{"id":33980,"date":"2021-08-09T17:36:35","date_gmt":"2021-08-09T14:36:35","guid":{"rendered":"https:\/\/gerhardus.ro\/?p=33980"},"modified":"2021-08-09T17:36:35","modified_gmt":"2021-08-09T14:36:35","slug":"halas-vagyok-minden-kegyelemert-eselyert-es-lehetosegert-amelyet-istentol-kaptam","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/halas-vagyok-minden-kegyelemert-eselyert-es-lehetosegert-amelyet-istentol-kaptam\/","title":{"rendered":"\u201dH\u00e1l\u00e1s vagyok minden kegyelem\u00e9rt, es\u00e9ly\u00e9rt \u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9rt, amelyet Istent\u0151l kaptam\u2026\u201d"},"content":{"rendered":"

Martin Roos ny. p\u00fcsp\u00f6k 1942. okt\u00f3ber 17-\u00e9n sz\u00fcletett a Temes megyei Temesken\u00e9zen, \u00e9s a helyi templomban keresztelt\u00e9k meg. 1971. j\u00falius 3-\u00e1n Rottenburg am Neckarban Carl Joseph Leiprecht p\u00fcsp\u00f6k szentelte papp\u00e1 a Rottenburg-Stuttgarti \"\"<\/a>Egyh\u00e1zmegye sz\u00e1m\u00e1ra. 1987-ben az Institut f\u00fcr Donauschw\u00e4bische Kirchen- und Kulturgeschichte e.V. (Dunai Sv\u00e1bok Egyh\u00e1z- \u00e9s M\u0171vel\u0151d\u00e9st\u00f6rt\u00e9neti Int\u00e9zete) m\u00e1sodik eln\u00f6ke lett, 1988-ban a Josef Nischbach p\u00e1pai prel\u00e1tus \u00e1ltal alap\u00edtott S\u00fcdostdeutsches Priesterwerk St.Gerhard alap\u00edtv\u00e1ny eln\u00f6ke. 1989-ben a N\u00e9metorsz\u00e1gi Katolikus P\u00fcsp\u00f6ki Konferencia a dunai sv\u00e1b lelkip\u00e1sztorok \u00e9s h\u00edvek sz\u00f3viv\u0151j\u00e9v\u00e9, valamint a Sankt-Gerhards-Werk der s\u00fcdostdeutschen Katholiken lelki vezet\u0151j\u00e9v\u00e9 nevezte ki, ezzel egyid\u0151ben a Quartalbrief <\/strong>\u00e9s a Gerhardsbote<\/strong> foly\u00f3iratok f\u0151szerkeszt\u0151je volt.<\/em>
\nAugustin Pacha \u00e9s Sebastian Kr\u00e4uter f\u0151p\u00e1sztorokat k\u00f6vet\u0151en Martin Roost 1999. j\u00fanius 24-\u00e9n nevezt\u00e9k ki a temesv\u00e1ri egyh\u00e1zmegye harmadik p\u00fcsp\u00f6k\u00e9v\u00e9, \u00e9s 1999. augusztus 28-\u00e1n, Szent \u00c1goston napj\u00e1n dr. Jean-Claude Perisset \u00e9rsek, p\u00e1pai nuncius szentelte fel. T\u00e1rsszentel\u0151k: Gyulay Endre szeged-csan\u00e1di megy\u00e9sp\u00fcsp\u00f6k \u00e9s dr. Johannes Kreidler rottenburgi seg\u00e9dp\u00fcsp\u00f6k. A Fuldai (Hessen, N\u00e9metorsz\u00e1g) R\u00f3mai Katolikus Teol\u00f3giai Fakult\u00e1s 2011. febru\u00e1r 4-\u00e9n, Martin Roos temesv\u00e1ri megy\u00e9s p\u00fcsp\u00f6knek a teol\u00f3gia tiszteletbeli doktora (doctor honoris causa) c\u00edmet adom\u00e1nyozta.<\/em>
\nA temesv\u00e1ri f\u0151p\u00e1sztor felszentelt 32 papot, 2 p\u00fcsp\u00f6k\u00f6t, t\u00f6bb k\u00e1poln\u00e1t \u00e9s templomot. Kr\u00e4uter p\u00fcsp\u00f6k idej\u00e9n \u00fajra rendezte az egyh\u00e1zmegyei lev\u00e9lt\u00e1rat meg a p\u00fcsp\u00f6ki k\u00f6nyvt\u00e1rat, egyh\u00e1zmegyei m\u00fazeumot l\u00e9tes\u00edtett, szem\u00e9lyes elk\u00f6telezetts\u00e9ggel koordin\u00e1lta \u00e9s fel\u00fcgyelte a p\u00fcsp\u00f6ki palota restaur\u00e1l\u00e1s\u00e1t, a Szent Gy\u00f6rgy sz\u00e9kesegyh\u00e1z k\u00fcls\u0151 fel\u00faj\u00edt\u00e1sait (2004-ben \u00e9s 2016-ban), a m\u00e1riaradnai kegytemplom \u00e9s rendh\u00e1z \u00e1tfog\u00f3 fel\u00faj\u00edt\u00e1si projektj\u00e9t, tov\u00e1bb\u00e1 a zar\u00e1ndokm\u00fazeum l\u00e9trehoz\u00e1s\u00e1t. Nyugalomba vonul\u00e1s\u00e1t megel\u0151z\u0151en \u00fatj\u00e1ra ind\u00edtotta a Szent Gy\u00f6rgy sz\u00e9kesegyh\u00e1z \u00e1tfog\u00f3 fel\u00faj\u00edt\u00e1si projektj\u00e9t.<\/em>
\nMartin Roos ny. p\u00fcsp\u00f6k t\u00f6bb k\u00f6tet szerz\u0151je. K\u00f6z\u00fcl\u00fck kiemelked\u0151 a temesv\u00e1ri egyh\u00e1zmegye t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9t \u00e1tfog\u00f3an \u00e9s r\u00e9szletesen taglal\u00f3 \u201eErbe und Auftrag \u2013 Die alte Di\u00f6zese Csan\u00e1d\u201d c\u00edm\u0171 t\u00f6bbk\u00f6tetes munka (eddig 5 k\u00f6tet jelent meg), a \u201eMaria-Radna \u2013 Ein Wallfahrtsort im S\u00fcdosten Europas\u201d (Regensburg, I. k. \u2013 1998, II. k. \u2013 2004), \u201eGerhard von Csan\u00e1d\u201d (Temesv\u00e1r, 2017), \u201eProvidentia Augustorum\u201d (Temesv\u00e1r, 2018) stb. A Rom\u00e1niai Katolikus P\u00fcsp\u00f6ki Konferencia keret\u00e9ben az egyh\u00e1zi javak \u00e9s a lev\u00e9lt\u00e1rak felel\u0151se volt. 2018-ban nyugalomba vonult.<\/em>
\nJ\u00falius 31-\u00e9n, szombaton a temesv\u00e1ri P\u00fcsp\u00f6ks\u00e9g sz\u00e9khely\u00e9n a B\u00e1ns\u00e1gi Sv\u00e1bok Egyes\u00fclet\u00e9nek (Landsmannschaft der Banater Schwaben e.V.) eln\u00f6ke \u00fcnnep\u00e9lyes keretek k\u00f6z\u00f6tt Prinz-Eugen-Nadel kit\u00fcntet\u00e9st ny\u00fajtott \u00e1t Roos M\u00e1rton ny. temesv\u00e1ri p\u00fcsp\u00f6knek.<\/em><\/p>\n

