Tavaly december 27-én a Tekmek, magyar nyelvű keresztény egyetemista csoport és a Jubilate román nyelvű keresztény csoport, közösen elzarándokoltak Schönstattba, Németországba. Szerda este repültünk Frankfurt Hahnba. Amikor megérkeztünk Amrein Marcus testvér és két másik személy segítségével eljutottunk Schönstattba, ahol a Sonnenauban szálltunk meg. Ez a hely a schönstatti lányifjúság háza. Az első napot meditációval kezdtük, amelynek témája: “Veled, Mária, az életünk útján”, ezután pedig szentmisével folytattuk az Őskápolnában. Ez különleges hely, mert ez az első schönstatti kápolna az egész világon. Délután a Schönstatti Márianővérek anyaházát és a Máriakert kápolnát látogattuk meg és egy közös imaesttel zártuk a napot. A második napon ellátogattunk a Szentháromság templomba, amit Örökimádás templomnak is neveznek és a Kentenich atya házba, ami számunkra egy nagy élmény volt. Meghatott minket Kentenich atya élete, megismerhettük őt és megtekinthettük az otthonát is, az egyszerű szobáját és irodáját. Megérintett, hogy tisztaszívű személy volt, aki mindig nyitott volt az emberek felé. Bárkit meghallgatott, szívesen segített és sokszor étkezést is biztosított. Megdöbbenten hallgattuk a halála történetét is, hiszen egy szentmise után hirtelen meghalt az újonnan épített Szentháromság templomban, ahol először misézett. Megrázó volt a nővéreknek és a személyeknek, akik épp ott voltak. Élete itt a földi létben véget ért, de biztosak vagyunk benne, hogy Kentenich atya ott van a Jóistennél, dolgozik és imádkozik a mozgalomért, amelyet létrehozott és értünk is, akik kíváncsiak, nyitottak vagyunk megismerni őt és imádkozni hozzá. Biztosak vagyunk abban, hogy halálával nem ért minden véget, hanem hogy a Mennyországból tovább dobog most is a szíve a nővérekért, az atyákért, az egész Schönstatt Mozgalomért és értünk is, akik hozzá fordulunk.
Egyik nap ebéd után örömmel vállaltunk önkéntes munkát a házban és a ház körül, ahol laktunk. A fiúk a kerti munkálatokban segítettek M. Sara nővérnek, aki minden finomsággal ellátott minket, a lányok pedig a konyhában, az ebédlőben és egy lenti teremben szorgoskodtak. Este szentmisén vettünk részt az Őskápolnában, amelynek keretén belül 4 fiatal a Jubilate csoportból szeretetszövetséget kötött a Szűzanyával. Megtisztelő volt számunkra jelen lenni ezen a számukra megható eseményen, és együtt örülni velük.
Szombaton, a harmadik napon ellátogattunk a Tábor hegyre. Itt a schönstatti kápolnában Piry atya nagyon szép szentmisét celebrált nekünk. Ezután a kápolna előtt Amrein Marcus testvér bemutatta a schönstatti fiúmozgalom 5 alapkövét: életiskola, szeretetszövetség, Mária, férfinak lenni és apostolnak lenni. Ez igen érdekes volt, mivel a fiúk egy sziklatömböt 5 felé vágtak és a számukra fontos értékeket belevésték. Ezt kint a kápolnához elhelyezték. Ezt követően megismertük közelebbről Amrein Marcus tesvért is, aki oly szívesen befogadott az otthonába és meghatóan mesélt a hivatásáról. Felnéztünk rá, hiszen nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk tőle: legyünk önmagunk, Isten akaratát teljesítsük, eszközök legyünk a Jóisten kezében. Mi emberek, sokszor nem szeretjük, ha egy hétvége után megint hétfő van. Számára nem az volt a fontos, hogy milyen nap van, hanem az, hogy a Jóistenre és az ő akaratára figyeljen, segítsen az embereknek minden egyes nap. Éljünk úgy, hogy minden nap fontos legyen az életünkben és ne csak a hétvégék. Délután meglátogattuk Koblenzet, a legközelebbi kis várost, ami tőlünk kb. 20 percre volt autóbusszal.  Itt sok templomot csodálhattunk meg és egy katolikus kórházat, ahol Bukovics Erika-Mária nővér dolgozott. Ez egy különleges kórház volt, ahol Kentenich atya is járt és ahol máskülönben az irgalmas testvérek kolostora volt. Este a Tekmek csoport tartott egy játékestet, ahol sokat nevettünk, jobban megismertük egymást a Jubilatéval és jól éreztünk magunkat együtt.
