A lelki hivatás mindenekelőtt a Jézussal való „barátságról” szól. Ezt mondta XIV. Leó pápa június 24-én, kedden a papnövendékeknek és oktatóiknak.

Stefan von Kempis – Vatikánváros

XIV. Leó pápa a Szent Péter-bazilikában fogadta a szeminaristákat és a szemináriumok tanárait, akik jelenleg az Örök Városban tartózkodnak a Szentév ünneplése miatt. A Szentatya elmélkedésének középpontjába a hivatás témáját állította. Már a májusi pápává választása utáni első nyilvános Úrangyala-imájában világossá tette, hogy mennyire közel áll hozzá ez a téma, amikor azt mondta: „Ne féljetek! Fogadjátok el az Egyház és Krisztus meghívását”. Reményt ad, hogy fiatal férfiak még „nehéz időkben” is belevágnak a papi hivatás „lenyűgöző kalandjába” – mondotta XIV. Leó pápa keddi elmélkedésében.
„Mint tudjátok, Jézus mindenekelőtt a vele és az oltártestvéreitekkel való barátság megtapasztalására hív benneteket (vö. Mk 3,13); egy olyan tapasztalatra, amelynek a megszentelődés után is tovább kell növekednie, és amely az élet minden területét átfogja. Semmit sem kell elnyomni bennetek, hanem mindent el lehet fogadni és át lehet alakítani a búzaszem logikája szerint, hogy boldog emberek és papok legyetek, „hidak” és nem akadályok a Krisztussal való találkozásban mindazok számára, akik közelednek hozzátok. Igen, Neki növekednie kell, nekünk pedig fogyatkoznunk, hogy az Ő szíve szerinti pásztorok lehessünk” – fogalmazott a Szentatya.
Kulcsszó a szív: XIV. Leó pápa szerint itt a papjelölt útjának döntő tényezőjét, „motorját” érinti. Ajánlotta néhai elődje, Ferenc pápa utolsó enciklikájának, a Dilexit nos-nak az elolvasását, amely a Szent Szív tiszteletéről szól, és kifejtette, hogy a szemináriumnak, „függetlenül attól, hogy hogyan képzeljük el”, mindenekelőtt az „érzelmek iskolájának” (scuola degli affetti) kell lennie.

Szeretni, mint Jézus
„Különösen ma, egy olyan társadalmi és kulturális környezetben, amelyet a konfliktusok és a nárcizmus jellemez, meg kell tanulnunk szeretni, mégpedig úgy, ahogyan Jézus tette. Ahogyan Krisztus egy ember szívével szeretett, úgy vagytok hivatottak arra, hogy Krisztus szívével szeressetek! De ahhoz, hogy megtanuljátok ezt a művészetet, a belső éneteken kell dolgoznotok, ahol Isten hallatja a hangját, és ahol a legmélyebb döntések születnek; ez egyben a feszültségek és küzdelmek helye is (vö. Mk 7,14-23), ahol meg kell térni, hogy egész emberi mivoltotok az evangélium illatát árassza”.
Az első, alapvető munkát tehát „belül”, a szívben kell elvégezni, mert ott találhatók „Isten nyomai”. „A szívbe való belépés néha megijeszthet bennünket, mert ott is vannak sebek. Ne féljünk ápolni őket, hagyjuk, hogy segítsenek rajtunk, mert éppen ezekből a sebekből fog kikerülni az a képesség, hogy közel tudjunk kerülni a szenvedőkhöz. A belső élet nélkül a lelki élet sem lehetséges, mert Isten éppen ott, a szívben szól hozzánk.”

Hitelessé válni
Azok, akik ismerik saját szívüket, „hitelessé” válnak, és nincs szükségük álarcra. Ez magában foglalja az Istennel való találkozást a csendben; e találkozás nélkül nem lennénk képesek mélységében megismerni önmagunkat.
„Buzdítalak benneteket, hogy gyakran hívjátok segítségül a Szentlelket, hogy olyan engedelmes szívet formáljon bennetek, amely képes megragadni Isten jelenlétét, a természet és a művészet, a költészet, az irodalom és a zene, valamint a humán tudományok hangjait is hallgatva. Teológiai tanulmányaitok során nyitott elmével és nyitott szívvel figyeljetek a kultúra hangjaira is, például a mesterséges intelligencia és a közösségi média aktuális kihívásaira. Mindenekelőtt pedig, Jézushoz hasonlóan, figyelnetek kell a kicsinyek, a szegények és az elnyomottak, valamint a sok ember, különösen a fiatalok gyakran néma kiáltására, akik életük értelmét keresik” – mondotta a Szentatya

Fontos: az emberi érettség
XIV. Leó pápa arra kérte a szeminaristákat, hogy gyakorolják az úgynevezett „lelki megkülönböztetés” folyamatát, és óvakodjanak a felszínességtől. Egy olyan világban, amelyet a hálátlanság és a hatalomvágy jellemez, nekik is ki kell állniuk a vendégszeretet, a közelség és az önzetlenség mellett.
„Fontos, sőt szükséges, hogy a szeminárium idejétől kezdve erőteljesen az emberi érettségre összpontosítsunk, és elutasítsunk minden színlelést és képmutatást. Jézusra szegezett tekintetünkkel meg kell tanulnunk, hogy nevet és hangot adjunk szomorúságunknak, félelmünknek, aggodalmunknak és felháborodásunknak, és mindezt belefoglaljuk az Istennel való kapcsolatunkba. A válságokat, korlátokat és gyengeségeket nem szabad elrejteni, mivel ezek inkább a kegyelem és a húsvéti tapasztalat lehetőségeit jelentik” – fogalmazott a Szentatya.

Krisztus szívének mércéje
Krisztus szívének mércéje: ez volt Ferenc pápa elmélkedésének központi témája. Krisztus szívét, amint arról az Újszövetség sok helyen tanúskodik, „mérhetetlen könyörületesség ihlette”; amikor azt mondja tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni” (Mk 6,37), ez azt jelenti: „Tegyétek életeteket a szeretet ajándékává” – magyarázta XIV. Leó pápa.
„Kedves szeminaristák, az Anyaszentegyház bölcsessége a Szentlélek segítségével mindig keresi a legmegfelelőbb módszereket a felszentelt papok képzésére, az adott hely szükségleteinek megfelelően. Mi a feladatotok itt? Az a feladatotok, hogy soha ne maradjatok alul. Ne elégedjetek meg. Ne csak passzív befogadók legyetek, hanem lelkesedjetek a papi életért. Megélni a jelent és prófétai szívvel tekinteni a jövőbe. Remélem, hogy ez a találkozó mindannyiótoknak segít elmélyíteni személyes párbeszédeteket az Úrral…” – mondotta a Szentatya.

Forrás: www.vaticannews.va/de/papst