Kedves Testv\u00e9rek!<\/p>\n
A hamvazkod\u00e1ssal mint a b\u0171nb\u00e1nat jel\u00e9vel megkezdj\u00fck \u00e9ves nagyb\u00f6jti zar\u00e1ndoklatunkat, a hit \u00e9s a rem\u00e9ny jegy\u00e9ben. Az Egyh\u00e1z mint anya \u00e9s tan\u00edt\u00f3mester arra h\u00edv benn\u00fcnket, hogy k\u00e9sz\u00edts\u00fck el\u0151 sz\u00edv\u00fcnket \u00e9s ny\u00edljunk meg Isten kegyelme el\u0151tt, hogy \u00f6r\u00f6mmel \u00fcnnepelhess\u00fck Urunk J\u00e9zus Krisztus h\u00fasv\u00e9ti diadal\u00e1t a b\u0171n \u00e9s a hal\u00e1l felett, ahogyan Szent P\u00e1l is vallotta: \u201eA gy\u0151zelem elnyelte a hal\u00e1lt! Hal\u00e1l, hol a te gy\u0151zelmed? Hal\u00e1l, hol a te full\u00e1nkod?\u201d (1Kor 15,54\u201355). Hit\u00fcnknek ugyanis az \u00e9rt\u00fcnk meghalt \u00e9s felt\u00e1madt J\u00e9zus Krisztus a k\u00f6z\u00e9ppontja \u00e9s \u0151 a biztos\u00edt\u00e9ka annak a nagy \u00edg\u00e9rethez kapcsol\u00f3d\u00f3 rem\u00e9nynek, amelyet az Atya m\u00e1r beteljes\u00edtett \u0151benne, szeretett Fi\u00e1ban: az \u00f6r\u00f6k \u00e9letnek (v\u00f6. Jn 10,28; 17,3).[1]<\/a><\/p>\n Ebben a nagyb\u00f6jtben, melyet a szent\u00e9v kegyelme gazdag\u00edt, szeretn\u00e9k megosztani veletek n\u00e9h\u00e1ny gondolatot arr\u00f3l, mit jelent egy\u00fctt haladni a rem\u00e9nyben<\/em> \u00e9s felfedezni a megt\u00e9r\u00e9sre sz\u00f3l\u00edt\u00f3 megh\u00edv\u00e1sokat, melyeket Isten irgalma \u2013 egy\u00e9nileg \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gileg \u2013 mindannyiunkhoz int\u00e9z.<\/p>\n El\u0151sz\u00f6r is, \u00faton lenni<\/em>. A jubileumi \u00e9v mott\u00f3ja, \u201ea rem\u00e9ny zar\u00e1ndokai\u201d, Izrael n\u00e9p\u00e9nek az \u00edg\u00e9ret f\u00f6ldje fel\u00e9 vezet\u0151 hossz\u00fa v\u00e1ndor\u00fatj\u00e1ra eml\u00e9keztet benn\u00fcnket. A Kivonul\u00e1s k\u00f6nyve elbesz\u00e9li a rabszolgas\u00e1gb\u00f3l a szabads\u00e1gba vezet\u0151 neh\u00e9z utat, melyet az \u00dar akart \u00e9s vezetett, aki szereti n\u00e9p\u00e9t \u00e9s mindig h\u0171s\u00e9ges hozz\u00e1. Nem gondolhatunk azonban a kivonul\u00e1s bibliai elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9re an\u00e9lk\u00fcl, hogy esz\u00fcnkbe ne jutn\u00e1nak azok a testv\u00e9reink, akik ma is menek\u00fclnek a szeg\u00e9nys\u00e9g \u00e9s az er\u0151szak el\u0151l egy jobb \u00e9let rem\u00e9ny\u00e9ben, amelyet maguknak \u00e9s szeretteiknek keresnek. Ebb\u0151l fakad a megt\u00e9r\u00e9sre