1030 A Pozsonyi Évkönyvben az 1030-as esztendőre vonatkozó feljegyzés szerint Gellértet püspökké szentelik. Ez gyakorlatilag a csanádi egyházmegye megalapítását jelenti. A csanádi egyházmegyét (Szent) István király, Magyarország első keresztény uralkodója alapította, első püspökének 1030-ban Gellértet nevezte ki.
(Szent) Gellért, a Velence mellett lévő Muranóban (Olaszország) született, nagy műveltségű bencés szerzetes, főpásztorrá való kinevezését megelőzően, István király fia, a trónörökös (Szent) Imre herceg nevelője volt. Egy másik történelmi forrás, a Vita Sanctii Gerardi Gellért hittérítő tevékenységéről, valamint az egyházmegye közigazgatási felosztásáról, a tevékenység megszervezéséről számol be. A főpásztor székesegyházat építtetett, majd létrehozta a székeskáptalant. Az első kanonokok (akik a Szent Gellérttel érkezett bencés szerzetesek közül származtak) ugyanakkor tanárként is tevékenykedtek abban az iskolában (papneveldében), amelyet a vidék első tanintézeteként ugyancsak Gellért püspök alapított Csanádon. Az ősi püspöki székhelyen abban az időben tehát létezett székesegyház, székeskáptalan, teológiai iskola, valamint két katolikus monostor az adott tevékenységnek megfelelő könyvtárral. A Maros, a Tisza, a Duna és a Kárpátok határolta csanádi egyházmegyében Gellért számos plébániát is alapított, templomot építtetett, ezzel egyidőben fáradhatatlanul keresztelte, tanította a népet, hirdette Isten igéjét és néhány teológiai műnek is ő a szerzője.
A lelkipásztori tevékenység és az egyházmegye szervezése mellett Gellért püspök több teológiai tanulmányt is írt. Az eltelt évszázadok alatt azonban sajnos csak egy, a Deliberatio Gerardi Morisenae Aecclesiae Episcopi Supra Hymnum Trium Puerorum ad Isingrimum Liberalem című műve maradt fenn, amely jelenleg a Müncheni Nemzeti Könyvtár tulajdona (CLM 6211).
1046 Az első csanádi püspök, Szent Gellért életének tragikus vége egyben a középkori magyar királyság politikai helyzetét is tükrözte.
(Szent) István halálát követően Magyarország politikai harcok színterévé vált, a lázadók a keresztény Egyház pusztulását, a pogányság visszaállítását követelték. 1046-ban az ország püspökei Budára igyekeztek, hogy Magyarország új királyát köszöntsék. Mikor Gellért püspök és kísérete, továbbá a többi püspök a reggeli közös szentmisét követően 1046. szeptember 24-én Buda felé indult, pogány lázadók egy csoportja elfogta, megkövezte és a Duna partján emelkedő Kelen-hegyről (mai neve Gellért-hegy) a folyóba vetette.
A hitéért mártírhalált halt Gellért püspök földi maradványait 1053-ban Csanádra, az ősi székesegyházba szállították. A kőkoporsó, amelyben teste nyugodott, ma a csanádi templomban található, a hívek értékes ereklyeként tisztelik. 1083-ban Gellért püspököt oltárra emelték (szentté avatták).
1241 Szent Gellért öröksége, a csanádi egyházmegye nehéz időket élt meg.
Az egyházmegyét ért első nagy pusztítást az 1241-es tatárjárás okozta. Csanád várát, a püspöki székhelyet felgyújtották, a hívek sokaságát leölték. Akkor vált a tűz martalékává az egresi ciszterci monostor és a könyvtár is.
Az 1243-ban főpásztorrá kinevezett Balázs püspököt egyházmegyénk második alapítójaként tisztelhetjük. Az éhínség és pusztítás közepette ő építtette fel ismét a csanádi székesegyházat, a püspöki székhelyet, lerombolt templomokat, monostorokat. Az 1333-1337. között a csanádi egyházmegye területén tevékenykedő pápai tizedszedők a kiemelkedő fontossággal bíró székeskáptalan mellett még 250 plébániát számláltak össze és említettek meg, amelyek hét főesperességbe tömörültek.
1514 A XVI. század újabb pusztítást és szenvedést hozott a csanádi egyházmegye és az itt élők számára. A Dózsa György vezette paraszfelkelés idején, 1514-ben a lázadók Nagylak közelében megölték Csáki Miklós főpásztort.
1526 Tizenkét esztendő múlva, 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában az ország királya, több főpásztor és főúr mellett odaveszett Csaholi Ferenc csanádi püspök is.
