XIV. Leó pápa az albanói székesegyházban tartott szentmisén a vendégszeretetről, a szolgálatról és a meghallgatásról elmélkedett, mint az Istennel és másokkal való kapcsolat építésének alapvető elemeiről.

Kielce Gussie

A pápai nyári rezidencián, a Castel Gandolfóban töltött harmadik vasárnapon XIV. Leó pápa a közeli Albano székesegyházban az évközi idő 16. vasárnapjának szentmiséjét celebrálta.
Homíliája kezdetén a Szentatya megemlítette, hogy májusban fel kellett volna keresnie Albanót. „Mint tudják, május 12-én kellett volna érkeznem, de a Szentléleknek más tervei voltak. Ennek ellenére örvendek, hogy itt lehetek, és a testvériség és a keresztény öröm érzésével köszöntöm a jelenlévőket”. (Ferenc pápa 2025 februárjában az Albanoi szuburbikárius egyházmegye címzetes püspökévé nevezte ki Robert Francis Prevost bíborost – a szerk. megj.) Az első olvasmányra és az evangéliumra reflektálva a Szentatya elmondotta, hogy az elhangzott szövegek a vendégszeretetre, a szolgálatra és a meghallgatásra ösztönöznek minket.

Jó vendéglátók
XIV. Leó pápa először a Teremtés könyvéből választott első olvasmányt elemezte, amelyben három férfi látogatja meg Ábrahámot „a déli forróság idején”. A Szentatya rámutatott, hogy Ábrahám, mint a ház ura, vendégszerető módon fogadta a látogatókat. Ezzel a viselkedésével megváltozott a légkör, és ahogy a Szentatya kiemelte, „a délutáni csend a szeretet gesztusaival telt meg” Ábrahám, felesége, Sára és szolgáik részéről. Ebben a környezetben Isten megosztja a hírt, amelyre a házaspár várt: hamarosan fiuk születik. Ez a találkozás arra ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan választotta Isten a vendégszeretet útját, hogy belépjen Ábrahám és Sára életébe.

A vendégszeretet kettős dimenziója
Az evangéliumra térve XIV. Leó pápa megjegyezte, hogy a felolvasott rész „Isten cselekvési módjáról tanít bennünket”. Jézus vendégként érkezett Márta és Mária házába, nem idegenként, hanem barátként egy ünnep alkalmával. A két nővér nagyon különböző módon viselkedik a vendéggel: Márta a szolgálata által üdvözli Őt, míg Mária a lábához ül, hogy meghallgassa. Jézus azzal válaszol Márta megjegyzésére, hogy felkéri őt, ismerje fel a meghallgatás értékét. A Szentatya azonban hangsúlyozta, hogy „helytelen lenne ezt a két magatartást egymást kizárónak tekinteni, vagy a két nő érdemeit összehasonlítani”. A szolgálat és a meghallgatás – mondta – „a vendégszeretet két egymással összefüggő dimenziója”.
Amikor arra törekszünk, hogy ezt a két szempontot a mindennapi életünkben megéljük, az Istennel való kapcsolatunknak kell az első helyen állnia, és hitünket konkrét cselekedeteken keresztül kell megélnünk, az élethelyzetünknek megfelelően. Ezt azonban csak akkor tehetjük meg, ha Isten Igéjén elmélkedünk és a Szentlélekre figyelünk. Ennek érdekében a Szentatya arra buzdított, hogy szenteljünk időt a csendnek és az imádságnak, kiküszöbölve a zavaró tényezőket, hogy Istenre összpontosíthassunk, és teret adjunk neki, hogy szólhasson hozzánk. A Szentatya szerint „ez a keresztény élet olyan dimenziója, amelyet ma különösen vissza kell szereznünk, mind az egyének és a közösségek számára értékként, mind pedig prófétai jelként korunk számára”. A pápa rámutatott, hogy a nyár jó alkalom arra, hogy ezt szorgalmazzuk, megtapasztaljuk az Istennel való kapcsolatunk szépségét, továbbá azt, hogy ez milyen módon segíthet abban, hogy nyitottabbak legyünk mások felé.

Nyaralás és Isten
Mivel a nyár gyakran több szabadidőt kínál az elmélkedésre és a másokkal való együttlétre, XIV. Leó pápa arra buzdított mindenkit, hogy „használja ki ezt, hagyja maga mögött a kötelezettségek és gondok örvényét, élvezze a béke és az elmélkedés pillanatait”, illetve látogasson meg másokat. A nyár lehetőséget adhat arra, hogy törődjünk másokkal, megismerjük őket, és meghallgassuk őket. Ezek mind a szeretet megnyilvánulásai, amelyekre mindannyiunknak szüksége van – mondotta a Szentatya. Úgy fogalmazott, hogy ha bátran megpróbáljuk ezeket megélni, akkor a béke kultúráját fogjuk előmozdítani, „segítve a körülöttünk élőket a megosztottság és az ellenségeskedés leküzdésében, és az egyének, népek és vallások közötti közösség építésében”. Elismerve azonban, hogy ez erőfeszítést és áldozatokat követel, XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy ezekben az erőfeszítésekben „valami értékeset lehet építeni az életben”. A mások meghallgatása és szolgálata az egyetlen módja annak, hogy valódi kapcsolatokat teremtsünk másokkal.
A Szentatya idézte Ferenc pápa gondolatát is: „Ha boldogan akarunk élni, akkor ezt a két magatartást kell összekapcsolnunk: egyrészt „Jézus lábaihoz ülni”, hogy meghallgassuk őt, amint feltárja előttünk a mindenség titkát; másrészt figyelmesnek és vendégszeretőnek lenni, amikor elhalad és bekopogtat az ajtónkon, mint a barát, akinek egy pillanatnyi pihenésre és testvériségre van szüksége” (Úrangyala, 2019. július 21.). Ezeket a szavakat egyébként néhány hónappal a világjárvány kezdete előtt mondta: és milyen sokat tanított bennünket e tekintetben ez a hosszú és nehéz tapasztalat, amelyre még mindig emlékszünk. Természetesen mindez nehéz munka. Mind a szolgálat, mind a hallgatás nem mindig könnyű: elkötelezettséget és lemondást igényel. A hűség és a szeretet, amellyel egy apa és egy anya irányítja a családot, például a meghallgatás és a szolgálat esetében is erőfeszítést igényel. És ugyanilyen fáradságos az az elkötelezettség is, amellyel a gyermekek otthon és az iskolában válaszolnak az erőfeszítéseikre. Erőfeszítésbe kerül megérteni egymást, amikor eltérőek a vélemények, megbocsátani egymásnak, amikor hibázunk, segíteni egymásnak, amikor betegek vagyunk, támogatni egymást, amikor szomorúak vagyunk. De csak így, ezen erőfeszítések árán lehet valami jót építeni az életben; csak így alakulhatnak ki és fejlődhetnek valódi és erős kapcsolatok az emberek között, és csak így, a mindennapi életből fakadóan fejlődhet, terjedhet és válhat jelenvalóvá Isten országa (vö. Lk 7,18-22).

Köszönjük a szolgálatot
A szentmise végén XIV. Leó pápa egy miseruhát nyújtott át Vincenzo Viva albanói püspöknek. „Ezt az ajándékot Őexcellenciájának adjuk át, egyházmegyéjéhez való közelségünk kifejezéseként, azzal a reménnyel, hogy az Úr áldása mindig kísérni fogja Önt. Köszönöm a szolgálatát, és Köszönöm a híveknek”.

Forrás: www.vaticannews.va/en