Többéves hagyomány, hogy július első szombatján temesvári zarándokok Csίksomlyón részt vesznek, az ünnepélyes Mária–köszöntőn, ami idén egybeesett a Sarlós Boldogasszony búcsúval és az Ezer Székely Leány napjával. A továbbiakban Erdei Ágota beszámolója olvasható:
Június 30-án reggel 55, zömében temesvári, újszentesi, resicabányai, óteleki, pusztakereszttúri, aradi, zimándújfalui, valamint zimándközi hívő indult útnak, akiket Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök, temesvár-józsefvárosi plébános részesített áldásban.
Lelkivezetőnk az út folyamán Miklós Csaba majláthfalvi plébános volt, aki immár sokadik alkalommal kísér el bennünket, mindannyiunk nagy örömére. Utunk során mindig imádkozni, énekelni szoktunk. Idén nagyon szép helyeket kerestünk fel, ahol kedves, barátságos emberekkel találkoztunk.
Első megállónk Farkaslaka volt, ahol betértünk a templomba, melyről Laczkó Vilmos helyi plébános mesélt. A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel, aki a (fából készült) hidak, malmok, továbbá a Bánság védőszentje. Azért ő farkaslakai egyházközség patrónusa, mert a faluban és környékén a fa megmunkálása a fő bevételi forrás. Azt is megtudtuk, hogy a templomhajót az aradi Miltaller-testvérek festették. A templom mögötti kertben egy ima erejéig megálltunk a 125 éve született Tamási Áron sírjánál is.
Ezt követően Máréfalvára látogattunk, ahonnan két csoporttársunk is származik: Orbán Margit és a néhai Papp Erzsébet, akire imádsággal emlékeztünk szülőfaluja templomában. Kedves csoporttársunk rokonai finom tejfölös-túrós lepénnyel vártak és az elmaradhatatlan pálinkával, tanúbizonyságot téve a székely vendégszeretetről.
Az első nap legszebb pillanata mégis a Csíksomlyóra való megérkezés volt, ahol imával és énekkel köszöntöttük a Szűzanyát, akihez „hazatértünk”.
Pénteken reggel a keresztút elimádkozásával kezdtük a napot, melyet Csaba atya vezetett, majd részt vettünk a reggeli szentmisén. A pénteki úticél Brassó volt. Itt született kedves lelkivezetőnk, aki nagyon nagy örömmel mutatta be nekünk a várost. Mivel útba esett Sepsiszentgyörgy, rövid időre megálltunk, és a focirajongóknak kedvezve megtekintettük a Sepsi OSK csapatának új arénáját.
Miklós Csaba atya Brassóban a Jézus Szίve plébániatemplomban töltötte gyermekkorának nagy részét: itt volt elsőáldozó, bérmálkozó, ide járt ifjúsági csoportba és az első miséjét is itt mutatta be. Itt egy közös szentmisével ünnepeltük meg az együttlétet. Aznap az evangáliumban a Máté meghίvásáról szóló részt hallottuk. Csaba atya szentbeszédében arra hίvta fel a figyelünket, hogy Jézus nem a bűnei alapján ίtéli meg a kiválasztottait. Máté vámos volt, egy bűnös ember, akit a közösség, ahol élt, nem szeretett. A farizeusok is megbotránkoztak azon, hogy Jézus egy asztalhoz ült le vele. Ezzel azt akarta megmutatni, hogy Ő sorsközösséget vállal az emberekkel. Nem voltak előίtéletei vele szemben, méltónak tartotta a szolgálatra, hiszen azt mondja „nem az egészségesnek kell az orvos, hanem a betegnek”. Jézus az irgalmasság gyakorlására szólίt fel: bár meglátom a másik ember hibáját, mégsem az alapján ίtélem meg, hanem próbálom megérteni és megkeresni azokat az értékeket, amik benne rejlenek. Máté mindent hátrahagyva követte Jézust, mert Jézus csak a nyitott szίvűeket tudja meghίvni – mondta az atya.
