1985-ben Dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá. Lelkipásztori szolgálatát Temesváron, a gyárvárosi plébánián kezdte meg káplánként. A bánsági, illetve az Arad megyei honfitársak akkor ismerték meg, amikor 1987-ben német nyelvű káplánként Aradra érkezett, 1989-től pedig Baumgarten/Fakert és Sentlein/Szentleányfalva plébániákat is ő vezette. Zirmer atya 1991 augusztusában hozta meg a döntést, hogy kivándorol Németországba, és 1993 óta a mainzi egyházmegyében szolgál. Rövid osthofeni tartózkodás után Großen-Buseckben plébánosnak nevezték ki, majd 1994-ben a saulheimi közösség plébánosává nevezték ki, Udenheim filiával. 1999-ben Zirmer atya Alzey/ Gau-Bickelheim esperese lett, amíg 2003-ban át nem vette a St Marien Ginsheim és Herz-Jesu Gustavsburg plébániákat, majd 2005-ben a Christkönig Bischofsheim plébániát. Karl Zirmer 2015-től Rüsselsheim esperese volt a 2022-es átszervezésig, ekkor nevezték ki az AKK Mainspitze lelkipásztori körzet koordinátorává. P. Zirmer 2014-ben a Banater Post számára írt húsvéti üzenetében a következőket mondta: „A legszebb és legértékesebb dolog a keresztény hitben az, hogy nem hagy lemondásba és kétségbeesésbe süllyedni, hanem erőt ad ahhoz, hogy újra felemelkedjek, hogy egy mindig megújuló reménységből éljek és dolgozzak.”
Markus Krastl atya 1975-ben a Saar-vidéken született, de mindig is szorosan kapcsolódott a bánsági svábokhoz. Édesapja, Bernhard Krastl, Guttenbrunn/Temeshidegkútról, édesanyja, Veronika (született Schmidt), Jahrmarkt/Temesgyarmatról származott. Miután 1995-ben elvégezte a homburgi (Saar-vidék) Johanneum gimnáziumot, Trierben teológiát tanult, amelyhez egy dublini (Írország) külföldi év is tartozott, és amelyet diplomával fejezett be. Ezzel egy időben Markus Krastl belépett a trieri teológiai szemináriumba, ahol egy szakmai orientációs időszakot követően 2006-ban diakónussá szentelték a bousi Szent Péter plébánián. A 2007-es pappá szentelése után a Waldbreitbach, Niederbreitbach és Kurtscheid plébániák közösségeinek káplánja lett, míg 2012-ben a St. Ludwig – Herz Jesu / Spiesen-Elversberg plébánián lett kisegítő lelkész. Temeshidegkút és Temesgyarmat lakói már régóta ismerik, míg mások 2008-ban Ulmban figyeltek fel Markus Krastl atyára, aki azóta a svábok szinte minden pünkösdi találkozóján koncelebrált vagy celebrált a Donauhalle-ban. Markus Krastl atya 2015 óta plébániai adminisztrátor, 2016 óta pedig a neunkircheni Szentháromság plébánia plébánosa. A Szent Ludwig – Herz Jesu / Spiesen-Elversberg plébániára 2022-ben került. P. Krastl három évig a KAB Trier plébánosa is volt. Átadni az összetartozás érzését és elősegíteni honfitársai összetartozását mindig is fontos volt, és most fontosabb, mint valaha. A bánsági svábok nem csak a Landsmannschaftban / Bánsági Svábok Egyesületében találtak otthonra, hanem a hitükben is. Erre különösen fontos emlékezni pünkösdkor, a Szentlélek ünnepén. Mert a Szentlélek az a szeretet, amely Istentől árad az emberek felé – mondta Krastl atya a 2022-es ulmi Bánsági Svábok Találkozóján tartott prédikációjában.

Karin Bohnenschuh
Megjelent: Banater Post, 68. évfolyam, 9. szám, München, 2024. május 5., 4. o.