Zimandújfalun március 12-én lelkinap alkalmával találkozhattak ismét temesváriak, Temesvár környékiek, aradiak, zimándújfalviak, zimándköziek, vagyis mindnyájan, akik egyazon zarándokcsoporthoz tartoznak. Hosszú kihagyás után nagy boldogság és öröm volt újra látni egymást. A barátságos ölelések, köszöntések már-már családias hangulatot teremtettek.
Kedves lelki vezetőink is részt vettek ezen a számunkra oly kedves eseményen: Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, Miklós Csaba majláthfalvi plébános, Váncsa Csaba temesvár-gyárvárosi segédlelkész. Jelenlétével megtisztelt Bakó László püspöki titkár és Heinrich József nyugalmazott óteleki plébános.
A templomban Erős Miklós plébános házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd Heinrich József atya vezetésével elimádkoztuk a fáradt ember keresztútját.
Ezt követően a lelkiatyáink szentmisét mutattak be, amelyen mindannyian részt vettünk. A szentmisét Bakó László püspöki titkár celebrálta. Szentbeszédében Miklós Csaba plébános, a szentmise szónoka az evangéliumban olvasható hegyi beszédre utalva az ellenség szeretetére szólίtott fel, ugyanakkor pár kérdéssel segített bennünket ennek megértésében. – Sokan feltehetjük magunknak a kérdést, hogy hogyan is állunk az ellenségünkkel vagy esetleg egy olyan személlyel, akit kevésbé szeretünk? Mi okból vált az ellenségünkké? Mivel sérthettük meg, felebarátunkat, hogy ellenségekké váltunk? A mentegetőzés és a saját igazunk bizonygatása helyett, azt a döntést kell meghoznunk, hogy őszintén ki szeretnénk-e békülni embertársunkkal. A nagyböjt is az irgalomról és a megbocsátásról szól. Isten egyszülött Fiát feláldozva megbocsátja bűneinket. A megbocsátás csak akkor igazi, ha én tiszta szívemből óhajtom azt, nem pedig valami külső elvárás miatt próbálom meg, amit esetleg mások unszolására teszek. Az irgalmasságra nagyon jó példa maga Jézus, akit ellenségei megaláztak, leköptek, mégis szótlanul tűrte, sőt imádkozott értük. Ebben mutatkozik meg nagysága – fogalmazott a szónok.
Miklós Csaba atya feltette a kérdést: – Vajon képesek vagyunk-e mi is követni az ő példáját, rezzenéstelen arccal végighallgatni a mások által megfogalmazott kritikát és nem visszavágni? A megbocsátás lehet egyfajta keresztút is, amely tele van nehézségekkel, tele van buktatókkal, megaláztatással, mégis vállamra veszem a keresztem és végigviszem, mert Isten kegyelmében szeretnék részesülni.
A szentmisét egy rövid szentségimádás követte.
Ezután a háborúban szenvedőkért imádkoztunk, majd Szilvágyi Zsolt tartott elmélkedést a békéről, mondván: – A háború miatti félelem sok embert késztetett arra, hogy elhagyja lakhelyét. Sok ember mindenét feladva indult el egy másik országba, ahol nincs veszélyben az élete. Példátlan ősszefogással élelmet, gyógyszereket, használati cikkeket gyűjtöttek számukra a befogadó országok.
Azonban felmerül a kérdés, hogy mivel lehetne még segίteni rajtuk ebben a kilátástalan helyzetben? Sokan, akik otthon maradtak, még a fizikai segítség előtt az imáinkra számίtanak. Mi pedig tudjuk, hogy az imának hatalmas ereje van. Általa a Jóistenbe kapaszkodunk és élteti bennünk a hitet. Az élő hit pedig segít abban, hogy a legmélyebb nehézségekből is fel tudunk állni. Az földi javakat egyik napról a másikra elveszίthetjük, de aki Istenben hisz, annak van ereje újrakezdeni az életét.
A prédikáció és az elmélkedés egyformán a megbocsátást helyezte a középpontba.
A háború a gonosz működésének az eredménye. Beférkőzött az életünkbe és nem engedi, hogy tisztán lássunk. Amikor valakivel összekülönbözünk, képesek vagyunk arra várni, hogy majd a másik bocsánatot kér, majd a másik megkeres, majd a másik kezdeményez. Legrosszabb esetben pedig egyik fél sem enged az igazából, nehogy gyengébbnek tűnjön a másiknál. Ilyenkor a békülés elmarad. Addig, ameddig nem válik az egyik fél ’kicsivé’, ahogy Zsolt atya mondta, addig nem lesz megbocsátás. Jézus a gúnyolódás , rágalmak, sértgetések közepette is kicsi tudott maradni. Ő az, aki jó példával jár el előttünk, hozzá hasonlóvá kellene válnunk.
Minden viszály, veszekedés, háború, akkor ér véget, amikor az egyik fél lesz olyan bölcs, hogy feladja saját büszkeségét és enged a békesség javára.
Nagyon fontos, hogy e zavaros világban, ezen a szombati napon megérezhettük a béke örömét, az együttlét megtartó erejét, az ima fontosságát, és megtapasztalhattuk a Jóisten jelenletét. Hálás szίvvel köszönjük a lelki vezetőinknek, hogy mindig bátorίtanak és irányίtanak Isten-kereső utunkon, Káfony Mária és a besegítő csoportvezetőknek az áldozatos munkáját – fogalmazott köszöntőjében Buzgău Ligia a temesvári zarándokok részéről. Kocsis József zimándi egyháztanácsos örömének adott hangot, hogy ilyen szép számban megjelentek a hívek, és reményét fejezte ki, hogy az ilyen alkalmaknak lesz még folytatása.
Erdei Ágota