– P\u00fcsp\u00f6k \u00dar, id\u0151utaz\u00e1sra, eml\u00e9kez\u00e9sre k\u00e9rj\u00fck papp\u00e1 szentel\u00e9s\u00e9nek 50. \u00e9vfordul\u00f3ja alkalm\u00e1b\u00f3l. Milyen utat j\u00e1rt be a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zt\u00f3l a p\u00fcsp\u00f6ki sz\u00e9khelyig, vagyis az indul\u00e1st\u00f3l a meg\u00e9rkez\u00e9sig? Hogyan eml\u00e9kszik vissza a gyermekkor\u00e1ra?<\/em>
\n\"\"<\/a>– A gyermekkorom \u00f6r\u00f6mteli volt, mert mindig voltak, akik gondoskodtak r\u00f3lam, mivel a sz\u00fcleim nem voltak otthon, mellettem. \u00c9desap\u00e1m a h\u00e1bor\u00faban volt, majd angol hadifogs\u00e1gba ker\u00fclt, az \u00e9desany\u00e1mat k\u00e9nyszermunk\u00e1ra hurcolt\u00e1k Oroszorsz\u00e1gba, \u00fagyhogy engem a nagysz\u00fcleim neveltek, \u00e9s szerencs\u00e9re m\u00e9g j\u00f3 er\u0151ben voltak ahhoz, hogy gondoskodni tudjanak r\u00f3lam. Sz\u00e1momra ez id\u0151 alatt \u0151k voltak a p\u00f3t-sz\u00fcl\u0151k. \u00c9desany\u00e1mat h\u00e9t\u00e9ves koromban ismertem meg, amikor a Szovjetuni\u00f3b\u00f3l hazat\u00e9rt, \u00e9desap\u00e1mat pedig majdnem h\u00fasz\u00e9ves koromban, 1962-ben l\u00e1ttam el\u0151sz\u00f6r. De a nagysz\u00fcleim v\u00e9gig gondoskodtak r\u00f3lam, nem kellett \u00e9heznem \u00e9s semmiben nem szenvedtem hi\u00e1nyt. A sz\u00fcleim persze hi\u00e1nyoztak, ez k\u00e9ts\u00e9gtelen, \u0151ket nem lehetett p\u00f3tolni. A sz\u00fcl\u0151falum ar\u00e1nylag csendes volt, de val\u00f3j\u00e1ban zavaros id\u0151ket \u00e9lt\u00fcnk. A l\u00e9gk\u00f6r bizonytalan volt. A h\u00e1bor\u00fa minden falubeli ember \u00e9let\u00e9t megnehez\u00edtette, a front \u00e1tvonult a falun, az oroszok gyakran l\u00f6v\u00f6ld\u00f6ztek, itt-ott \u00f6ltek embert is. A nagyany\u00e1m nagyon hat\u00e1rozott asszony volt, amikor a szovjet katon\u00e1k teheraut\u00f3val behajtottak az udvarra, \u00e9s lel\u0151tt\u00e9k a diszn\u00f3inkat, el\u00e9b\u00fck \u00e1llt, mag\u00e1ra mutatott \u00e9s n\u00e9met\u00fcl azt mondta nekik: most l\u0151j le engem, azt\u00e1n m\u00e9g lel\u0151hetsz egy diszn\u00f3t … \u201c. Akkor azok felpakolt\u00e1k a le\u00f6lt \u00e1llatokat \u00e9s elhajtottak. A falubelieknek kellett s\u00fctni-f\u0151zni, mosni r\u00e1juk. Ezt t\u00f6bbnyire csapatmunk\u00e1ban v\u00e9gezt\u00e9k, mindenki seg\u00edtett. T\u0151l\u00fcnk, n\u00e9metekt\u0151l mindent elvittek az udvarb\u00f3l, lovakat, teheneket, diszn\u00f3kat, kocsit, mez\u0151gazdas\u00e1gi szersz\u00e1mokat \u00e9s g\u00e9peket, az eg\u00e9sz \u00e9lelmiszer-k\u00e9szletet. M\u00e9g egy nagy halom t\u00e9gl\u00e1t is, amib\u0151l ap\u00e1m \u00faj ist\u00e1ll\u00f3t akart volna \u00e9p\u00edteni.<\/p>\n

– Az egykori iskol\u00e1j\u00e1r\u00f3l milyen eml\u00e9kei vannak?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Nagy szerencs\u00e9m volt, hogy anyanyelvemen tudtam elv\u00e9gezni a h\u00e9t oszt\u00e1lyt. Annak idej\u00e9n h\u00e9t \u00e9v volt az elemi iskola. Az eny\u00e9m volt az utols\u00f3 \u00e9vfolyam, amelyik m\u00e9g otthon, a faluban kij\u00e1rhatta mind a h\u00e9t \u00e9vet. A papunk, a n\u00e9metszentp\u00e9teri sz\u00fclet\u00e9s\u0171 Augustin Lehnert nagyon kedves ember volt. Sz\u00edvesen j\u00e1rtunk hozz\u00e1 hittan\u00f3r\u00e1ra, vas\u00e1rnap meg \u00fcnnepnapokon ministr\u00e1lni, m\u00e9g ha ezt nem is n\u00e9zt\u00e9k j\u00f3 szemmel az iskol\u00e1ban. A tan\u00edt\u00f3k egy r\u00e9sze azonban m\u00e9g a r\u00e9gi iskol\u00e1b\u00f3l ker\u00fclt ki \u00e9s szemet hunytak ef\u00f6l\u00f6tt. Mind a k\u00e9t szem\u00fcket! \u00dcnnepnapokon a sz\u00fcnetben elsz\u00f6ktem az iskol\u00e1b\u00f3l a templomba ministr\u00e1lni, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00fcnetben \u201evisszasz\u00f6ktem\u201d. A tan\u00e1rok ezt hallgat\u00f3lagosan tudom\u00e1sul vett\u00e9k. Annak idej\u00e9n naponta volt kora reggel szentmise, \u00e9s miel\u0151tt az iskol\u00e1ba indultam, ministr\u00e1ltam a templomban. El\u0151fordult, hogy csak h\u00e1rman voltunk a templomban, a pap, a sekresty\u00e9s meg \u00e9n, az emberek ugyanis dolgoztak.<\/p>\n

– Hat\u00e1ssal volt-e a helyi lelkip\u00e1sztor a p\u00e1lyav\u00e1laszt\u00e1s\u00e1ra?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Nem, mert sz\u00e1momra kezdett\u0151l, kisgyermek koromt\u00f3l, ami\u00f3ta eml\u00e9kszem, egy\u00e9rtelm\u0171 volt, hogy pap leszek. Honnan j\u00f6tt ez az elhat\u00e1roz\u00e1s, nem tudom megmagyar\u00e1zni. Az els\u0151 eml\u00e9kem egy b\u00e9rm\u00e1l\u00e1s, amelyen k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl n\u00e9gy\u00e9vesen, jelen voltam. A p\u00fcsp\u00f6k Augustin Pacha volt. Csak nagy t\u00f6megre eml\u00e9kszem a templomban, a sok emberre, k\u00f6z\u00f6tt\u00fck \u00e1llva egy\u00e9bk\u00e9nt nem sokat fogtam fel a nagy \u00fcnnepb\u0151l. A sz\u00e9kesegyh\u00e1zban akkor j\u00e1rtam el\u0151sz\u00f6r, amikor Pacha p\u00fcsp\u00f6k \u00far meghalt (1954. november 4.), \u00e9s ott ravatalozt\u00e1k fel. November 5-\u00e9n, p\u00e9nteken, amikor d\u00e9lben haza\u00e9rt\u00fcnk az iskol\u00e1b\u00f3l, harangoztak, \u00e9s gyorsan elterjedt a h\u00edr, hogy Pacha p\u00fcsp\u00f6k elhunyt. November 7-\u00e9n, vas\u00e1rnap kora reggel az id\u0151sebb unokatestv\u00e9remmel az els\u0151 vonattal Temesv\u00e1rra utaztunk, hogy l\u00e1ssuk az elhunyt p\u00fcsp\u00f6k\u00f6t. A sz\u00e9kesegyh\u00e1zat akkor nyitott\u00e1k csak meg, amikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk, \u00e9s \u00edgy mindketten az els\u0151k k\u00f6z\u00f6tt im\u00e1dkoztunk a p\u00fcsp\u00f6k ravatal\u00e1n\u00e1l. Ezekre a pillanatokra most is \u00e9l\u00e9nken eml\u00e9kszem!
\nHa j\u00f3l eml\u00e9kszem 1955-ben \u00e1thelyezt\u00e9k a mi papunkat Nagyj\u00e9cs\u00e1ra. Hozz\u00e1nk a haulikfalvi pl\u00e9b\u00e1nos j\u00f6tt, a szentandr\u00e1si sz\u00fclet\u00e9s\u0171 Karl Stefan Ritter. Az \u0151 idej\u00e9ben fejeztem be az \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1t, \u00e9s kezd\u0151d\u00f6tt a tov\u00e1bbi \u00fat- \u00e9s ir\u00e1nykeres\u00e9s a c\u00e9l el\u00e9r\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben. Mind\u00f6ssze k\u00e9t \u00e9vig szolg\u00e1lt itt, majd elment Szentandr\u00e1sra, \u00e9s mi kaptunk egy orczyfalvi sz\u00fclet\u00e9s\u0171 pl\u00e9b\u00e1nost, Johann Schneeweiss-t. \u0150 volt az utols\u00f3 helybenlak\u00f3 pl\u00e9b\u00e1nos. Ett\u0151l kezdve az egyh\u00e1zk\u00f6zs\u00e9g lelkigondoz\u00e1s\u00e1t a szomsz\u00e9dos falvak papjai v\u00e9gezt\u00e9k.<\/p>\n