sz\u00f3l\u00edt\u00f3 els\u0151 megh\u00edv\u00e1s, hiszen valamennyien zar\u00e1ndokok vagyunk az \u00e9letben. Mindannyian feltehetj\u00fck magunknak a k\u00e9rd\u00e9st: milyen hat\u00e1ssal van ez a helyzet az \u00e9letemre? T\u00e9nyleg \u00faton vagyok-e vagy ink\u00e1bb b\u00e9nult \u00e9s mozdulatlan vagyok, f\u00e9lelemmel \u00e9s rem\u00e9nytelens\u00e9ggel telve vagy \u00e9ppen belek\u00e9nyelmesedtem a saj\u00e1t vil\u00e1gomba? Keresem-e a szabadul\u00e1s \u00fatj\u00e1t a b\u0171n\u00f6s \u00e9s a m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gomt\u00f3l megfoszt\u00f3 helyzetekb\u0151l? J\u00f3 nagyb\u00f6jti gyakorlat lenne tal\u00e1lkozni migr\u00e1nsokkal vagy zar\u00e1ndokokkal, \u00e9s engedni, hogy t\u00f6rt\u00e9net\u00fck meg\u00e9rintsen benn\u00fcnket. Ez seg\u00edthetne meg\u00e9rteni, mit k\u00e9r t\u0151l\u00fcnk Isten, hogy az Atya h\u00e1za fel\u00e9 tartva egyre jobb \u00faton l\u00e9v\u0151kk\u00e9<\/em> v\u00e1ljunk. Ez egy j\u00f3 \u201evizsga\u201d a v\u00e1ndor sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n M\u00e1sodszor, egy\u00fctt<\/em> j\u00e1rni az \u00faton. Az Egyh\u00e1z hivat\u00e1sa az, hogy szinod\u00e1lisak legy\u00fcnk, egy\u00fctt haladjunk.[2]<\/a> A kereszt\u00e9nyek arra kaptak megh\u00edv\u00e1st, hogy k\u00f6z\u00f6sen j\u00e1rj\u00e1k \u00fatjukat, soha ne mag\u00e1nyos v\u00e1ndork\u00e9nt. A Szentl\u00e9lek arra \u00f6szt\u00f6n\u00f6z benn\u00fcnket, hogy kil\u00e9pj\u00fcnk \u00f6nmagunkb\u00f3l Isten \u00e9s testv\u00e9reink fel\u00e9, \u00e9s soha ne z\u00e1rk\u00f3zzunk be saj\u00e1t vil\u00e1gunkba.[3]<\/a> Egy\u00fctt j\u00e1rni azt jelenti, hogy az egys\u00e9gteremt\u0151kk\u00e9 v\u00e1lunk, abb\u00f3l a k\u00f6z\u00f6s m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gb\u00f3l kiindulva, amely Isten gyermekeik\u00e9nt megillet benn\u00fcnket (v\u00f6. Gal 3,26\u201328); azt jelenti, hogy egym\u00e1s mellett megy\u00fcnk, an\u00e9lk\u00fcl, hogy eltiporn\u00e1nk vagy elnyomn\u00e1nk a m\u00e1sikat, irigys\u00e9g \u00e9s k\u00e9pmutat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s nem engedve, hogy b\u00e1rki is lemaradjon vagy kiz\u00e1rva \u00e9rezn\u00e9 mag\u00e1t. Ugyanabba az ir\u00e1nyba tartunk, ugyanazon c\u00e9l fel\u00e9 t\u00f6reksz\u00fcnk, mik\u00f6zben szeretettel \u00e9s t\u00fcrelemmel meghallgatjuk egym\u00e1st.