Délután felkerestük a brassó-belvárosi Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelt plébániatemplomot, ahol Csibi József helyi plébános úr mutatta be a 240 éves templomot, ami egykor főesperesi székhely volt. A főoltár és az ólomüveg ablakok örmény-magyar családok adományából készültek. Innen tovább haladva elérkeztünk a Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt ferences templomhoz, ami nagyon látogatott: nem csak a katolikusok, hanem a más vallásúak is betérnek ide imára, elcsendesedésre. Ezek után a Fekete- templomhoz érkeztünk, ahol volt szerencsénk hallani az orgonát, ugyanis koncertre készültek. Csaba atya idegenvezetőket megszégyenítő tájékozottséggal mesélt nekünk az evangélikus templomról.
Szombaton délelőtt Csίkszentdomokos felé vettük az irányt, hogy megtekintsük a Márton Áron Múzeumot, ahol Boros Bίbor önkéntes mutatta be a kiállίtást. A múzeum időrendi sorrendben mutatja be a püspök életének különböző állomásait. Márton Áron püspök élete az egyház valódi küldetését jelképezi: az elesettekkel, a kisemmizettekkel vállalt közösséget. Felekezeti, nemzeti és világnézeti kisebbséget képviselt az ateista országban.  Élete, tanίtása, helytállása jó példa lehet mindannyiunknak. A múzeum falán több idézet is olvasható, de az egyik nagyon elgondolkodtató, mely egyszerűségről, küzdelemről, kitartásról, hitről tesz tanúságot:
„Bölcsőm közönséges deszkából volt, s abból lesz a koporsóm is. De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koronája gyökerével sziklatalajba kapaszkodik, s koronája makacsul állja a viharok tépését, ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal és ezer megújuló bajjal, és nem csüggednek el, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött is ott van és vigyáz rájuk Isten. Innen jöttem, és nem hoztam magammal semmit, csak a halálos szerelmet népem és az igazság iránt, s azt a katolikus hitet, amelyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a csíksomlyói Mária lábánál mélyítettek el és őrizték híven a viharos századok során”
Ajándékot is kaptunk, kürtőskalácsot, amit a csíkszentdomokosi Kádár Gizella küldött nekünk, akit Medjugorjéban ismertünk meg. Azóta is jó kapcsolatot ápolunk vele, és aki mindig gondol ránk, amikor a környéken járunk, bár idén személyesen nem tudtunk találkozni. Isten fizesse meg jóságát!
Továbbutazva felkerestük a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, majd Gyergyóremetén a csokoládégyár boltjában vásároltunk házicsokis finomságot. Gyergyóditró templomába is bementünk egy ima és néhány ének erejéig.
Szombaton délután a Mária-köszöntőn vettünk részt, ami imaórával kezdődött. A szentbeszédben elhangzott, hogy milyen jó lenne, ha nem csak Máriához, hanem Máriával együtt tudnánk imádkozni. Ne engedjük, hogy a félelmeik eluralkodjanak rajtunk, hogy Istenbe vetett bizalmunk és a hitünk megkopjon. Bennünket is Csίksomlyóra hajtottak a félelmeink, hogy Isten feloldja azokat – mondta a szentmise szónoka.
Valóban ίgy van, mindannyian elhoztuk örömünket, bánatunkat, félelmeinket, családunkat és megannyi mindent, amit elhelyeztük a Szűzanya lábainál, hiszen jobb helyre nem is tehettük volna azokat.
Vasárnap Szejkefürdőn álltunk meg, ahol a Mini Erdély Parkot jártuk be, majd Orbán Balázs sírjánál fejet hajtva végigsétálhattunk a híres székelykapuk alatt.
Hálás szίvvel köszönünk mindent Miklós Csaba atyának: prédikációt, idegenvezetést, beszélgetéseket. A Jóisten áldja és őrizze meg!  Köszönet a plébános uraknak, akik fogadtak bennünket, a máréfalvikanak, akik vendégül láttak és végül, de nem utolsósorban, a szervezőknek az áldozatos munkát: Isten fizesse meg fáradozásukat.