– Hol folytatta a tanulm\u00e1nyait?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Miut\u00e1n elv\u00e9geztem a h\u00e9t elemit, Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra k\u00e9sz\u00fcltem a k\u00e1ntoriskol\u00e1ba. Az volt az els\u0151 megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1s, mert magyarul nem tudtam, a rom\u00e1n szekci\u00f3t pedig \u00e9ppen akkor \u00e1thelyezt\u00e9k Ia\u0219i-ba. Pr\u00f3b\u00e1ltam megold\u00e1st tal\u00e1lni. N\u00e9mi \u00f6n\u00e1ll\u00f3an lefolytatott levelez\u00e9st k\u00f6vet\u0151en felvettek a l\u00e1togat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcli k\u00e9pz\u00e9sre. Az egyes tant\u00e1rgyak programj\u00e1t elk\u00fcldt\u00e9k nekem, \u00edgy \u00f6n\u00e1ll\u00f3an k\u00e9sz\u00fclhettem a vizsg\u00e1kra. A pl\u00e9b\u00e1nost\u00f3l tanultam a latin nyelvet, valamint j\u00e1tszani a harm\u00f3niumon, a t\u00f6bbi t\u00e1rgyb\u00f3l egyed\u00fcl k\u00e9sz\u00fcltem otthon. \u00cdgy v\u00e9geztem el mag\u00e1ntanul\u00f3k\u00e9nt az els\u0151 \u00e9vet. Az els\u0151 vizsga 1957 janu\u00e1rj\u00e1ban volt. Egyik unokatestv\u00e9remmel utaztam Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra, akinek \u00e9ppen v\u00e9get \u00e9rt a katonai szolg\u00e1lata, \u00e9s mivel \u0151 addig Petrozs\u00e9nyben szolg\u00e1lt, \u201evil\u00e1got j\u00e1rtabb\u201d volt n\u00e1lam. Ez volt az els\u0151 alkalom, hogy ilyen t\u00e1vol ker\u00fcltem otthonr\u00f3l. Nekem ez akkor vil\u00e1gutaz\u00e1snak t\u0171nt. Nagyon hideg volt, havazott, \u00e9s mivel sokat k\u00e9sett a vonat, csak k\u00e9s\u0151 este \u00e9rkezt\u00fcnk meg Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra. Egy himb\u00e1l\u00f3z\u00f3 fi\u00e1ker vitt felfel\u00e9 a v\u00e1rba, \u00e9s a cs\u00fasz\u00f3s, jeges \u00faton szeg\u00e9ny l\u00f3 csak nehezen kapaszkodott fel vel\u00fcnk. A nagy kapu el\u0151tt meg\u00e1lltunk, csengett\u00fcnk, \u00e9s hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n v\u00e9gre beengedett valaki, majd kedvesen bevezetett mindkett\u0151nket egy j\u00e9ghideg szob\u00e1ba, ahol az els\u0151 \u00e9jszak\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck. M\u00e1snap volt az els\u0151 vizsga. A m\u00e1sodik f\u00e9l\u00e9vi vizsg\u00e1kra j\u00fanius els\u0151 fel\u00e9ben ker\u00fclt sor.<\/p>\n

– Hogy siker\u00fcltek a vizsg\u00e1k?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Nagyon j\u00f3l. Ezek az 1957. janu\u00e1ri vizsg\u00e1k a legsikeresebbek k\u00f6z\u00e9 tartoztak. A tanul\u00e1s sohasem okozott neh\u00e9zs\u00e9get nekem, a nyelv azonban eleinte igen. A tan\u00e1rt\u00f3l f\u00fcgg\u00f6tt, hogy milyen nyelven vizsg\u00e1ztunk. Ha a tan\u00e1r tudott rom\u00e1nul, akkor rom\u00e1nul feleltem. Ha tudott n\u00e9met\u00fcl, mint p\u00e9ld\u00e1ul Bl\u00e9dy Lajos professzor, akkor ann\u00e1l jobb volt! Tanulni is t\u00f6bb nyelven tanultam. Att\u00f3l f\u00fcgg\u00f6tt, hogy milyen k\u00f6nyvet kaptam. Mert a k\u00f6nyveket is magamnak kellett beszerezni, \u00f6sszev\u00e1s\u00e1rolni. A pl\u00e9b\u00e1nos \u00far is seg\u00edtett, volt ismerets\u00e9ge Temesv\u00e1ron, sz\u00fcl\u0151k, akik gyermekeinek voltak ilyen k\u00f6nyveik, ezeket k\u00f6lcs\u00f6n adt\u00e1k nekem. A hittant egyed\u00fcl tanultam a katekizmusb\u00f3l. A pl\u00e9b\u00e1nos sz\u00edvesen a rendelkez\u00e9semre bocs\u00e1totta Franz Spirago nagy katekizmus\u00e1t, \u00e9s a sz\u00fcks\u00e9ges t\u00e9m\u00e1kat kijegyzeteltem bel\u0151le. Az els\u0151 hittan vizsg\u00e1n Tyukodi Mih\u00e1ly tan\u00e1r \u00far ford\u00edtotta le Sturek professzor k\u00e9rd\u00e9seit magyarr\u00f3l n\u00e9metre \u00e9s a v\u00e1laszaimat n\u00e9metr\u0151l magyarra, mert \u0151 mindk\u00e9t nyelvet j\u00f3l besz\u00e9lte. Sturek professzor ugyanis erd\u00e9lyi sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa l\u00e9v\u00e9n, nem tudott n\u00e9met\u00fcl \u00e9s rom\u00e1nul se nagyon. A m\u00e1sodik \u00e9vben azonban az \u00e1llami tanfel\u00fcgyel\u0151s\u00e9g m\u00e1r nem engedett mag\u00e1ntanul\u00f3k\u00e9nt vizsg\u00e1zni. \u00cdgy ezt az \u00e9vet elvesz\u00edtettem. A harmadik \u00e9vben viszont felvettek a nappali tagozatra, \u00e9s akkor Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra k\u00f6lt\u00f6ztem. A m\u00e1sodik \u00e9vet ism\u00e9telnem kellett, \u00edgy m\u00e1s oszt\u00e1lyba ker\u00fcltem, \u00e9s vel\u00fck is fejeztem be a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1t. Az \u00e9retts\u00e9gi vizsg\u00e1t a teol\u00f3giai felv\u00e9teli vizsga k\u00f6vette.<\/p>\n

– Voltak kedvenc tan\u00e1rai?<\/em>
\n\"\"<\/a>– \u00c9n mindegyiket kedveltem \u00e9s tiszteltem, v\u00e9g\u00fcl is \u0151k vezettek k\u00f6zelebb a c\u00e9lunkhoz, mindegyik a maga m\u00f3dj\u00e1n. Dr. Farag\u00f3 Ferenc kanonok volt a k\u00e1ntoriskola igazgat\u00f3ja \u00e9s egyben a szent\u00edr\u00e1studom\u00e1ny professzora. Egy oszt\u00e1lyban 33-an voltunk, ezt a l\u00e9tsz\u00e1mkeretet \u00e1llamilag szabt\u00e1k meg, numerus clausus volt. A jelenlegi nagyv\u00e1radi vik\u00e1rius Fodor J\u00f3zsef, Paul Reizer n\u00e9hai szatm\u00e1ri p\u00fcsp\u00f6k, Csat\u00f3 B\u00e9la, Dr. Czirj\u00e1k \u00c1rp\u00e1d az oszt\u00e1lyt\u00e1rsam volt. A n\u00e9gy \u00e9v k\u00e1ntoriskol\u00e1t lez\u00e1r\u00f3 \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n, 1961-ben felv\u00e9teliztem a teol\u00f3gi\u00e1ra. A 33-b\u00f3l v\u00e9g\u00fcl 32-en maradtunk, k\u00f6z\u00fcl\u00fck 16-an felv\u00e9telizt\u00fcnk a teol\u00f3gi\u00e1ra. Aki k\u00e1ntor akart maradni, annak m\u00e9g zenei vizsg\u00e1t is kellett tennie, amely orgonaj\u00e1t\u00e9kb\u00f3l \u00e9s \u00e9nekb\u0151l \u00e1llt. Benn\u00fcnket, tizenhatunkat csak k\u00fcl\u00f6n k\u00e9r\u00e9sre vizsg\u00e1ztattak zen\u00e9b\u0151l is. Az iskol\u00e1ban harm\u00f3niumon tanultunk j\u00e1tszani. A t\u00f6bbi megszokott tant\u00e1rgy, mint p\u00e9ld\u00e1ul matematika, f\u00f6ldrajz, t\u00f6rt\u00e9nelem, magyar irodalom mellett a k\u00e1ntoriskol\u00e1ban els\u0151 \u00e9vben katekizmust, majd egyh\u00e1zt\u00f6rt\u00e9nelmet, mor\u00e1lteol\u00f3gi\u00e1t, a negyedik \u00e9vben pedig apologetik\u00e1t tanultunk. Eml\u00e9kszem, hogy p\u00e9ld\u00e1ul magyar nyelven a korabeli szocialista irodalmat kellett tan\u00edtania szeg\u00e9ny tan\u00e1rnak. Sokszor maga is mosolygott a tananyagon, de nem volt mit tenni. A hat\u00f3s\u00e1gok azonban nagyon rajtunk tartott\u00e1k a szem\u00fcket, \u00e1lland\u00f3an j\u00f6ttek l\u00e1togat\u00f3ba az inspektorok. Sosem lehett\u00fcnk biztosak abban, hogy k\u00f6vetkez\u0151 \u0151sszel folytathatjuk-e a tanul\u00e1st. Folyamatos retteg\u00e9sben \u00e9ltem, hogy bez\u00e1rj\u00e1k az iskol\u00e1nkat vagy, hogy nem engednek tov\u00e1bb tanulni, engem p\u00e9ld\u00e1ul az\u00e9rt, mert ap\u00e1m a h\u00e1bor\u00faban a n\u00e9met hadseregben szolg\u00e1lt.<\/p>\n