Azonban közel 26 esztendőnek kell eltelnie, míg a történelmi Bánság, és a csanádi egyházmegye egész területe török kézre jut.
1552 A Bánság a török hódítók kezére került. Temesvár várának bevételével – 1552. júniusa – a csanádi egyházmegye iszlám uralom alá került, ami a keresztény egyházi létesítmények, épületek és intézmények pusztulását, valamint a hívek elhurcolását és megölését eredményezte. A 164 évig tartó török hódoltságot csupán néhány templom és közösség élte túl. Szent Gellért utódai sem tartózkodhattak többé a püspökség területén, a csanádi egyházmegye élére történő főpásztori kinevezés puszta cím maradt, amelyet a Magyarország északi és nyugati (győri vagy a szepességi) részén élő prépostok viseltek. A törökök csupán a ferences és a jezsuita szerzeteseket tűrték meg, mert egyfajta derviseket láttak bennük. Közösségeik a XVII. században Temesváron, Radnán, Lippán, Karánsebesen vagy Krassóváron tevékenykedtek.
1716 A XVIII. század újra fellendülést hozott az ősi csanádi egyházmegyében.
A Savoyai Jenő herceg vezette osztrák császári csapatok felszabadították a Bánságot, 1716-ban pedig Temesvár várából is kiűzték a törököt. A császáriak győzelmével azonban az egész Délvidék Temesi Bánság néven osztrák katonai kormányzóság lett, kizárólag a bécsi kormány irányítása alá tartozott. A csanádi egyházmegye püspöki székhelye Szeged lett (már 1710-től), Nádasdy László főpásztor ott hozta létre a székeskáptalant és többször ellátogatott az egyházmegyébe. A régi plébániákat újraalapították, de számos újat is létrehoztak.
1719 A jezsuita szerzetesek Temesváron megnyitották az első fiúiskolát, és a ferences minorita, kapucinus és irgalmas rendi szerzetesek mellett tevékenyen részt vettek az egyházmegye lelki életében.
1732 Adalbert von Falkenstein főpásztor (kinevezték 1730-ban) idejében a püspöki székhelyet Temesvárra helyezték. Nyolc esztendővel később, 1740-ben a székeskáptalan is ide költözött.
1736 augusztus 5-én Adalbert von Falkenstein püspök elhelyezte a csanádi egyházmegye új székesegyházának alapkövét. A ma is álló székesegyház építését VI. Károly császár kezdeményezte, aki a bécsi udvar neves építészeit küldte Temesvárra. A dóm építési munkálatai Mária Terézia császárnő idejében folytatódtak. A barokk stílusban emelt székesegyház ma is egyházmegyénk főtemploma, a temesvári egyházmegye püspöki székesegyháza.
1737 Az irgalmas rendi szerzetesek Temesváron megnyitják az első civil (nem katonai) kórházat, az első gyógyszertárat (a város legrégebbi patikája), valamint saját rendházukat. A kolostortemplom csak 1757-ben készült el, és Szent József tiszteletére szentelték.
1739 A Bánságba különböző nemzetiségű telepesek érkeznek. Az első telepítési hullámot követően, amikor többnyire német nemzetiségű római katolikusok érkeztek a csanádi egyházmegye területére, bolgár anyanyelvű, ugyancsak római katolikus vallású hívek telepedtek le a Bánságban. A nemzetiségileg sokszínű egyházmegyében a török üldöztetés elől menekülő bolgár közösségek Vinga, Lovrin és Óbesenyő településeken találtak otthonra, ahol erős plébániákat hoztak létre. A bolgár telepesekkel együtt érkezett Nicolaus Stanislavich főpásztor, egykori ferences szerzetes a csanádi egyházmegye megüresedett püspöki székét 1739-1750. között foglalta el.
1754 Franz Anton von Engl zu Wagrain püspök bemutatta az első szentmisét az akkor csupán részben felépült székesegyházban. Ugyancsak von Engl püspök helyezte el a máriaradnai új kegytemplom alapkövét 1756-ban, majd tizenegy esztendő múlva meg is áldotta a templomot, személyesen helyezve át az új oltárra a Szűzanya csodatevő kegyképét.
1806 Kőszeghy László püspök megnyitotta a csanádi egyházmegye modern korszakának első papi szemináriumát.
Ugyancsak Kőszeghy püspök szentelte fel 1804-ben az immár teljesen felépített temesvári dómot, a csanádi egyházmegye püspöki székesegyházát.
