December 4-én a római katolikus, a görög katolikus és az ortodox egyházi kalendáriumban Szent Borbála névünnepe szerepel, akit a bányászok is védőszentjükké választottak. Szent Borbálát patrónusukként tisztelik továbbá a hegymászók, az építőmesterek és kőművesek és a rabok.
Szent Borbála a III. században született Nikomédiában, a mai Törökország területén, és a keleti, valamint a nyugati egyház egyaránt vértanú szűzként tiszteli. A XII. századtól szerepel a keresztény naptárban.
Ezen a napon a bányászok vallási és kulturális rendezvényekkel ünneplik védőszentjüket. A Krassó-Szörény megyében található bányászati központokban is minden olyan ember tiszteli, aki ezt a nehéz és veszélyes fizikai munkát végzi.
Szent Borbála nevét kezdetben sok újszülött kislány viselte, mára ez megváltozott. Az egykor ide érkezett német, cseh és olasz telepesek magukkal hozták a Bánsági Hegyvidékre a szent tiszteletét is. Ezért a Románia dél-nyugati részén épült templomok többségében található Szent Borbála tiszteletére emelt mellékoltár vagy őt ábrázoló festmény. A telepesek ugyanakkor egy máig élő hagyományt is magukkal hoztak: december 4-én gyümölcsfáról metszett ágakat helyeznek vízzel teli vázába, amelyek szentestére kivirágzanak. Régen ezekkel az ágakkal díszítették a karácsonyi asztalt, mivel akkoriban télen nem volt vágott virág.
A resicabányai Havas Boldogasszony templomban is található Szent Borbála mellékoltár (képünkön), ahol a hagyománynak megfelelően december 4-én bányászlámpát gyújtanak a szolgálat közben elhunyt bányászok emlékére.
Erwin Josef Ţigla