– Milyennek t\u0171nt a magyar nyelv \u00edgy, els\u0151 hall\u00e1sra?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Tetszett a magyar nyelv. A n\u00e9mett\u0151l elt\u00e9r\u0151, eg\u00e9szen m\u00e1s a sz\u00f3rend, \u00edgy mindent \u00fajra kellett gondolni \u00e9s tanulni, amit \u00e9rdekesnek tal\u00e1ltam. Nem k\u00e9nyszer\u00edtettek minket arra, hogy felt\u00e9tlen\u00fcl \u00e9s azonnal mindent bemagoljunk magyarul: a tanul\u00f3k t\u00falnyom\u00f3 t\u00f6bbs\u00e9ge egy\u00e9bk\u00e9nt is magyar nemzetis\u00e9g\u0171 volt, az el\u0151ad\u00e1s nyelve az oszt\u00e1lyteremben, valamint a k\u00f6znyelv az oszt\u00e1lyban \u00e9s az eg\u00e9sz iskol\u00e1ban magyar volt, ez\u00e9rt akik nem tudtak, arra t\u00f6rekedtek, hogy min\u00e9l hamarabb megtanuljanak magyarul. A mi oszt\u00e1lyunkban csak ketten voltunk n\u00e9metek, a nagyszentmikl\u00f3si sz\u00fclet\u00e9s\u0171 Adolf Fugel (\u2020 2019) meg \u00e9n. De voltak oszt\u00e1lyok, ahol t\u00f6bb di\u00e1k nem tudott magyarul. A k\u00e1ntoriskol\u00e1ban h\u00faszn\u00e1l t\u00f6bben voltunk n\u00e9metek a temesv\u00e1ri egyh\u00e1zmegy\u00e9b\u0151l, a teol\u00f3gi\u00e1n k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl h\u00fasz-huszon\u00f6ten, vagyis h\u00e1rman-n\u00e9gyen egy-egy \u00e9vfolyamon. Mi, temesv\u00e1ri egyh\u00e1zmegy\u00e9sek nagyon \u00f6sszetartottunk, nemzetis\u00e9gre val\u00f3 tekintet n\u00e9lk\u00fcl. A n\u00e9metek mellett voltak k\u00f6zt\u00fcnk bolg\u00e1rok, csehek, horv\u00e1tok \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny rom\u00e1n is. \u00c1ltal\u00e1ban mikor a vak\u00e1ci\u00f3 ut\u00e1n visszat\u00e9rt\u00fcnk, Aradon gy\u00fclekezt\u00fcnk, \u00e9s egy-k\u00e9t vas\u00fati f\u00fclk\u00e9t lefoglalva utaztunk mi, b\u00e1ns\u00e1gi di\u00e1kt\u00e1rsak, egy\u00fctt Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra. Els\u0151 \u00e9vben csak n\u00e9zt\u00fcnk nagyokat, hogy kik lehetnek a f\u00f6ldijeink, m\u00e1sodik \u00e9vben pedig m\u00e1r azt lest\u00fck, hogy kik j\u00f6nnek az els\u0151 \u00e9vfolyamra, akkor m\u00e1r volt valamif\u00e9le hierarchia k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk. A szigor\u00fa szab\u00e1ly az volt, hogy a k\u00e1ntoriskol\u00e1ban tanul\u00e1s k\u00f6zben nem engedt\u00e9k meg, hogy a teol\u00f3giai hallgat\u00f3kkal besz\u00e9lgess\u00fcnk. Akkor mindk\u00e9t tanint\u00e9zetben szigor\u00fas\u00e1g \u00e9s fegyelem uralkodott, a k\u00e1ntoriskola gyakorlatilag egy\u00e9bk\u00e9nt is kis szemin\u00e1riumk\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00f6tt!<\/p>\n

