Az \u00e9vk\u00f6zi id\u0151szak 18. vas\u00e1rnapj\u00e1n, a Szent P\u00e9ter t\u00e9ren elmondott \u00darangyala ima sor\u00e1n a Szentatya arra eml\u00e9keztette a h\u00edveket, hogy J\u00e9zus t\u00e1pl\u00e1lja az emberis\u00e9get, ugyanakkor azt tan\u00edtja, hogy semmi sem v\u00e9sz k\u00e1rba, ha megosztjuk egym\u00e1ssal. A p\u00e1pa el\u00edt\u00e9li a vak f\u00e9ny\u0171z\u00e9st, mely nem l\u00e1tja az \u00e9hez\u0151\u00fck kiny\u00fajtott kez\u00e9t \u00e9s a b\u00e9k\u00e9t n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u0151 le\u00e9gett otthonait, egy\u00fattal arra h\u00edv minket, hogy az Euchariszti\u00e1val \u00e9s a mindennapi gesztusainkkal kezdve \u00e9lj\u00fck meg a szeretetet.<\/p>\n
P. V\u00e9rtesaljai L\u00e1szl\u00f3 SJ \u2013 Vatik\u00e1n <\/b><\/p>\n J\u00e9zus gesztusaival is hirdeti, hogy Isten Orsz\u00e1ga k\u00f6zel van<\/b> Az \u00dar \u00f6r\u00f6met is ad \u00e9rz\u00e9keinknek<\/b> A felhalmoz\u00e1s \u00e9s a pazarl\u00e1s ugyanazon rossz k\u00e9t oldala, ami pedig a moh\u00f3s\u00e1g<\/b> K\u00e9rj\u00fck Sz\u0171z M\u00e1ri\u00e1t, hogy seg\u00edtsen nek\u00fcnk n\u00f6vekedni a szeretetben<\/b>
\nKedves testv\u00e9reim \u00e9s n\u0151v\u00e9reim, boldog vas\u00e1rnapot! Amikor az evang\u00e9liumot hallgatjuk, gyakran hallunk J\u00e9zus jeleir\u0151l: ezek olyan gesztusok, amelyek kifejezik ir\u00e1ntunk val\u00f3 k\u00fcl\u00f6nleges odaad\u00e1s\u00e1t, vagyis az \u00fcdv\u00f6ss\u00e9get, amelyet \u0150 a vil\u00e1gnak szerez \u2013 kezdte besz\u00e9d\u00e9t a Szentatya. Az \u00darra \u00fagy eml\u00e9kez\u00fcnk, mint aki \u00e9rtelmet ad az \u00e9letnek, mik\u00f6zben megszabad\u00edtja azt a gonoszt\u00f3l \u00e9s a b\u0171nt\u0151l. Azzal, hogy Krisztus visszaadja a l\u00e1t\u00e1st a vakoknak \u00e9s a hall\u00e1st a s\u00fcketeknek, nemcsak csod\u00e1latos tetteket hajt v\u00e9gre, hanem mindenkinek hirdeti, hogy Isten Orsz\u00e1ga k\u00f6zel van.<\/p>\n
\nEz\u00e9rt a mai evang\u00e9lium (Mt 14,13-21) arr\u00f3l tan\u00faskodik, hogy J\u00e9zus nem szor\u00edtkozik csak arra, hogy \u00e9rtelmet adjon azoknak, akik h\u00edj\u00e1n vannak az \u00e9rz\u00e9kel\u00e9snek, hanem \u00f6r\u00f6met is ad \u00e9rz\u00e9keinknek. A hall\u00e1sukat visszanyert s\u00fcketekhez az \u00dar az \u00d6r\u00f6mh\u00edrrel fordul, hogy hallgass\u00e1k meg; a vakokhoz, akik visszanyerik l\u00e1t\u00e1s\u00e1t, megmutatja a megv\u00e1lt\u00e1s \u00e1ltal szerzett dics\u0151s\u00e9ges m\u0171v\u00e9t. Ugyan\u00edgy J\u00e9zus \u00e9telt ad az \u00e9hez\u0151knek: a keny\u00e9rszapor\u00edt\u00e1s epiz\u00f3dja azt jelzi, hogy az \u00darral val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 tapasztalat \u2013 hangs\u00falyozta Le\u00f3 p\u00e1pa. A puszt\u00e1ban, vagyis a r\u00e1szorults\u00e1gunk hely\u00e9n, Krisztus az \u00e9let kenyere. \u0150 b\u0151velkedik a legsz\u00fcks\u00e9gesebbekben is: \u201eMindny\u00e1jan ettek \u00e9s j\u00f3llaktak\u201d, \u00e9s \u201etizenk\u00e9t teli kos\u00e1r\u201d maradt (20. v.). Ez a sz\u00e1m kiemeli, hogy az \u00dar aj\u00e1nd\u00e9ka egyetemes, \u00e9s hogy a gondvisel\u00e9se ir\u00e1ntunk soha nem fogy el.<\/p>\n