<\/p>\n Ebben a nagyb\u00f6jtben Isten azt k\u00e9ri t\u0151l\u00fcnk, hogy vizsg\u00e1ljuk meg, vajon \u00e9let\u00fcnkben, csal\u00e1djainkban, munkahelyeinken, pl\u00e9b\u00e1niai vagy szerzetesi k\u00f6z\u00f6ss\u00e9geinkben k\u00e9pesek vagyunk-e egy\u00fctt haladni m\u00e1sokkal, meghallgatni egym\u00e1st, legy\u0151zni annak k\u00eds\u00e9rt\u00e9s\u00e9t, hogy \u00f6nmagunkba z\u00e1rk\u00f3zzunk \u00e9s csak a saj\u00e1t sz\u00fcks\u00e9gleteinkkel t\u00f6r\u0151dj\u00fcnk. K\u00e9rdezz\u00fck meg magunkt\u00f3l az \u00dar el\u0151tt, hogy k\u00e9pesek vagyunk-e egy\u00fctt dolgozni p\u00fcsp\u00f6kk\u00e9nt, papk\u00e9nt, megszentelt szem\u00e9lyk\u00e9nt vagy vil\u00e1gi h\u00edv\u0151k\u00e9nt Isten orsz\u00e1g\u00e1nak szolg\u00e1lat\u00e1ban! Befogad\u00f3 magatart\u00e1st tan\u00fas\u00edtunk-e konkr\u00e9t tettekkel azokkal szemben, akik k\u00f6zelednek hozz\u00e1nk \u00e9s azokkal szemben is, akik t\u00e1vol maradnak? Engedj\u00fck-e, hogy a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 v\u00e1ljanak az emberek vagy ink\u00e1bb a peremre szor\u00edtjuk \u0151ket?[4]<\/a> Erre a megt\u00e9r\u00e9sre sz\u00f3l\u00edt a m\u00e1sodik megh\u00edv\u00e1s: t\u00e9rj\u00fcnk \u00e1t a szinodalit\u00e1sra.<\/p>\n Harmadsorban, ezt az utat egy \u00edg\u00e9ret rem\u00e9ny\u00e9ben<\/em> j\u00e1rjuk egy\u00fctt. A rem\u00e9ny, mely nem csal meg<\/em> (v\u00f6. R\u00f3m 5,5), a szent\u00e9v k\u00f6zponti \u00fczenete[5]<\/a> legyen a t\u00e1vlata a h\u00fasv\u00e9t gy\u0151zelm\u00e9hez vezet\u0151 nagyb\u00f6jti utunknak. Ahogyan XVI. Benedek p\u00e1pa tan\u00edtotta a Spe salvi<\/em> kezdet\u0171 enciklik\u00e1ban: \u201eAz embernek sz\u00fcks\u00e9ge van a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli szeretetre. Sz\u00fcks\u00e9ge van arra a bizonyoss\u00e1gra, amelynek alapj\u00e1n elmondhatja: \u00bbSem hal\u00e1l, sem \u00e9let, sem angyalok, sem fejedelems\u00e9gek, sem jelenval\u00f3k, sem elj\u00f6vend\u0151k, sem hatalmass\u00e1gok, sem magass\u00e1g, sem m\u00e9lys\u00e9g, sem egy\u00e9b teremtm\u00e9ny el nem szak\u00edthat benn\u00fcnket Isten szeretet\u00e9t\u0151l, amely Krisztus J\u00e9zusban, a mi Urunkban van\u00ab (R\u00f3m 8,38\u201339).\u201d[6]<\/a> J\u00e9zus, szerelm\u00fcnk \u00e9s rem\u00e9ny\u00fcnk felt\u00e1madt,[7]<\/a> \u00e9l \u00e9s dics\u0151s\u00e9gesen uralkodik. A hal\u00e1l gy\u0151zelemm\u00e9 v\u00e1ltozott, \u00e9s ebben, Krisztus felt\u00e1mad\u00e1s\u00e1ban rejlik a kereszt\u00e9nyek hite \u00e9s nagy rem\u00e9nye!