Vasárnap a Schönstatt hegyre mentünk, ahol szentmisén vehettünk részt. Lehetőségünk volt együtt imádkozni nagyon sok Schönstatti Márianővérrel. Sokan közülünk még nem láttak ennyi nővért egyszerre. A szentmise után megismertük az Schönstatti Márianővérek általános vezérigazgatoját, Biberger atyát és generális nővérüket, M. Joanna nővért. Mindketten köszöntöttek minket angolul. Délután csendes lelkigyorlatunk volt. Elgondolkoztunk azon, hogy milyen volt számunkra a 2023-as év. Egy különleges ajándék volt számunkra, hiszen végre volt időnk saját magunkra is, volt időnk visszatekinteni erre az elmúlt évre. Melyek voltak a legszebb és legmélyebb pillanataink? Mi volt nehéz a tavalyi évben? Miért vagyunk hálásak? Közelebb kerültünk-e a Jóistenhez vagy eltávolodtunk tőle? Mit szeretnénk megváltoztatni az Új Évben? A szilvesztert az Őskápolnában töltöttük, ahol szentségimádást tartottunk és hálát adtunk ezért az elmúlt évért és kértük Isten és a Szűzanya segítségét az Új Évre. Különleges élmény volt számunkra, hogy külföldi fiatalokkal, több nemzetiséggel együtt imádkozhattunk és együtt örülhettünk ennek az új évnek. Több személyt megérintett a szentségimádás, hiszen dél-amerikai fiatalokkal lehettünk együtt és az imák is több nyelven voltak: németül, spanyolul, angolul, olaszul és portugálul. Közösen énekeltünk, imádkoztunk és Jézushoz fohászkodtunk. Jézussal és Máriával zártuk le a 2023-as évet és Velük kezdtük a 2024-es évet.
Január elsején szentmisén vettünk részt a Zarándok-templomban, délután pedig elmentünk a Szentháromság-templomba, ahol gyerekek és nővérek karácsonyi előadását néztük meg. Öröm volt számunkra hallani a sok szép karácsonyi dalt, együtt énekelni az emberekkel és újra gyereknek érezni magunkat egy rövid ideig. Este a Jubilate csoport tartott játékestet és társasági játékokat játszottunk, amelyek szorosabbá alakították kapcsolatainkat.
Kedden meglátogattuk a Názáret, Sion és Moriah hegyet, megismertük a Schönstatt atyák közösségét. Délután egy koblenzi orvosnő tartott nekünk előadást a házasságról. Hasznos tanácsokat kaptunk tőle, amelyek főleg a pároknak szóltak, de az egyedülálló személyeknek is. Este Kentenich atya sírjánál gyertyás imaesttel zártuk le ezt a csodálatos és szép hetet, amit Schönstattban töltöttünk. Megköszöntük mindazt, amit kaptunk és kéréseinket is elmondtuk.
Utolsó nap együtt imádkoztunk az Őskápolnában, majd ebéd után feedbackkel folytattuk a programunkat. Meghallgattuk egymás véleményét, személyes élményét a hétről, megnéztünk egy videóösszeállítást, mindezek visszatükrözték, amit Schönstattban átéltünk. A feedback érdekes kvízzel zárult. Ez a játék mosolyt csalt az arcunkra, hiszen visszaemlékeztünk a sok helyre, ahol voltunk és a sok emberre, akikkel találkoztunk. A kvízjátékot befejezve, nehezen, de elindultunk hazafelé.
Hálásak vagyunk a Jóistennek és a Szűzanyának ezért a lehetőségért, hogy részt tudtunk venni ezen a zarándoklaton. A Jóisten szép, tavaszi idővel ajándékozott meg minket, így örömmel tudtuk felfedezni Schönstattot és minden kis részletét. Hálásak vagyunk a sok nővérért, a különbözö Schönstatt-közösségekért, a Schönstatt atyáért és a Máriatestvérért, akiket megismerhettünk és kedvesek voltak, befogadtak minket Schönstattba és otthon éreztük magunkat náluk. Nyitottak voltak, érdekességeket meséltek nekünk és mosollyal az arcukon köszöntöttek. Le lehetett olvasni az arcukról a jóságot és a kedvességet, a Jóisten szeretetét. Hálás szívvel indultunk haza, megköszönve a Jóistennek, hogy egy kegyelemmel teli helyen lehettünk a Jubilate csoporttal együtt. A természet, amely körülvett minket csodálatos volt, sokat sétáltunk, beszélgettünk, új barátságokat kötöttünk. A közös éneklés, imádkozás, a játékestek által is közelebb kerültünk egymáshoz és Istenhez. Sokszor nehéz volt, elfáradtunk a túrázás közben, de kitartottunk és segítettünk egymásnak tovább menni az úton. Végül, de nem utolsó sorban köszönetet szeretnénk mondani Bukovics Erika-Mária nővérnek, Deac M. Andreea nővérnek és Radulov Piry atyának is, hogy elkísértek minket, mellettünk álltak és segítettek nekünk. Általuk a schönstatti zarándoklat csodálatos élmény lett számunkra, amelyet a szívünkbe zárunk és továbbadjuk szeretteinknek is az ott átélteket. Lelki békével és egy olyan érzéssel jöttünk haza, amit nem lehet megmagyarázni, csak a szívünkkel érezni.

Kozma Anita – Tekmek