– D\u00f6nt\u00e9s\u00e9ben t\u00e1mogatta-e a csal\u00e1d, milyen \u00fatraval\u00f3val bocs\u00e1tott\u00e1k el fiukat a sz\u00fcl\u0151k?<\/em>
\n\"\"<\/a>– \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva nem lelkesedtek ez\u00e9rt a d\u00f6nt\u00e9sem\u00e9rt. A sz\u00fcl\u0151falum lakoss\u00e1g\u00e1ra akkoriban nem volt jellemz\u0151 a buzg\u00f3 vall\u00e1soss\u00e1g. Vas\u00e1rnap meg \u00fcnnepnapokon mentek a templomba az emberek, de ennyi. Azokban az \u00e9vekben csak az \u00e9desany\u00e1m volt velem, \u00e9s amikor megtudta, \u00edrt \u00e9desap\u00e1mnak Kanad\u00e1ba a tervemr\u0151l. \u00c9desap\u00e1m pedig vissza\u00edrt, hogy tegyem azt, amit szeretn\u00e9k, v\u00e1lasszam azt a p\u00e1ly\u00e1t, amelyiket szeretn\u00e9m. \u00cdgy \u00e9desany\u00e1mmal szemben \u00fagymond \u201ecsat\u00e1t nyertem\u201d. V\u00e9g\u00fcl elfogadta a d\u00f6nt\u00e9semet, de titokban azt rem\u00e9lte, hogy \u201emajd \u00fagyis hazaj\u00f6n\u201d a fia a messze idegenb\u0151l. Amikor az els\u0151 vak\u00e1ci\u00f3ra hazautaztam, a szomsz\u00e9dunkban lak\u00f3 id\u0151s kov\u00e1csmester, aki tudott magyarul, \u201elevizsg\u00e1ztatott\u201d magyar nyelvb\u0151l, feltett nekem n\u00e9h\u00e1ny tr\u00fckk\u00f6s k\u00e9rd\u00e9st, amelyekre kap\u00e1sb\u00f3l kellett v\u00e1laszolnom. K\u00e9rdezte, hogy mondj\u00e1k magyarul: altes Eisen? Mit sem sejtve, azt v\u00e1laszoltam: \u00f3cskavas. Hogy mondj\u00e1k magyarul: ein alter Mann? \u2013 V\u00e9nember. Hogy mondj\u00e1k: alte Stadt? \u2013 \u00d3v\u00e1ros. Hogy mondj\u00e1k magyarul: alte Burg? \u2013 R\u00e9gi v\u00e1r \u2013 mondtam. \u00c9s \u00edgy t\u00f6bb sz\u00f3t, kifejez\u00e9st is le kellett ford\u00edtanom, majd az id\u0151s kov\u00e1cs a legk\u00f6zelebbi tal\u00e1lkoz\u00e1skor azt mondta \u00e9desany\u00e1mnak (ezt \u00e9desany\u00e1m m\u00e1r itt, Temesv\u00e1ron mes\u00e9lte el nekem): – A te M\u00e1rtonod ide nem j\u00f6n t\u00f6bb\u00e9 vissza, ne is v\u00e1rjad! \/ Dei\u00b4 Martin, de kummt doher nimmi zuruck, do druf brauchscht du nimmi zu warte!<\/em>
\n\u00cdgy kezdtem el 1961. szeptember v\u00e9g\u00e9n teol\u00f3gi\u00e1t tanulni Gyulafeh\u00e9rv\u00e1ron. Egyik okt\u00f3ber v\u00e9gi d\u00e9lut\u00e1non a spiritu\u00e1lis bej\u00f6tt a tanul\u00f3szob\u00e1ba, illetve az oszt\u00e1lyterembe, kih\u00edvott, \u00e9s azt mondta: \u201eItt van egy t\u00e1virat a sz\u00e1modra, hogy meg\u00e9rkezett az \u00fatleveled Kanad\u00e1ba\u201d, vagyis mehett\u00fcnk v\u00e9gre \u00e9desap\u00e1mhoz. M\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r k\u00e9relmezt\u00fck az odautaz\u00e1st, de eg\u00e9szen addig nem engedtek el minket. \u00c9desap\u00e1m akkor a Csendes-\u00f3ce\u00e1n partj\u00e1n egy alum\u00edniumgy\u00e1rban, az olvaszt\u00f3ban dolgozott Kanada vadnyugati r\u00e9sz\u00e9n. \u00c9desany\u00e1mmal 1962. febru\u00e1r 4-\u00e9n indultunk, el\u0151sz\u00f6r Bukarestbe, mert csak onnan lehetett rep\u00fcl\u0151vel tov\u00e1bb utazni. Addig soha nem l\u00e1ttunk rep\u00fcl\u0151t k\u00f6zelr\u0151l, csak amikor \u00e1trep\u00fclt egy-egy a falu f\u00f6l\u00f6tt. Bukarestben a v\u00e1mosok alaposan \u00e1tkutattak benn\u00fcnket, aranyat vagy tudja az \u00e9g mit kerestek, \u00e9s csak miut\u00e1n j\u00f3l \u00e1tvizsg\u00e1ltak, indulhattunk tov\u00e1bb. Az els\u0151 lesz\u00e1ll\u00e1s B\u00e9csben volt, a k\u00f6vetkez\u0151 Z\u00fcrichben, onnan ment\u00fcnk P\u00e1rizsba. A p\u00e1rizsi rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren el\u0151sz\u00f6r nem tal\u00e1ltunk senkit, aki n\u00e9met\u00fcl besz\u00e9lt volna, mi pedig nem tudtunk franci\u00e1ul. Azt\u00e1n any\u00e1m megpr\u00f3b\u00e1lt elboldogulni azokkal az orosz szavakkal, amelyekre m\u00e9g a deport\u00e1l\u00e1sa idej\u00e9b\u0151l eml\u00e9kezett. Mivel P\u00e1rizsban azon a napon m\u00e1r nem indult j\u00e1rat Kanad\u00e1ba csak m\u00e1snap, elvittek minket a Szajna egyik sziget\u00e9n (\u00cele de la Cit\u00e9) l\u00e9v\u0151 el\u0151kel\u0151 sz\u00e1llod\u00e1ba, a Notre Dame templom szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban, amit m\u00e1r messzir\u0151l felismertem. Ott aludtunk, \u00e9s m\u00e1snap d\u00e9lut\u00e1n folytattuk utunkat, \u00e1t az Atlanti-\u00f3ce\u00e1non Kanada fel\u00e9. Annak a napnak nem volt v\u00e9ge\u2026, mivel mi is nyugat fel\u00e9, a lenyugv\u00f3 nap ir\u00e1ny\u00e1ba rep\u00fclt\u00fcnk. Hossz\u00fa \u00f3r\u00e1k ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r Montrealban sz\u00e1lltunk le, ahol nyilv\u00e1ntart\u00e1sba vettek, majd Winnipeg-en kereszt\u00fcl utaztunk Vancouverbe, ahol k\u00e9s\u0151 este landoltunk. M\u00e1snap reggel egy kis propelleres rep\u00fcl\u0151g\u00e9ppel az alaszkai hat\u00e1rhoz rep\u00fclt\u00fcnk, ahol ap\u00e1m v\u00e1rt minket. Majdnem sz\u00e1z kilom\u00e9ternyi, magas hegyeken \u00e9s \u0151serd\u0151n kereszt\u00fcl vezet\u0151 aut\u00f3z\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rkezt\u00fcnk meg a v\u00e1rosk\u00e1ba, ahol az alum\u00edniumgy\u00e1r volt, ahol \u00e9desap\u00e1m \u00e9vekig dolgozott \u00e9s lakott.
\nMiut\u00e1n meg\u00e9rkezt\u00fcnk, jelentkeztem a helyi pl\u00e9b\u00e1nosn\u00e1l, mondtam, hogy \u00e9n pap akarok lenni. Nagyon j\u00f3l szervezett pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1t tal\u00e1ltam. \u0150 elvitt a p\u00fcsp\u00f6kh\u00f6z, aki nagyon kedves volt, megk\u00e9rdezte, honnan j\u00f6v\u00f6k, mivel foglalkozom, ismerem-e a rom\u00e1niai p\u00fcsp\u00f6k\u00f6t, \u00e9s hogy az ismer-e engem? Mindenre igennel v\u00e1laszoltam. Ekkor levelet \u00edrt Gyulafeh\u00e9rv\u00e1rra, \u00e9s inform\u00e1ci\u00f3kat k\u00e9rt r\u00f3lam. A v\u00e1lasz nem sok\u00e1ig v\u00e1ratott mag\u00e1ra. M\u00e1rton \u00c1ron p\u00fcsp\u00f6k, akit\u0151l annak idej\u00e9n elb\u00facs\u00faztam, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg csak j\u00f3t \u00edrt r\u00f3lam, mert Carrol p\u00fcsp\u00f6k azt mondta nekem: \u2013 Nagyon j\u00f3 inform\u00e1ci\u00f3t kaptam r\u00f3lad. Felveszlek, j\u00f6hetsz. Csakhogy \u00e9n akkorra m\u00e1r eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy visszat\u00e9rek Eur\u00f3p\u00e1ba, m\u00e9gpedig N\u00e9metorsz\u00e1gba. \u00c9desap\u00e1m is beleegyezett, hogy N\u00e9metorsz\u00e1gban tanuljak tov\u00e1bb. \u00dagyhogy \u00f6sszesen nyolc h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6ttem Kanad\u00e1ban, az id\u0151 alatt valamennyire megtanultam angolul. Levelet \u00edrtam teh\u00e1t N\u00e9metorsz\u00e1gba, az abban id\u0151ben m\u00e1r Freiburgban \u00e9l\u0151 Nischbach prel\u00e1tus \u00farnak (\u2020 1970), aki a Frankfurt am Main melletti K\u00f6nigstein im Taunus-i Filoz\u00f3fiai-Teol\u00f3giai F\u0151iskol\u00e1ra ir\u00e1ny\u00edtott. Ez egyh\u00e1zmegyek\u00f6zi szemin\u00e1rium volt, ahol sok di\u00e1kot k\u00e9sz\u00edtettek fel a papi hivat\u00e1sra az akkori szocialista orsz\u00e1gokb\u00f3l: Magyarorsz\u00e1gr\u00f3l, Csehszlov\u00e1ki\u00e1b\u00f3l, Lengyelorsz\u00e1gb\u00f3l, Jugoszl\u00e1vi\u00e1b\u00f3l, Rom\u00e1ni\u00e1b\u00f3l azonban \u00e9n voltam az egyed\u00fcli di\u00e1k. Sz\u00f3val igen vegyes volt a t\u00e1rsas\u00e1g, mivel k\u00e9s\u0151bb spanyolok, katal\u00e1nok \u00e9s hinduk is csatlakoztak hozz\u00e1nk. Felvettek, de az \u00e9retts\u00e9gimet tov\u00e1bbi k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zeti vizsg\u00e1kkal kellett kieg\u00e9sz\u00edtenem, tov\u00e1bb\u00e1 meg kellett tanulnom, h\u00e9ber\u00fcl \u00e9s g\u00f6r\u00f6g\u00fcl.<\/p>\n

– Ezek szerint a fiatal \u00e9veiben P\u00fcsp\u00f6k \u00far megtanult magyarul, rom\u00e1nul, angolul, latinul, h\u00e9ber\u00fcl, g\u00f6r\u00f6g\u00fcl\u2026 Gazdag \u201egy\u0171jtem\u00e9ny\u201d\u2026<\/em>
\n\"\"<\/a>– Akkoriban ezek voltak a tov\u00e1bbjut\u00e1s felt\u00e9telei! Abb\u00f3l a k\u00f6nigsteini szemin\u00e1riumb\u00f3l a negyedik f\u00e9l\u00e9v ut\u00e1n lehet\u0151s\u00e9g ny\u00edlt v\u00e1lasztani egyh\u00e1zmegy\u00e9t, ahol a fiatal pap k\u00e9s\u0151bb gyakorolhatja hivat\u00e1s\u00e1t. Ugyancsak Nischbach prel\u00e1tus \u00far, a mentorom javasolta, hogy v\u00e1lasszam a rottenburg-stuttgarti egyh\u00e1zmegy\u00e9t, mert kell\u0151en nyitottak, j\u00f3l \u00e9s sz\u00edvesen fogadnak. Teh\u00e1t k\u00f6nigsteini tanulm\u00e1nyaim befejez\u00e9se ut\u00e1n egy \u00e9vre a rottenburgi egyh\u00e1zmegyei szemin\u00e1riumba ker\u00fcltem. Ez pasztor\u00e1lis \u00e9v volt, amelynek els\u0151 szemesztere ut\u00e1n diak\u00f3nuss\u00e1 szenteltek, \u00e9s egy \u00e9ven kereszt\u00fcl egy stuttgarti pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1ra k\u00fcldtek. Itt egy tapasztalt pl\u00e9b\u00e1nos ir\u00e1ny\u00edt\u00e1sa mellett k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pasztor\u00e1lis tev\u00e9kenys\u00e9get v\u00e9geztem: pr\u00e9dik\u00e1ltam, kereszteltem, eskettem, vall\u00e1s\u00f3r\u00e1t, igeliturgi\u00e1t tartottam, kiszolg\u00e1ltattam a betegek szents\u00e9g\u00e9t \u00e9s temettem. Az \u00e9v v\u00e9g\u00e9n, 1971. j\u00falius 3-\u00e1n szenteltek papp\u00e1. Akkor m\u00e9g huszon\u00f6ten voltunk egy \u00e9vfolyamon, a mienk volt az utols\u00f3 nagy l\u00e9tsz\u00e1m\u00fa \u00e9vfolyam az egyh\u00e1zmegy\u00e9ben. A felszentel\u00e9semen a sz\u00fcleim is r\u00e9szt vettek, mivel akkorra m\u00e1r \u0151k is N\u00e9metorsz\u00e1gban telepedtek le. Ezt k\u00f6vet\u0151en egy \u00e9s f\u00e9l \u00e9vre seg\u00e9dlelk\u00e9sznek egy m\u00e1sik stuttgarti pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1ra ker\u00fcltem – W\u00fcrttembergben ezt vik\u00e1riusnak h\u00edvj\u00e1k. Majd az egyh\u00e1zmegyei szem\u00e9lyzeti referens h\u00e1rom pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1t javasolt, hogy n\u00e9zzem meg, \u00e9s d\u00f6ntsem el, melyiket v\u00e1lasztan\u00e1m. Felkerestem az els\u0151t. Sz\u00e9p barokk pl\u00e9b\u00e1niatemploma volt, a v\u00e9d\u0151szentje Szent Gy\u00f6rgy (mint a temesv\u00e1ri sz\u00e9kesegyh\u00e1z\u00e9), a f\u0151olt\u00e1r f\u00f6l\u00f6tt pedig egy festm\u00e9ny, amely Nepomuki Szent J\u00e1nost (a B\u00e1ns\u00e1g v\u00e9d\u0151szentje) \u00e1br\u00e1zolta. \u00c9s ezzel eld\u0151lt. A m\u00e1sik kett\u0151t m\u00e1r fel sem kerestem. \u00cdgy ker\u00fcltem az elk\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vekre Stimpfachba, W\u00fcrttembergbe, Schw\u00e4bisch Hall ker\u00fcletbe. \u00c9s kezd\u0151d\u00f6tt a munka: a templom k\u00fcls\u0151 \u00e9s bels\u0151 tataroz\u00e1sa, a r\u00e9gi harangok fel\u00faj\u00edt\u00e1sa, amelyek egy r\u00e9sze a 15. sz\u00e1zadb\u00f3l sz\u00e1rmazik, \u00faj orgona \u00e9p\u00edt\u00e9se, a pl\u00e9b\u00e1nia\u00e9p\u00fclet fel\u00faj\u00edt\u00e1sa \u2013 aki dolgozni akar, mindig tal\u00e1l munk\u00e1t. Sz\u00e9p tizenhat \u00e9vet t\u00f6lt\u00f6ttem ott.<\/p>\n

