Az Úrangyala imádság előtt XIV. Leó pápa a mai evangéliumi szakaszról elmélkedett, és arról, hogy mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy áthaladjunk a „szűk kapun”, olyan életet élve, amelyben a hit szavakban és tettekben is megnyilvánul.
Szerző: Kielce Gussie
Az Úrangyala ima során XIV. Leó pápa az evangéliumi „szűk kapu” szimbólumáról elmélkedett, amelyet Jézus annak kapcsán használt, hogy válaszoljon valakinek, aki megkérdezte Tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?”: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.”
Ne légy túl magabiztos
XIV. Leó pápa rámutatott, hogy a „szűk kapu” képe felvetheti a kérdést: „Ha Isten a szeretet és az irgalom Atyja, aki mindig kitárt karokkal vár bennünket, miért mondja Jézus, hogy az üdvösség kapuja szűk?”
A pápa szerint Isten nem elrettenteni akar minket, hanem kihívást intéz azokhoz, akik túl magabiztosak, és úgy gondolják, már biztosították az üdvösségüket – „azokhoz, akik gyakorolják a vallást, és ezért úgy vélik, jó úton járnak.” Ezek az emberek – folytatta a pápa – nem értik meg igazán, hogy az ember szíve nem változik meg pusztán vallási cselekedetek által. Isten nem olyan embereket keres, akik életüket elkülönítik az istentisztelettől. Nem akar olyan áldozatokat vagy imákat, amelyek nem vezetnek el a testvérek iránti szeretethez és az igazságosság gyakorlásához. Éppen ezért – hangsúlyozta a Szentatya – amikor azok, akik ilyen elkülönült életet élnek, majd az Úr elé állnak, „azzal dicsekedve, hogy ettek és ittak vele, és hallgatták tanításait”, Ő el fogja őket utasítani.
A „szűk kapu” útja
A vasárnapi evangélium kihívást jelentő, mégis gyönyörű üzenetet hordoz: „Miközben néha elítéljük azokat, akik távol állnak a hittől, Jézus éppen a hívők bizonyosságát kérdőjelezi meg.” Nem elegendő pusztán szavakkal megvallani hitünket, misére járni vagy ismerni a keresztény tanításokat. A hit csak akkor válik hitelessé, ha áthatja egész életünket – „ha döntéseink alapjává válik, ha arra ösztönöz bennünket, hogy olyan férfiakká és nőkké váljunk, akik elkötelezettek a jótettek mellett, és készek kockázatot vállalni a szeretetért, ahogyan Jézus is tette.” Ahogyan Jézus sem a könnyű utat választotta, nekünk is olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek nehezek vagy népszerűtlenek – „harcolva önzésünk ellen, másokért élve, és kitartva a jóban akkor is, amikor a gonoszság logikája látszólag győzedelmeskedik.” Bár ez az út nehéz, ha mégis ezt választjuk – mondotta a Szentatya –, új életre találunk, beléphetünk Isten nyitott szívébe, és felfedezhetjük a menny örömét.
XIV. Leó pápa végül Szűz Máriához fordult, hogy segítsen nekünk „bátran áthaladni az evangélium szűk kapuján, hogy örömmel megnyílhassunk az Atya végtelen szeretete felé.”
Az Úrangyala imádságot követően XIV. Leó pápa Mozambik Cabo Delgado tartományára és Ukrajnára irányította a hívek figyelmét, és arra buzdított, hogy imádkozzunk és legyünk szolidárisak azokkal, akik a háború és az erőszak sebeit hordozzák. „Kifejezem együttérzésemet Mozambik Cabo Delgado tartományának népével, akik a bizonytalan és erőszakos helyzet áldozataivá váltak, amely továbbra is halált és menekülést okoz” – mondotta a Szentatya. „Arra kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg ezekről a testvéreinkről, és imádkozzatok értük. Remélem, hogy az ország vezetőinek erőfeszítései sikerrel járnak a béke és biztonság helyreállításában.”
XIV. Leó pápa emellett megemlékezett Ukrajnáról is, különösen az Ima Ukrajnáért kezdeményezés kapcsán, amely az ország függetlenségének évfordulójához kapcsolódott: „Ma csatlakozunk ukrán testvéreinkhez, akik az Ima Ukrajnáért lelki kezdeményezéssel kérik az Urat, hogy adjon békét a megkínzott országuknak.”
