Reggel belépek a munkahelyem kapuján. Csupán a megszokott reggelek egyike, nincs semmi különös. A bejáratnál intézményünk küldönce egy fehér, A4-es borítékot nyújt át, amelyen címzettként az én nevem szerepel. A következő pillanatban a feladóra pillantok… A levél Magyarországról, Pécsről érkezett, Koncz Asztrik OH testvértől… Kíváncsiság és öröm keveredik bennem.
Az OH rövidítés egy szerzetesrendet jelöl: Ordo Hospitalis Sancti Ioannis de Deo, vagyis Istenes Szent János Betegápoló Rendjét, közismert nevén az irgalmasrendet.
Asztrik testvér ennek a rendnek a tagja, amely több mint kétszáz éven keresztül Temesváron is jelentős eredményeket ért el a betegápolás és az orvostudomány területén. Egészen addig, amíg a kommunista rendszer úgy nem döntött, hogy erre többé nincs szükség… Hogy a rendet el kell tüntetni a város térképéről, szerzeteseit pedig el kell űzni Temesvárról.
A boríték feladója, Asztrik testvér már több éve kedves levelezőpartnerem, és körülbelül egy évvel ezelőtt személyesen is felkeresett bennünket. Nincsenek családi gyökerei sem Temesváron, sem a Bánságban, nagyapja azonban a második világháború utolsó éveiben itt, Temesváron hunyt el. Sírja már nincs meg. Mindössze egy-két helyen őrzik még azoknak az embereknek az emlékét, akik a háború idején, a legnehezebb körülmények között vesztették életüket…
Az irgalmasrend tagjaként Asztrik testvér azok közé tartozik, akik egészségünkről gondoskodnak. De lám, nem csupán testi egészségünkről, hanem lelki jóllétünkről, szellemünk és értelmünk öröméről is.
A boríték mindössze egy folyóiratot rejt. De micsoda folyóiratot! Egyszerűen a Misericordia (Irgalmasság) címet viseli – nem is nevezhetnék másként! Bécsben adja ki az irgalmasrend közép-európai rendtartománya. Ebben a számban pedig egy herbáriumról, vagyis növénygyűjteményről és annak alkotójáról olvashatunk…
Tavalyi látogatása alkalmával Asztrik testvérrel a rend kolostorairól és kórházairól beszélgettünk, amelyek egykor Temesváron, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is működtek. Szó esett napjaink nehézségeiről és… a múlt kiemelkedő személyiségeiről is, akiknek emlékét érdemes feleleveníteni, történetüket ma is elmesélni.
A Herbarium vivum háromkötetes mű, egy különlegesen szépen illusztrált kézirat, amelynek lapjai 1216 préselt és szárított növényt, illetve azok ábrázolását őrzik. A növények Feldsbergből – a mai Valticéből, a Cseh Köztársaság dél-morvaországi területéről –, a környező hegyvidékről, valamint külföldről származnak.
De… ki készítette ezt a herbáriumot?
Paulus Falck jezsuita atya 1731. január 15-én keresztelte meg Temesváron, a mai Szent György téren álló egykori jezsuita templomban Johann Adam Bock (latinul Boccius) nevű gyermeket. Édesapja, az ugyancsak Johann Adam Bock nevet viselő orvos a Temesi Bánság katonai főorvosa volt, édesanyja Maria Magdalena. Keresztszülei Johann Marco Reisenbichel, a császári katonai pénztár adószedője (perceptor), valamint felesége, Maria Susanna voltak. A Bock házaspár egy másik fia, Philipp Anton szintén Temesváron született, 1727. március 22-én.
A család későbbi történetéből megtudjuk, hogy az idősebb Johann Adam Bock még ugyanabban az évben elhunyt, ezért özvegye gyermekeivel Bécsbe költözött.
A fiatalabb Johann Adam Bock Prágában folytatta tanulmányait, ahol kapcsolatba került a cseh fővárosban működő irgalmasrendi szerzetesekkel. 1748-ban belépett a rendbe, és felvette a Norbertus szerzetesi nevet.
Ezen a néven – Frater Norbertus Boccius OH – került Feldsbergbe, ahol nemcsak a betegek ápolását és lelki vigasztalását sajátította el, hanem idővel a kolostor perjele és tapasztalt orvos is lett. A rend iskolájában anatómiát és sebészetet tanított, 1778-ban pedig átvette az intézmény vezetését.
1784 és 1796 között a Habsburg Monarchia egész területére kiterjedő rendtartomány provinciálisi tisztségét töltötte be, majd 1796-tól 1806-ig ismét a feldsbergi kolostor perjeleként szolgált.
