A május 9-11. közötti hétvégét a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közösége, vagyis a TEKMEK tagjai Nagyiratoson töltötték. Bakó László nagyiratosi plébános, aki Bukovics Erika-Mária nővérrel együtt lelkivezetője a csapatnak, nagy szeretettel fogadott minket a helyi plébánián. Pénteken érkeztünk, a ráhangolódást szentségimádással kezdtük és együtt imádkoztunk, énekeltünk a nagyiratosi fiatalokkal. Ezután következett a vacsorakészítés és palacsintasütés. A vacsora után társasjátékokkal játszottunk, beszélgettünk és kikapcsolódtunk. Sok nevetéssel és jó hangulattal zártuk a napot.
A szombati napot reggeli imával és közös reggelikészítéssel kezdtük, majd szeretettel vártuk az első családot, akik megosztották velünk, hogy mi ad reményt az életükben és mi veszi el a reményt. A mély és tanulságos beszélgetés után elindultunk a mácsai Pavel Covaci botanikus kertbe, ahol szép virágokat, növényeket és fákat láttunk, valamit megnéztük a kertben található Csernovics-kastélyt is. A séta után Kisiratosra indultunk, hogy meglátogassuk a Máltai Szeretetszolgálat otthonában élő mozgássérült felnőtteket. Megleptek minket, hiszen mosollyal az arcukon fogadtak. Ezután beszélgettünk velük és együtt imádkoztunk. A látogatás végén meghatottan búcsúztunk el tőlük és azt éreztük, hogy egy következő lelki hétvégen is szívesen meglátogatnánk őket és több időt töltenénk az otthonban. A program a második meghívott családdal folytatódott és ismét egy megható, tanulságos beszélgetésben volt részünk. A beszélgetés után mi, az egyetemisták párokra lettünk osztva és kaptunk néhány kérdést, mint például: Volt-e reménytelen helyzet az életedben? Ha igen, mi segített? Mi vagy ki erősíti benned a reményt? Ezekről közösen elmélkedhettünk és egy szimbólummal tértünk vissza, amely a reményt jelképezi. Mindegyik pár bemutatta a saját szimbólumát és megbeszéltük azt, amit átéltünk. A közös elmélkedés után vacsorát készítettünk. Amíg a vacsora készült, vidáman énekeltünk és társasjátékoztunk.
Vasárnap részt vettünk a szentmisén, amely megható volt számunkra, hiszen tanúi lehettünk az egyik meghívott család gyermekei keresztelőjének. Nagy öröm volt számunkra, hogy együtt lehettünk a szülőkkel ezen a különleges napon. A szentmise után egy megosztókör következett, amely során megbeszéltük mi tetszett és milyen élményeket, gondolatokat viszünk magunkkal.
Nagyon hálásak vagyunk, hogy egy szép hétvégét tölthettünk el Nagyiratoson, ahol lelkileg feltöltődtünk. Örültünk, hogy megismerhettünk két családot, akiktől sokat tanultunk, mert elmesélték élettörténetüket, keresztény értékeiket és azt, hogy mi adott reményt az életükben. Megérintett bennünket az, hogy őszintén beszéltek a családi élet nehézségeiről, mindennapi küzdelmekről, de ugyanakkor az örömteli pillanatokról és az egymás iránti szeretetről is, ami mindvégig összetartotta őket. Ők példaképek lettek számunkra és magunkkal visszük útravalóként a tanúságtételeiket. Hisszük, hogy mindaz, amit átéltünk Nagyiratoson, elkísér bennünket és erőt ad majd. amikor mi is belépünk a családalapítás időszakába.
Megható volt számunkra a Máltai Szeretetszolgálat otthonban élő mozgássérült személyekkel is találkozni. Számunkra ők a remény hírnökei, mert akkor is, ha évek óta fogyatékkal élnek minden egyes nap és ez egy nagy lelki teher számukra, mosoly volt az arcukon és biztattak minket, hogy ne adjuk fel a reményt, bízzunk a Jóistenben és vele folytassuk az utat, akkor is, ha nagyon nehéz.
Szívünkben őrizzük mindazokat a szép élményeket, amelyekkel gazdagodtunk, és azt kívánjuk mindenkinek, hogy tudják megélni és továbbadni a reményt minden ember számára. Legyünk a remény hírnökei!

Kozma Anita- Tekmek