– Milyen n\u00e9pes volt az ottani k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Mintegy k\u00e9tezer h\u00edvet sz\u00e1ml\u00e1lt. Eleven, akt\u00edv k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g volt. Pl\u00e9b\u00e1nosk\u00e9nt feladatomhoz tartozott a nyolc oszt\u00e1lyos iskol\u00e1ban val\u00f3 hitoktat\u00e1s, tov\u00e1bb\u00e1 a pl\u00e9b\u00e1nia k\u00e9t tagozatos \u00f3vod\u00e1j\u00e1nak igazgat\u00f3i tiszts\u00e9ge is. Ez ut\u00f3bbira sem Gyulafeh\u00e9rv\u00e1ron, sem k\u00e9s\u0151bb N\u00e9metorsz\u00e1gban nem k\u00e9sz\u00edtettek fel. Seg\u00edts\u00e9gemre volt k\u00e9t szerzetesn\u0151v\u00e9r, az egyik az \u00f3vod\u00e1ban tev\u00e9kenykedett, a m\u00e1sik beteg\u00e1pol\u00e1ssal foglalkozott. M\u0171k\u00f6d\u00f6tt egy, a pl\u00e9b\u00e1nosnak \u00e9s az egyh\u00e1ztan\u00e1csnak al\u00e1rendelt beteg\u00e1pol\u00f3 egyes\u00fclet. L\u00e9tezett tov\u00e1bb\u00e1 alapszab\u00e1lyzat szerint m\u0171k\u00f6d\u0151 egyh\u00e1ztan\u00e1cs meg k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 bizotts\u00e1gok: a pl\u00e9b\u00e1niai k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get ir\u00e1ny\u00edt\u00f3, az \u00f3vodai, a liturgikus, a beteg\u00e1pol\u00e1si, mindegyik saj\u00e1t adminisztr\u00e1ci\u00f3val \u00e9s rendszeres \u00fcl\u00e9sekkel. A f\u0151 tev\u00e9kenys\u00e9g azonban a pasztor\u00e1ci\u00f3 volt: szentmis\u00e9k, vas\u00e1rnap \u00e9s \u00fcnnepnapokon d\u00e9lel\u0151tt n\u00e9gy, h\u00e9tk\u00f6znapokon naponta egy, v\u00e1ltakozva a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 templomokban, keresztel\u00e9sek, esk\u00fcv\u0151k, temet\u00e9sek, b\u00e9rm\u00e1l\u00e1si felk\u00e9sz\u00edt\u0151 \u00e9s jegyesoktat\u00e1s. A h\u00edvek is sokat seg\u00edtettek, n\u00e9lk\u00fcl\u00fck nem lehetett volna \u201epl\u00e9b\u00e1noskodni\u201d. Egy humoros esetre eml\u00e9kszem: a seg\u00e9dp\u00fcsp\u00f6k b\u00e9rm\u00e1lni \u00e9rkezett a helys\u00e9gbe. A sof\u0151rje nem tudta, hol a pl\u00e9b\u00e1nia, meg\u00e1ll\u00edtott h\u00e1t egy j\u00e1r\u00f3kel\u0151t, sajnos \u00e9ppen egy f\u00e9ln\u00f3t\u00e1st, \u00e9s a seg\u00e9dp\u00fcsp\u00f6k megk\u00e9rdezte t\u0151le, hogy hol a pl\u00e9b\u00e1nia? Mire az sv\u00e1b nyelvj\u00e1r\u00e1sban: – Trotli! Mindenki tudja, hol a pl\u00e9b\u00e1nia! \/ Trottl, jeder woi\u00df, wo\u00b4s Pfarrhaus isch!<\/em><\/p>\n

– P\u00fcsp\u00f6k \u00far milyen gyakran j\u00e1rt Rom\u00e1ni\u00e1ban?<\/em>
\n– Szinte minden \u00e9vben hazaj\u00f6ttem, am\u00edg a nagysz\u00fcleim \u00e9ltek, de azut\u00e1n is j\u00f6tt\u00fcnk a rokonainkhoz, \u0151k m\u00e9g majdnem valamennyien itt \u00e9ltek. Sz\u00edvesen kerestem fel azokat a papokat is, akiket ismertem: Kernweisz ordin\u00e1riust, dr. Cziza vik\u00e1riust \u00e9s sz\u00e1mos olyan papt\u00e1rsat, akikkel bar\u00e1ti viszonyban voltam.<\/p>\n

– A hat\u00e1ron nem akadtak gondok?<\/em>
\n– Nem. Fizetni kellett a v\u00edzum\u00e9rt, \u00e9s akkor megadt\u00e1k k\u00e9t h\u00e9tre, de lehetett hosszabb\u00edtani. Jelentkezni kellett a helyi rend\u0151rs\u00e9gen, vagy ahogy akkoriban nevezt\u00e9k, a milici\u00e1n. Eleinte mindent szigor\u00fabban kezeltek, k\u00e9s\u0151bb viszont laz\u00e1bban.<\/p>\n