\nSzeretteim \u2013 folytatta a p\u00e1pa \u2013 Krisztus val\u00f3ban kiel\u00e9g\u00edti az emberis\u00e9g \u00e9hs\u00e9g\u00e9t, az igazs\u00e1g \u00e9s az \u00e9let ut\u00e1ni \u00e9hs\u00e9g\u00fcnket. Ugyanakkor gesztusa arra tan\u00edt minket, hogy semmi sem v\u00e9sz k\u00e1rba, ha megosztjuk. A felhalmoz\u00e1s \u00e9s a pazarl\u00e1s azonban ugyanazon rossz k\u00e9t oldala, ami pedig a moh\u00f3s\u00e1g. A l\u00e9leknek ez a betegs\u00e9ge elveszti az \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t, mert megr\u00e9szeg\u00fcl a gazdags\u00e1gt\u00f3l, od\u00e1ig men\u0151en, hogy megfeledkezik azokr\u00f3l, akik s\u00edrnak \u00e9hs\u00e9g\u00fckben \u00e9s szomjukban felki\u00e1ltanak. \u00cdgy az eleny\u00e9sz\u0151 dolgok f\u00e9ny\u0171z\u00e9se el\u0151tt ott \u00e1llnak azok kiny\u00fajtott kezei, akiknek nincs asztaluk, \u00e9s azok le\u00e9gett otthonai, akiknek nincs b\u00e9k\u00e9j\u00fck \u2013 emelti ki a Szentatya.<\/p>\n
\nA h\u00e1bor\u00fa \u00e9s az \u00f6ntelts\u00e9g pusztas\u00e1g\u00e1ban l\u00e1tjuk meg, milyen j\u00f3indulattal emelte tekintet\u00e9t az \u00dar az \u00e9gre, milyen \u00e1ld\u00e1st mondott, milyen j\u00f3indulattal t\u00f6rte meg a kenyereket, \u00e9s adta tan\u00edtv\u00e1nyainak, hogy ossz\u00e1k sz\u00e9t a sokas\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt (v\u00f6. 19. v.). A szeretetnek ebben a csod\u00e1j\u00e1ban ismerj\u00fck fel J\u00e9zus jellegzetes cselekedeteit, amelyek az Utols\u00f3 Vacsor\u00e1ban \u00e9rik el cs\u00facspontjukat. Ekkor Isten Fia val\u00f3ban nek\u00fcnk adja \u00e9let\u00e9t, mint testv\u00e9r\u00fcnk az emberis\u00e9gben.
\nMik\u00f6zben az Eucharisztia kegyelm\u00e9t \u00edzlelj\u00fck, k\u00f6telezz\u00fck el magunkat arra, hogy tan\u00fas\u00e1got tesz\u00fcnk sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9r\u0151l a mindennapi gesztusainkban, kezdve az asztali \u00e1ld\u00e1ssal, amikor megosztjuk a kenyeret a csal\u00e1dunkkal \u00e9s bar\u00e1tainkkal. J\u00e9zus t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban m\u00e9g a ny\u00e1ri szabads\u00e1g is a testv\u00e9ri nyugalom ideje lehet, amibe bevonjuk a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk l\u00e9v\u0151 r\u00e1szorul\u00f3kat. K\u00e9rj\u00fck teh\u00e1t Sz\u0171z M\u00e1ri\u00e1t, gondoskod\u00f3 \u00e9desany\u00e1nkat, hogy seg\u00edtsen nek\u00fcnk n\u00f6vekedni a szeretetben, hogy senkinek se hi\u00e1nyozz\u00e9k a mindennapi keny\u00e9r \u2013 z\u00e1rta a d\u00e9li \u00darangyala ima el\u0151tti besz\u00e9d\u00e9t Le\u00f3 p\u00e1pa.<\/p>\n