<\/p>\n Ez teh\u00e1t a harmadik megh\u00edv\u00e1s a megt\u00e9r\u00e9sre: rem\u00e9lj\u00fcnk \u00e9s b\u00edzzunk egyre jobban Istenben \u00e9s az \u0151 nagy \u00edg\u00e9ret\u00e9ben, az \u00f6r\u00f6k \u00e9letben! K\u00e9rdezz\u00fck meg magunkt\u00f3l: val\u00f3ban hiszem-e, hogy Isten megbocs\u00e1tja b\u0171neimet? Vagy \u00fagy \u00e9lek, mintha saj\u00e1t er\u0151mb\u0151l megv\u00e1lthatn\u00e1m magamat? Meg\u00e9lem-e konkr\u00e9tan a rem\u00e9nyt, mely seg\u00edt \u00e9rtelmezni a t\u00f6rt\u00e9nelem esem\u00e9nyeit \u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00f6z elk\u00f6telez\u0151dni az igazs\u00e1goss\u00e1g, a testv\u00e9ris\u00e9g \u00e9s a k\u00f6z\u00f6s otthon gondoz\u00e1sa mellett, \u00fcgyelve arra, hogy senki se maradjon le?<\/p>\n Testv\u00e9reim! Istennek J\u00e9zus Krisztusban kinyilv\u00e1n\u00edtott szeretete meg\u0151riz benn\u00fcnket a rem\u00e9nyben, mely nem csal meg (v\u00f6. R\u00f3m 5,5). Ez a rem\u00e9ny \u201ea l\u00e9lek biztos \u00e9s szil\u00e1rd horgonya\u201d.[8]<\/a> Az Egyh\u00e1z ebben a rem\u00e9nyben im\u00e1dkozik, hogy \u201eminden ember \u00fcdv\u00f6z\u00fclj\u00f6n\u201d (1Tim 2,4) \u00e9s v\u00e1rja, hogy a menny dics\u0151s\u00e9g\u00e9ben Krisztussal, a v\u0151leg\u00e9ny\u00e9vel egyes\u00fclj\u00f6n. Avilai Szent Ter\u00e9z szavait id\u00e9zve: \u201eRem\u00e9nykedj, lelkem, rem\u00e9nykedj. Nem ismered sem a napot, sem az \u00f3r\u00e1t. Virrassz \u00e9beren, hiszen minden igen gyorsan m\u00falik, j\u00f3llehet t\u00fcrelmetlens\u00e9ged k\u00e9tess\u00e9 teszi azt, ami biztos, hossz\u00fav\u00e1 az id\u0151t, ami r\u00f6vid\u201d (A l\u00e9lek ki\u00e1lt\u00e1sai Istenhez<\/em>,<\/em> 15, 3).[9]<\/a><\/p>\n Sz\u0171z M\u00e1ria, a rem\u00e9nys\u00e9g anyja j\u00e1rjon k\u00f6zben \u00e9rt\u00fcnk \u00e9s k\u00eds\u00e9rjen benn\u00fcnket nagyb\u00f6jti utunkon!<\/p>\n Kelt R\u00f3m\u00e1ban, a Later\u00e1ni Szent J\u00e1nosn\u00e1l, 2025. febru\u00e1r 6-\u00e1n, Miki Szent P\u00e1l \u00e9s t\u00e1rsai, v\u00e9rtan\u00fak eml\u00e9knapj\u00e1n.<\/p>\n Ferenc<\/em><\/p>\n <\/p>\n [1]<\/a> V\u00f6. Ferenc p\u00e1pa: Dilexit nos <\/em>enciklika (2024. okt\u00f3ber 24.), 220.<\/p>\n<\/div>\n [2]<\/a> V\u00f6. Hom\u00edlia Giovanni Battista Scalabrini \u00e9s Artemide Zatti szentt\u00e9 avat\u00e1si mis\u00e9j\u00e9n,<\/em> 2022. okt\u00f3ber 9.<\/p>\n<\/div>\n [3]<\/a> V\u00f6. uo.<\/p>\n<\/div>\n [4]<\/a> V\u00f6. uo.<\/p>\n<\/div>\n
\n