1841 A kiemelkedő műveltségű Lonovics József püspök Temesváron megalapította az első Jogi, majd 1845-ben a Bölcsészeti Akadémiát. Célja volt egyetemet is létrehozni, amely az első ilyen tanintézet lett volna a Bega-parti városban.
1858 Csajághy Sándor püspök kezdeményezésére Temesváron is megkezdték tevékenységüket a Notre Dame szegény iskolanővérek, a Belvárosban (Hunyadi tér 2-es szám alatt, 1948-ban államosították) megnyitották első leányiskolájukat és rendházukat. Az elismert és nagy tiszteletnek örvendő tanító rend három generáción keresztül nevelte a római katolikus és a más vallásfelekeztehz tartozó fiatal leányokat a csanádi egyházmegye területén és a Bánságban.
1919 Az első világháború befejezését követően az ősi csanádi egyházmegye területe feldarabolódott. A trianoni békeszerződés értelmében a kiterjedt egyházmegye három részre szakadt. 33 plébánia és Szeged városa Magyarországnak maradt, ahol 1923-tól az utolsó megyés püspök, dr. Glattfelder Gyula csanádi főpásztorként tevékenykedett tovább. Ez a terület 1982-től a szeged-csanádi egyházmegye elnevezést viseli. Az ősi csanádi egyházmegye másik részét 64 plébániával és Nagybecskerek (később Zrenjanin) központtal a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. Ez a terület lett 1988-ban a Zrenjanin egyházmegye. Az ősi püspökség legnagyobb részét 163 plébániával és Temesvár központtal a Román Királyság kapta.
1923 Az ősi csanádi egyházmegye romániai részén 1923. február 17-én Temesvár központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel. Az apostoli kormányzói tisztséget dr. Pacha Ágoston kanonok töltötte be.
1930 augusztus 15-én a Temesvári Apostoli Kormányzóságot XI. Piusz pápa a Sollemni Conventione kezdetű pápai bullájával egyházmegyei rangra emelte. A temesvári egyházmegye első főpásztora dr. Pacha Ágoston, lebedo-i címzetes püspök (felszentelték 1927-ben Temesváron).
1948 A kommunista-ateista hatalom egyoldalúan megfosztotta a temesvári egyházmegyét rangjától. Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét. A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.
1950 Kirakatper során letartóztatták és bebörtönözték dr. Pacha Ágoston megyés püspököt és ddr. Boros Béla címzetes érseket 44 lelkipásztor társukkal együtt.
A Bukarestben 1948. december 12-én Gerald O’Hara pápai nuncius által titokban felszentelt dr. Boros Béla későbbi címzetes érsek tizenhárom évet töltött a fegyházban.
1954 november 4-én, háromévi börtön és súlyos szenvedés után életének 84. esztendejében elhunyt dr. Pacha Ágoston püspök. Utóda, Kernweisz Konrád, 1981-ben bekövetkezett haláláig Cziza Ferdinand általános helynökkel együtt ordináriusi (Ordinarius substitutus) tisztségben irányította az egyházmegyét (esperességet).
1981 Az új Ordinarius substitutus Ferdinand Hauptmann, aki 1983-ban visszavonult.
1983 Ft. Kräuter Sebestyén az Ordinarius substitutus ad nutum Sanctae Sedis tisztséget viselte, amely a Szentszékhez való szorosabb kötődést mutat.
1990 A temesvári egyházmegye visszanyerte rangját. Közel negyven évi széküresedés után, 1990. április 28-án Kräuter Sebestyén személyében az egyházmegyének új megyés püspöke lett.
1999 A temesvári egyházmegye irányítását Szent Gellért 91. utódaként – Románia területén – Excellenciás Roos Márton megyés püspök vette át.
2005 Egyházmegyénk az ősi csanádi egyházmegye megalapításának 975. jubileumát, valamint a Temesvári Egyházmegye, mint romániai jogutód egyházmegye, megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelte.
2016 A Temesvári Püspökség kezdeményezésére, több vallásfelekezettel, kulturális intézménnyel és önkormányzati hivatallal közösen megünnepelték Temesvár török uralom alóli felszabadításának 300. jubileumát, valamint a temesvári székesegyház alapkőletételének 280. évfordulóját.
2018 A Temesvári Egyházmegye vezetését Excellenciás Pál József Csaba újonnan kinevezett megyés püspök vette át, aki Szent Gellért 92. utóda a püspöki székben Románia területén. Szentatyánk, Ferenc pápa ugyanis elfogadta Excellenciás Roos Márton püspök lemondását a püspöki hivatalról, aki 75-ik életévének betöltésekor, az Egyházi Törvénykönyv előírásainak eleget téve benyújtotta azt a Szentatyának.