„Soha többé háborút, soha többé háborút!” Hatvan év telt el azóta, hogy VI. Pál, Róma püspöke, a béke kiáltását intézte a világhoz az Egyesült Nemzetek üvegpalotájában.

Hétfő volt, 1965. október 4-e. A világ, amely húsz évvel korábban maga mögött hagyta a második világháború rettenetes tragédiáját, két blokkra szakadt, és épp csak elkezdődött a párbeszéd és az enyhülés időszaka — az első kísérletekkel az atomfegyverek ellenőrzéséről való megegyezésre.

„Ti ezt a szót várjátok tőlünk” – mondotta Montini pápa –, „amelynek komolyságát és ünnepélyességét nem lehet elkerülni: többé nem egymás ellen, soha többé! Erre a célra jött létre elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezete: a háború ellen és a béke mellett!” Majd hozzátette: „Hallgassátok meg egy kiemelkedő elhunyt személyiség, John Kennedy szavait”, aki kijelentette: „Az emberiségnek véget kell vetnie a háborúnak, vagy a háború vet véget az emberiségnek.”

Kennedy ítélete éppen a világ jelenlegi sötét órájában tárja fel tragikus realizmusának teljes mélységét. A multilateralizmus és az olyan intézmények, mint az ENSZ válsága mindenki számára nyilvánvaló. A „részletekben zajló harmadik világháború”, amelyre Ferenc pápa több mint tíz éve figyelmeztetett, hátborzongató módon közeledni látszik. Mintha az emberiség elveszítette volna a közelmúlt emlékét. A digitális korszakban milliónyi látszólagos információval árasztanak el bennünket, amelyek azt az érzést keltik, hogy mi vagyunk a legöntudatosabb nemzedék — miközben álhírek, háborús propaganda és a fegyvergyártók, halálkereskedők kimondatlan érdekei vesznek körül bennünket.

A testvérháború a keresztény Európa szívében, amelyet Oroszország Ukrajna elleni támadása indított el, és a testvérháború a Szentföld közepén, amelyet a Hamas embertelen terrortámadása robbantott ki, s amelyet ma az izraeli hadsereg igazságtalan erőszakkal folytat: ez csupán két példa a számos konfliktus közül, amelyek világszerte zajlanak, és könnyen feledésbe merülnek. A gázai tragédia, a túszok elfogása és meggyilkolása, a civil lakosság, több tízezer gyermek, nő és idős ember lemészárlása, valamint az ukrajnai háború számtalan civil áldozata szégyent hoz a világ erkölcsi lelkiismeretére.

A nemzetközi jog és a humanitárius jog a hatalmasabbak érdekei szerint kerül előtérbe vagy éppen semmibe vétetik. Olyan vezetők világában, akik háborúról beszélnek, háborúra készülnek, és óriási összegeket fordítanak fegyverkezésre, VI. Pál pápa védtelen kiáltása ma is visszhangzik — még drámaibb időszerűséggel, mint hatvan évvel ezelőtt. Olyan szavak ezek, amelyek mély összhangban állnak a népek érzéseivel: azokéval, akik felháborodnak a mindennapos vérontásokon, és remélik, hogy végre a diplomácia, a tárgyalás, a kreativitás, a párbeszéd képessége és a béke új útjainak keresése kerekedik felül.

Az ENSZ céljának leírásához VI. Pál pápa hatvan évvel ezelőtt „emlékeztetett arra, hogy milliók vére és számtalan, elképzelhetetlen szenvedés, értelmetlen mészárlások és hatalmas pusztítások pecsételik meg azt a paktumot, amely összeköt titeket, egy esküvel, amelynek meg kell változtatnia a világ jövőbeli történelmét: soha többé háborút, soha többé háborút! A béke, a béke kell, hogy vezesse a népek és az egész emberiség sorsát!” Ne felejtsük el ezt, főleg ma ne!

Forrás: www.vaticannews.va/de