– Amikor visszak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a temesv\u00e1ri egyh\u00e1zmegy\u00e9be, mit tal\u00e1lt itt?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Az 1989-es z\u0171rzavaros kar\u00e1csony ut\u00e1n elkezd\u0151d\u00f6tt a n\u00e9metajk\u00fa h\u00edvek v\u00e9gleges kiv\u00e1ndorl\u00e1sa a B\u00e1ns\u00e1gb\u00f3l \u00e9s az egyh\u00e1zmegy\u00e9b\u0151l, de a t\u00f6bbi n\u00e9pcsoport\u00e9 is, \u00edgy a lakosok sz\u00e1ma drasztikusan cs\u00f6kkent. Ismertem a rom\u00e1niai helyzetet, \u00e9s m\u00e1r 1989 kar\u00e1csony\u00e1n, a v\u00e1ltoz\u00e1s ut\u00e1n, sz\u00e1momra nem volt k\u00e9ts\u00e9ges, hogy visszak\u00f6lt\u00f6z\u00f6m. J\u00f3l \u00e9reztem magam N\u00e9metorsz\u00e1gban, de vonzott a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld. El\u0151sz\u00f6r nem sz\u00f3ltam senkinek sem err\u0151l az elhat\u00e1roz\u00e1somr\u00f3l. Miut\u00e1n N\u00e9metorsz\u00e1gb\u00f3l elindult a nagy seg\u00edts\u00e9gny\u00fajt\u00e1si hull\u00e1m, \u00e9s meg\u00e9rkeztek az els\u0151 sz\u00e1ll\u00edtm\u00e1nyok, \u00e9n 1990 janu\u00e1rj\u00e1ban m\u00e1r itt voltam. Az utaz\u00e1som el\u00e9g kalandosra siker\u00fclt, ugyanis a nagy teheraut\u00f3ban, amely m\u00e9lyh\u0171t\u00f6tt vajat sz\u00e1ll\u00edtott Rom\u00e1ni\u00e1ba, nem volt t\u00f6bb hely az utast\u00e9rben. De ha nagyon akarom \u2013 mondta a c\u00e9g vezet\u0151je \u2013, helyet foglalhattam a rakt\u00e9r tetej\u00e9n, de csak fekve, mert nem volt annyi hely, hogy \u00fclni lehessen. \u00cdgy h\u00e1t felkapaszkodtam oda, \u00e9s egy nagy bund\u00e1ba beburkol\u00f3zva a lehet\u0151s\u00e9gekhez m\u00e9rten k\u00e9nyelembe helyeztem magam, \u00e9s M\u00fcnchent\u0151l Temesv\u00e1rig v\u00e9gigaludtam az utat. \u00cdgy ker\u00fcltem janu\u00e1r k\u00f6zepe t\u00e1j\u00e1n vissza. Itt jelentkeztem Kr\u00e4uter Sebesty\u00e9n ordin\u00e1riusn\u00e1l (\u2020 2008). Ismertem \u0151t, mivel 56-ban k\u00e1ntoriskol\u00e1sk\u00e9nt egy\u00fctt zar\u00e1ndokoltam vele \u00e9s a h\u00edvekkel Temesgyarmatr\u00f3l M\u00e1riaradn\u00e1ra gyalog. Ismertem a b\u00e1tyj\u00e1t is, dr. Franz Kr\u00e4uter (\u2020 1986) pl\u00e9b\u00e1nost \u00e9s neves t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szt, aki m\u00e1r 1957-ben az els\u0151 k\u00f6nyveket aj\u00e1nd\u00e9kozta nekem a B\u00e1ns\u00e1g t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9r\u0151l. Amikor visszat\u00e9rtem N\u00e9metorsz\u00e1gba, \u00edrtam akkori p\u00fcsp\u00f6k\u00f6mnek, dr. Walter Kasper professzornak, hogy szeretn\u00e9k visszat\u00e9rni Temesv\u00e1rra. Postafordult\u00e1val azt v\u00e1laszolta, hogy \u201e\u00e9n k\u00fcldelek t\u00e9ged Rom\u00e1ni\u00e1ba\u201d. Ez t\u00f6bb volt, mint amit rem\u00e9ltem. Kasper p\u00fcsp\u00f6k 1990. j\u00falius 1-j\u00e9t\u0151l el\u0151sz\u00f6r csak k\u00e9t \u00e9vre engedett el, amit k\u00e9s\u0151bb tov\u00e1bbi \u00f6t \u00e9vvel meg lehetett hosszabb\u00edtani. Amikor pedig az \u00f6t \u00e9v is letelt, kaptam m\u00e9g \u00f6t \u00e9vet, hogy d\u00f6ntsek: v\u00e9glegesen Temesv\u00e1ron akarok-e maradni vagy nem. De miel\u0151tt a m\u00e1sodik \u00f6t \u00e9v letelt volna, megj\u00f6tt a p\u00fcsp\u00f6ki kinevez\u00e9s.<\/p>\n

– Hogyan fogadta a kinevez\u00e9st?<\/em>
\n\"\"<\/a>– Nem v\u00e1rtam, nem sz\u00e1m\u00edtottam r\u00e1! Engem R\u00f3m\u00e1ban senki sem ismert, csak Walter Kasper b\u00edboros, az egykori p\u00fcsp\u00f6k\u00f6m. Sz\u00e1momra a kinevez\u00e9s nagy v\u00e1ltoz\u00e1st nem jelentett. Term\u00e9szetesen nagyobb lett a felel\u0151ss\u00e9g, de sohasem voltam munkaker\u00fcl\u0151. M\u00e9g N\u00e9metorsz\u00e1gban sokszor besz\u00e9lgett\u00fcnk az ott \u00e9l\u0151 b\u00e1ns\u00e1gi papokkal az itteni helyzetr\u0151l, \u00edgy h\u00e1t ide m\u00e1r k\u00e9t tervvel \u00e9rkeztem: a Basilica Minor, vagyis p\u00e1pai kis bazilika c\u00edm k\u00e9relmez\u00e9se a m\u00e1riaradnai kegytemplom sz\u00e1m\u00e1ra, valamint a leromlott \u00e1llapotban l\u00e9v\u0151 temesv\u00e1ri p\u00fcsp\u00f6ki palota helyre\u00e1ll\u00edt\u00e1sa \u00e9s eredeti rendeltet\u00e9s\u00e9nek megfelel\u0151 vissza\u00e1ll\u00edt\u00e1sa. Ez ut\u00f3bbi evaku\u00e1l\u00e1st, \u00e1t\u00e9p\u00edt\u00e9st \u00e9s helyre\u00e1ll\u00edt\u00e1st jelentett; az itt m\u0171k\u00f6d\u0151 p\u00fcsp\u00f6ks\u00e9g ig\u00e9nyeinek megfelel\u0151 feloszt\u00e1st \u00e9s berendez\u00e9st. Tudtam, hogy az \u00e9p\u00fclet milyen \u00e1llapotban volt akkor: ha j\u00f3l eml\u00e9kszem az emeleten tizenn\u00e9gy csal\u00e1d lakott h\u00e1zb\u00e9rben, lent pedig tizenegy c\u00e9g b\u00e9relt helyis\u00e9get. Ez\u00e9rt B\u00f6cskei L\u00e1szl\u00f3 p\u00fcsp\u00f6ki titk\u00e1rral, a jelenlegi nagyv\u00e1radi megy\u00e9sp\u00fcsp\u00f6kkel \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk, hogy egym\u00e1s ut\u00e1n t\u00e1voz\u00e1sra k\u00e9rj\u00fck fel a lak\u00f3kat. Ez persze nem ment k\u00f6nnyen, mert az emberek harminc vagy ak\u00e1r negyven \u00e9ve itt laktak, \u00e9s nem akartak kik\u00f6lt\u00f6zni. Se <\/em>\u00eentorc popii<\/em> \u2013 terjedt el a h\u00edr gyorsan a b\u00e9rl\u0151k k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s a kik\u00f6lt\u00f6z\u00e9s fokozatosan elkezd\u0151d\u00f6tt. Hamarosan Franz Braun \u00e9p\u00edt\u00e9sz \u00e9s Jakob Willkomm m\u00e9rn\u00f6k seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel munkat\u00e1rsaink megszerezhett\u00e9k a fel\u00faj\u00edt\u00e1shoz sz\u00fcks\u00e9ges enged\u00e9lyeket, \u00e9s a M\u00fcnchen melletti Olchingb\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3 Franz Wesinger \u00e9p\u00edt\u00e9sz, valamint a temesv\u00e1ri Constantin Marcu \u00e9p\u00edt\u00e9si v\u00e1llalkoz\u00f3 ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1val elkezd\u0151dhettek az \u00e1tfog\u00f3 munk\u00e1latok. \u00d6t \u00e9v munka ut\u00e1n 1995. szeptember 24-\u00e9n a P\u00fcsp\u00f6ki Hivatal \u00e1tk\u00f6lt\u00f6zhetett a Corvin utc\u00e1b\u00f3l a r\u00e9gi, fel\u00faj\u00edtott p\u00fcsp\u00f6ki palot\u00e1ba.<\/p>\n

– Mi ind\u00edtotta el a m\u00faltkeres\u00e9s \u00fatj\u00e1n, P\u00fcsp\u00f6k \u00far?<\/em>
\n– M\u00e1r gyermekkoromban mindig nagyon lek\u00f6t\u00f6tt, ha az id\u0151s emberek a m\u00faltr\u00f3l mes\u00e9ltek. Nagyap\u00e1m sokat mes\u00e9lt nekem az els\u0151 vil\u00e1gh\u00e1bor\u00far\u00f3l, \u00e9s \u00e9n is sokat faggattam. K\u00e9s\u0151bb Stuttgartban a Dunai Sv\u00e1bok Egyh\u00e1z- \u00e9s M\u0171vel\u0151d\u00e9st\u00f6rt\u00e9neti Int\u00e9zete (Institut f\u00fcr Donauschw\u00e4bische Kirchen- und Kulturgeschichte e.V., Stuttgart) keresett valakit, aki szeret \u201ekutakodni\u201d a B\u00e1ns\u00e1g, illetve a csan\u00e1di-temesv\u00e1ri egyh\u00e1zmegye t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben, \u00e9s felk\u00e9rtek, hogy \u00edrjak egy cikket az egyh\u00e1zmegye t\u00f6rt\u00e9net\u00e9r\u0151l \"\"<\/a>1867-t\u0151l, a kiegyez\u00e9st\u0151l az els\u0151 vil\u00e1gh\u00e1bor\u00faig. Ez volt az els\u0151 jelent\u0151sebb munk\u00e1m, ami nyomtat\u00e1sban megjelent. M\u00e1s alkalommal kerestek valakit, aki a m\u00e1riaradnai kegyhely \u00e9s a b\u00facs\u00faj\u00e1r\u00e1sok t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t r\u00f6viden, t\u00edz oldalban \u00f6sszefoglalja. Mivel m\u00e1r rendelkeztem a sz\u00fcks\u00e9ges anyagokkal, nem volt neh\u00e9z eleget tennem a felk\u00e9r\u00e9snek. \u00c1ltal\u00e1ban mindenki el\u00e9gedett volt az eredm\u00e9nnyel, itt -ott dics\u00e9retet \u00e9s elismer\u00e9st is kaptam. \u00cdgy kezd\u0151d\u00f6tt. Amikor pedig visszat\u00e9rtem Temesv\u00e1rra, megkezd\u0151d\u00f6tt az elkobzott, a kommunista rezsim \u00e1ltal \u00e1llamos\u00edtott egykor egyh\u00e1zi tulajdonban l\u00e9v\u0151 \u00e9p\u00fcletek \u00e9s ingatlanok visszaig\u00e9nyl\u00e9se. A k\u00e9relmek beny\u00fajt\u00e1s\u00e1t megel\u0151z\u0151en azonban a lev\u00e9lt\u00e1rban meg kellett keresni \u00e9s tanulm\u00e1nyozni a tulajdonjogot tan\u00fas\u00edt\u00f3 r\u00e9gi okiratokat, \u00f6ssze kellett \u00e1ll\u00edtani a dokument\u00e1ci\u00f3t. B\u00f6cskei L\u00e1szl\u00f3 akkori \u00e1ltal\u00e1nos helyn\u00f6k\u00f6m javasolta, hogy ezeket a dokumentumokat fel kellene dolgozni most, hogy nagy nehezen \u00f6sszeszedt\u00fck, nehogy megint elkall\u00f3djanak. \u00cdgy ad\u00f3dott a t\u00e9ma, \u00e9s az\u00f3ta \u00e1lland\u00f3an \u201ead\u00f3dik\u201d. Mert az ember min\u00e9l tov\u00e1bb keres, ann\u00e1l ink\u00e1bb \u201ead\u00f3dik\u201d. Megsz\u00fclettek az eddigi k\u00f6tetek, \u00e9s a munka m\u00e9g nem z\u00e1rult le.<\/p>\n

