A Magyar Katolikus Lexikonban a védőszent címszó alatt a következő olvasható: „védőszent, patrónus, patróna: szent, akit egy nép, egyháztartomány (egyházmegye), lakóhely vagy jogi személy Szentszéki jóváhagyással égi oltalmazónak választ. Templomok esetében az a tituláris szent, akinek tiszteletére a főoltárt is szentelik és akinek védelme alá tartozik általában a kolostor vagy a település.” A templom címe (latinul titulus ecclesiae) pedig: „isteni vagy teremtett személy (szent), akinek tiszteletére egy templomot szentelnek, elneveznek. A személy mellett a templom címe lehet a hozzá tartozó misztérium is.”

A perjámosi plébániához tartozó kisszentpéteri római katolikus templom védőszentje Csodatévő Szent Gergely (Gregorius Neocaesariensis / Thaumaturgus), a Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén született püspök, akinek ünnepe november 17-én szerepel a naptárban.
A helyi közösség november 15-én, vasárnap ünnepelte a templombúcsút. Az ünnepi szentmisét 16 órakor Jäger Béla kanonok, a temesvár-újkissodai egyházközség plébánosa mutatta be, aki bevezetőjében tisztelettel üdvözölte az egybegyűlteket, majd bemutatta a település történetét és megidézte a védőszent Csodatevő Szent Gergely alakját.
Kiss Mihály diakónus, a perjámosi plébánia adminisztrátora meghívására a szentmisén számos környékbeli pap koncelebrált.
A román nyelvű szentbeszédet Bărbuț Augustin temesvár-marienheimi plébános, a magyar nyelvűt pedig P. Prenkiewicz Artur minorita szerzetes, arad-belvárosi plébános tartotta.
A szentmisén jelen volt Nicolae Birău, Varjas község polgármestere – amelyhez Kisszentpéter közigazgatásilag tartozik –, valamint Mihai Galamba alpolgármester.
A helyi közösség tagjai mellett a templombúcsún számos hívő vett részt Perjámosról és a plébánia többi filiájából. A szentmise zenei szolgálatát az arad-belvárosi plébánia énekkara és a plébánia gyermekkórusa látta el.
A szentmisét követően minden jelenlévőt meghívtak a kultúrotthonba, ahol a kisszentpéteri közösség tagjai által előkészített szeretetvendégségre került sor.

Tóti, Totina, Kisszentpéter
Elke Hoffmann, Peter-Dietmar Leber és Walter Wolf Städte und Dörfer: Beiträge zur Siedlungsgeschichte der Deutschen im Banat című, a Das Banat und die Banater Schwaben sorozat ötödik köteteként megjelent munkája szerint Kisszentpéter egyike annak a 19 dohánykertész-telepnek, amelyeket 1840 és 1848 között hoztak létre Temes vármegyében.
A szerzők szerint 1843-ban 36 szegény német család Németszentpéterről húsz évre szóló bérleti szerződést kötött a túregyházi királyi uradalommal, és települést alapított a Túregyháza–Totina pusztán. 1844-ben további 44 perjámosi család csatlakozott hozzájuk.
A falu népies elnevezése, Totina, minden valószínűség szerint a középkori Tóti település nevéből ered, amely a 19. századi betelepítés idején már nem létezett lakott helységként. Az új település németül a Kleinsanktpeter, magyarul Kisszentpéter, románul Sânpetru Mic nevet viselte.
A középkori Tóti plébánia létezését az 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzékek dokumentálják. A plébánia a csanádi főesperességhez (De Archidiaconatu Chanadyensi) tartozott. Az 1333 és 1335 közötti években egy Johannes nevű papot említenek, aki a feljegyzések szerint előbb 2 garast, majd 6 dénárt, 2 dénárt, végül pedig 1 garast és 1 dénárt fizetett.
Borovszky Samu történész Csanád vármegye története 1715-ig című munkájában a következőket írja Tóti településről: „A magyar lakosság elköltözése után. a XVI. században a szerbek foglalták le a templomot s külön papot is tartottak. A görög-keleti pópák közül egynek emlékét őrizte meg a történelem; ez 1557—58-ban Sztana papasz.” A szerző lábjegyzetben a Götting. deft., vagyis a göttingeni deftert jelöli meg forrásként.
Az úgynevezett Mercy-térképre hivatkozva, amely az 1723–1725 közötti évek településviszonyait mutatja be, dr. Szentkláray Jenő (1843–1925) római katolikus pap, történész, régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből című munkájában feljegyzi, hogy a temesvári kerülethez tartozó Tottin lakatlan volt. Az első Habsburg katonai felmérés (1764–1785) térképein a Tóti vagy Tottin elnevezés már nem szerepel, helyette megközelítőleg ugyanazon a helyen egy Neu St. Peter nevű település látható. Ugyanezen a térképen, a csanádi kerületben Raitzische St. Peter, a temesvári kerületben pedig Teutsch St. Peter is szerepel. Ezek az elnevezések arra utalnak, hogy a térségben több, Szent Péter nevét viselő település létezett.