Az irgalmasrendi kolostorokban akkoriban oktatott tudományok közé a botanika és a gyógynövénytermesztés is hozzátartozott. Innen pedig már csak egy lépés vezetett a korábban említett Herbarium vivum megszületéséhez…
Három vaskos kötet, tele préselt növényekkel… Valódi növényekkel, nem pusztán rajzokkal vagy művészi ábrázolásokkal, hanem olyan füvekkel és virágokkal, amelyek máskülönben már régen porrá váltak volna.
Minden egyes növényt azonban úgy helyeztek el a lapokon, mintha egy szépen díszített, festett edényből vagy virágcserépből sarjadna ki. A növényeket tartalmazó lapokra ugyanis ezeket a művészien megfestett edényeket is rárajzolták.
Ez a megoldás a herbáriumnak nemcsak különleges botanikai értéket kölcsönöz, hanem vitathatatlan művészeti jelentőséget is. Ráadásul három kötete a mai Csehország területén fennmaradt legrégebbi ilyen jellegű művek közé tartozik.
A herbárium jelenleg a csehországi Brünn, mai nevén Brno irgalmasrendi kolostorának levéltárában található, Martin Macek OH testvér gondozásában.
Norbertus Boccius, vagyis Norbert Bock perjel, a herbárium alkotójának története mellett azonban egy másik történet is kibontakozik: a három kötet illusztrátorainak története.
Három testvérről van szó: Josef, Franz és Ferdinand Bauerről, akik Lukas Bauernek, a Liechtenstein hercegi család udvari festőjének fiai voltak. A Liechtenstein család jelentős támogatást nyújtott az irgalmasrend tevékenységéhez, és többek között Lednicében (Eisgrub) és Valticében (Feldsberg) is birtokokkal rendelkezett.
Lukas Bauer festő viszonylag fiatalon hunyt el, három fiát árván hagyva. Bock perjel korán felismerte a fiúk művészi tehetségét, és megbízta őket a herbárium illusztrálásával.
Sőt, 1770-ben egy újabb mű alapjait is lerakta, amely a Liber Regni Vegetabilis (A növényvilág könyve) címet viselte. A későbbi kötetek Hortus Botanicus (Botanikus kert) címmel jelentek meg.
Ezek a botanikai munkák együtt alkotják az úgynevezett Codex Liechtenstein gyűjteményt, egy valóban nagyszabású vállalkozást, amelynek megvalósítása több évtizedet ölelt fel.
1804-ig nem kevesebb mint 14 kötet készült el, összesen 2748 akvarellel és 3100 növénnyel.
Franz (Francis) Bauer (1758–1840) lett a nagy-britanniai Kew Gardens első állandó alkalmazásban álló botanikai festője. Sir Joseph Banks 1790-ben nevezte ki erre a tisztségre, és megkapta a „Botanick Painter to His Majesty”, vagyis „Őfelsége botanikai festője” címet.
Ferdinand Bauer (1760–1826), Franz öccse, jelentős illusztrátor és felfedező volt. Szorosan együttműködött testvérével, és természettudományos rajzolóként részt vett a brit HMS Investigator hajó expedíciójában, valamint Ausztrália körülhajózásában Matthew Flinders kapitány és Robert Brown botanikus társaságában, 1801 és 1803 között.
Több ezer részletes vázlatot készített, amelyekhez egy titkos színkódrendszert használt, hogy Ausztrália növény- és állatvilágát a lehető leghűségesebben örökíthesse meg. Gyűjteményét ma a londoni Természettudományi Múzeum őrzi.
Josef Anton Bauer (1756–1831), a három testvér közül a harmadik, más művészi pályát választott: Liechtenstein hercegének udvari festőjeként tevékenykedett.
A Román Nemzeti Levéltár Temes Megyei Igazgatóságának temesvári gyűjteményében egy 1764. augusztus 4-én kelt, Feldsbergből (Valtice) származó sebészeti értekezés egyik példányát is őrzik.
Ebben az időben Norbert Bock (†1806. július 14., Feldsberg) már ismét az ottani kolostorban és kórházban tevékenykedett…
Vajon ő küldhette ezt az értekezést szülővárosa kolostorának?
Annyi azonban bizonyos, hogy szellemi és tudományos öröksége mindmáig szép, élénk színű mozaikkockaként illeszkedik Temesvár keresztény szellemi életének rendkívül gazdag mozaikjába.

Dr. Claudiu Călin, egyházmegyei levéltáros