– P\u00fcsp\u00f6kk\u00e9nt mire eml\u00e9kszik vissza sz\u00edvesen?<\/em>
\n\"\"<\/a>– A legszebb a vizit\u00e1ci\u00f3k ideje volt. Ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, nyolc \u00e9v alatt v\u00e9gigj\u00e1rtam az egyh\u00e1zmegy\u00e9t, a pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1kat \u00e9s a fili\u00e1kat. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00e9rdekelt, hogy milyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lnek \u00e9s dolgoznak a papjaim, hogyan szervezik \u00e9s ir\u00e1ny\u00edtj\u00e1k az \u00e9let\u00fcket. A lelkip\u00e1sztorokkal val\u00f3 mindennapi egy\u00fcttl\u00e9t a pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1kon a legszebb \u00e9lm\u00e9nyem marad. Szerettem hosszabb id\u0151t a pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1kon t\u00f6lteni, tal\u00e1lkozni az ottani h\u00edvekkel, k\u00f6z\u00f6tt\u00fck \u00e9lni \u00e9s egy\u00fctt \u00fcnnepelni vel\u00fck az Euchariszti\u00e1t, ez mindig sz\u00e9p \u00e9lm\u00e9nyt jelentett. M\u00e9g mindig nagy egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel eml\u00e9kszem vissza arra a fiatalra, akit egy baleset az eg\u00e9sz h\u00e1tral\u00e9v\u0151 \u00e9let\u00e9re \u00e1gyhoz k\u00f6t\u00f6tt, \u00e9s akivel akkor tal\u00e1lkoztam. De a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9geinkben \u00e9l\u0151 akkori id\u0151sekre, betegekre is, akik m\u00e1r majdnem mind az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gban vannak, \u00e9s k\u00f6zbenj\u00e1rnak \u00e9rt\u00fcnk…<\/p>\n

– Milyen \u00e9rz\u00e9ssel gondol vissza f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zados lelkip\u00e1sztori munk\u00e1j\u00e1ra, eddigi \u00e9let\u00fatj\u00e1ra?<\/em>
\n– H\u00e1l\u00e1s vagyok minden kegyelem\u00e9rt, es\u00e9ly\u00e9rt \u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9rt, amelyeket \u00e9letem esem\u00e9nyd\u00fas \u00fatja sor\u00e1n Istent\u0151l kaptam, az egyh\u00e1z\u00e1ba val\u00f3 megh\u00edv\u00e1s\u00e9\u00e9rt, a papi hivat\u00e1s\u00e9rt, a p\u00fcsp\u00f6ki szolg\u00e1lat\u00e9rt az egyh\u00e1zmegy\u00e9mben. Bocs\u00e1natot k\u00e9rek minden b\u0171n\u00f6m\u00e9rt, kudarcom\u00e9rt, hi\u00e1nyoss\u00e1gom\u00e9rt, t\u00f6k\u00e9letlens\u00e9gem\u00e9rt \u00e9s hib\u00e1m\u00e9rt. Az \u00e9letem el\u00e9gg\u00e9 \u201cforgalmas\u201d volt, ez\u00e9rt sok sz\u00e9p eml\u00e9kem van, ami\u00e9rt h\u00e1l\u00e1s vagyok Istennek. Ami m\u00e9g h\u00e1tra van, az \u00edt\u00e9let: Isten legyen hozz\u00e1m, b\u0171n\u00f6sh\u00f6z, irgalmas!<\/p>\n

– Milyen a jelenlegi munkarendje? Milyen k\u00f6tetekkel gazdag\u00edtotta egyh\u00e1zmegy\u00e9nk t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9t \u00e9s min dolgozik jelenleg?<\/em>
\n– A munkarendem a k\u00f6zelm\u00faltig nem v\u00e1ltozott: \u00e1ltal\u00e1ban az \u00edr\u00f3asztaln\u00e1l vagy a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p el\u0151tt \u00fcltem \u00e9s dolgoztam. Reggel a k\u00e1poln\u00e1ban szentmis\u00e9t celebr\u00e1ltam, r\u00e9szt vettem a k\u00f6z\u00f6s im\u00e1n a t\u00f6bbi itt lak\u00f3 vagy itt dolgoz\u00f3 lelkip\u00e1sztorral, paptestv\u00e9rrel. Ez azonban a sz\u00edvroham \u00f3ta megv\u00e1ltozott. Vigy\u00e1znom kell a marad\u00e9k er\u0151mre, \u00e9s korl\u00e1toznom kell a munkaprogramot; sajnos most t\u00f6bbet kell pihennem, mint dolgoznom. Jelenleg a temesv\u00e1ri sz\u00e9kesegyh\u00e1zr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 monogr\u00e1fia harmadik k\u00f6tet\u00e9t \u00edrom. Az egyh\u00e1zmegye t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9t feldolgoz\u00f3 sorozat utols\u00f3 k\u00f6tet\u00e9nek meg\u00edr\u00e1sa m\u00e9g h\u00e1tra van. Mindenesetre vannak m\u00e9g terveim, nem fogok unatkozni. Szeretn\u00e9m \u00e9rtelmesen kihaszn\u00e1lni a fennmarad\u00f3 id\u0151t, amit Isten m\u00e9g ad nekem. T\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt \u00f6ssze lehetne \u00e1ll\u00edtani a papok \u00e9s pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1k jegyz\u00e9k\u00e9t a csan\u00e1di egyh\u00e1zmegye megalap\u00edt\u00e1s\u00e1t\u00f3l napjainkig. Igaz, err\u0151l m\u00e1r \u00e9vtizedekkel ezel\u0151tt azt mondt\u00e1k nekem, hogy sok ez egy \u00e9letnek. De az\u00e9rt, ha id\u0151 \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9g van, akkor m\u00e9g ez is kivitelezhet\u0151 lenne!<\/p>\n

– K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck a besz\u00e9lget\u00e9st.<\/em><\/p>\n

(Az interj\u00fat a Temesv\u00e1ri P\u00fcsp\u00f6ks\u00e9g sajt\u00f3irod\u00e1j\u00e1nak munkat\u00e1rsai k\u00e9sz\u00edtett\u00e9k)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Martin Roos ny. p\u00fcsp\u00f6k 1942. okt\u00f3ber 17-\u00e9n sz\u00fcletett a Temes megyei Temesken\u00e9zen, \u00e9s a helyi templomban keresztelt\u00e9k meg. 1971. j\u00falius 3-\u00e1n Rottenburg am Neckarban Carl Joseph Leiprecht p\u00fcsp\u00f6k szentelte papp\u00e1 a Rottenburg-Stuttgarti Egyh\u00e1zmegye sz\u00e1m\u00e1ra. 1987-ben az Institut f\u00fcr Donauschw\u00e4bische Kirchen- und Kulturgeschichte e.V. (Dunai Sv\u00e1bok Egyh\u00e1z- \u00e9s M\u0171vel\u0151d\u00e9st\u00f6rt\u00e9neti Int\u00e9zete) m\u00e1sodik eln\u00f6ke lett, 1988-ban a Josef Nischbach […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":33973,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[37],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/33980"}],"collection":[{"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=33980"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/33980\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":33981,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/33980\/revisions\/33981"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/33973"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=33980"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=33980"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gerhardus.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=33980"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}