A Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum magyar tannyelvű előkészítő osztályának tanítónője Vajda Noémi-Andrea, aki pályája elején ugyancsak az iskolával most ismerkedő kis növendékek oktatója. Őt kérdeztük eddigi tapasztalatairól, jövőbeni terveiről.

– Kérjük, mutatkozzon be honlapunk olvasóinak.
– A nevem Vajda Noémi-Andrea az Arad megyei Nagyvarjason születtem 2002 március 30.-án.
Általános iskolai tanulmányaimat itt helyben, valamint a szomszédos Nagyiratoson végeztem. Gimnáziumi éveimet az aradi Aurel Vlaicu iskolában kezdtem, majd az V-VIII osztályt követően a Csiky Gergely Főgimnáziumban fejeztem be.
Ezek után érkeztem a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre, ahol most végzős hallgató vagyok Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakon.

– Milyen érzéssel és gondolatokkal érkezett a temesvári egyházi tantintézetbe?
– Természetesen vegyes érzelmekkel teli gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amelyben egyaránt jelen volt az izgalom és a kíváncsiság. Az első találkozást követően csupa pozitív érzéssel és élménnyel távoztam a tanintézménből.

– Pályakezdőként milyennek képzelte/tervezte az első találkozást a kis növendékekkel/ osztályával?
– Nagyon izgatott voltam a velük való találkozás előtt, mégis óriási várakozással tekintettem az elkövetkező események elé. Reméltem, hogy sikerül hamar közel kerülnöm hozzájuk, és elnyerni tiszteletüket és szimpátiájukat. Az ismerkedést követően szinte azonnal bensőséges kapcsolat alakult ki köztem és a gyermekek között és sikerült önfeledten játszanunk – .

– Miért választotta a pedagógusi pályát?
– Őszintén szólva azzal, hogy ezt a pályát választottam, egy gyermekkori álmom vált valóra, mert már kis gyermekként is folyton tanítónéniset játszottam. Talán tudat alatt mindig is erre a pályára készültem és ez az érzés az idő előrehaladtával csak erősödött bennem. Az a célom, hogy minden kisgyermekben megtaláljam és felszínre hozzam a benne rejlő tehetséget.

– Milyen további tervei vannak?
– A jövőbeni terveim között szerepel, hogy szeretnék minél több képzésen részt venni, amivel fejleszthetem önmagam, a megszerzett tudást pedig átadni a felnövekvő generációnak, hogy ők is a társadalom megbecsült tagjai lehessenek.