„Oratorium ad S. Gregorium Thaumat.”
A Csanádi Egyházmegye 1900. évi sematizmusában Kisszentpéterről a következő bejegyzést találjuk:
KIS-SZENT-PÉTER (Totina). Pagus in Comitatu Temes, olim nomine Tóti ad Comitatum Csanad pertinebat. Curatia a. 1862 erecta et per communitatem localem cum concursu filialis Kis-Telep dotata. Matric. ab eodem anno. Oratorium ad S. Gregorium Thaumat. pietate fidelium a. 1862 structum.

Magyar fordításban:
„Kisszentpéter (Totina). Temes vármegyében fekvő falu, amely egykor Tóti néven Csanád vármegyéhez tartozott. A lelkészséget 1862-ben alapították, és a helyi közösség látta el javadalommal, Kistelep filia közösségének hozzájárulásával. Az anyakönyveket ugyanezen évtől vezetik. A Csodatévő Szent Gergely tiszteletére szentelt kápolna 1862-ben, a hívek áldozatkészségéből épült.”
A HOG Kleinsanktpeter – Totina honlapján közzétett adatok szerint:
„1913 – Az imaházat és a régi iskolát lebontják.
1914 – Daniel Lebowits plébános szolgálata idején felépül az új templom.”
Az új templom megőrizte a régi kápolna titulusát, és továbbra is Csodatévő Szent Gergely oltalma alatt áll.

Csodatévő Szent Gergely
Az Ökumenisches Heiligenlexikon szerint Csodatévő Szent Gergelyről november 17-én emlékeznek meg a katolikus egyházban és több keleti keresztény egyházban, köztük az ortodox, az örmény, a kopt, az etióp ortodox és a szír ortodox egyházban. Egyes keleti liturgikus hagyományok más emléknapokat is számontartanak.
Csodatévő Szent Gergely, aki születésekor a Theodórosz nevet kapta, 213 körül született Neocezáreában (a mai Niksar, Törökország), és 272 körül ugyanebben a városban hunyt el.
„Theodórosz pogány család gyermeke volt. Tizennégy éves korában tért át a keresztény hitre. Ezt követően testvérével, Athenodorosszal együtt Athénban retorikát, latint és jogot tanult, később pedig Órigenésznél, Cezáreában természettudományokat, filozófiát és bibliaértelmezést tanulmányozott. Barátságot kötött Órigenésszel, akitől az erények gyakorlását és az imádságot is megtanulta.
Hazatérésük után mindkét testvért Phaidimosz, Amaszia – a mai Amasya – püspöke püspökké szentelte. Gergelyt szülővárosa püspökévé nevezték ki, amelynek lakossága akkor még nagyrészt pogány volt. (…) Bevezette a vértanúk tiszteletére rendezett ünnepeket. 264-ben részt vett az antiochiai – a mai Antakya – zsinaton. Számos írás maradt fenn utána. (…)
Gergely csodáiról Nagy Szent Vazul és Nüsszai Szent Gergely életrajzi műve is beszámol. Önéletrajznak – az első keresztény önéletrajznak – tekinthető az a fennmaradt hálaadó beszéde, amelyet Órigenészhez intézett, amikor elbúcsúzott tőle Cezáreában. Gergelyről Euszébiosz, Cezárea püspöke is írt” – olvasható az Ökumenisches Heiligenlexikon szócikkében.
Az idők folyamán Kisszentpéter számos változáson ment keresztül, a templombúcsú azonban továbbra is alkalmat kínál a találkozásra, a közös imádságra, valamint a helyi és a környező közösségek hívei közötti kapcsolatok ápolására.

A temesvári Püspökség sajtóirodája