A Magyar Katolikus Lexikonban a védőszent címszó alatt a következő olvasható: „védőszent, patrónus, patróna: szent, akit egy nép, egyháztartomány (egyházmegye), lakóhely vagy jogi személy Szentszéki jóváhagyással égi oltalmazónak választ. Templomok esetében az a tituláris szent, akinek tiszteletére a főoltárt is szentelik és akinek védelme alá tartozik általában a kolostor vagy a település.” A templom címe (latinul titulus ecclesiae) pedig: „isteni vagy teremtett személy (szent), akinek tiszteletére egy templomot szentelnek, elneveznek. A személy mellett a templom címe lehet a hozzá tartozó misztérium is.”

„Uram, boldog, aki téged szeret, barátját benned, ellenségét érted. Soha kedveseit el nem veszítheti, mert abban kedvesek, aki el nem vész. Ki ez, ha nem a mi Istenünk; ég és föld teremtője és betöltője, éppen azzal teremtő, hogy betöltő. Téged senki el nem veszít, csak akkor és csak az, aki elfordul tőled; de ez is hova megy, merre menekül? Szeretetedből haragodba? Mert hol nem ütközik bele büntető törvényedbe? „És igazság a te törvényed s te magad vagy az Igazság.” (Szent Ágoston vallomásai, Negyedik könyv, IX. fejezet, fordította: Dr. Vass József). Ezeket a gondolatokat Hippói Szent Ágoston fogalmazta meg Vallomások című művében, amelyet Krisztus után 397 és 400 között írt. Szent Ágoston (354–430) püspök, filozófus, teológus és az Egyház doktora volt.
Boldog emlékű XVI. Benedek pápa 2008 elején öt katekézist tartott Szent Ágostonról, Hippo püspökéről. Ezekben így fogalmazott: „Ágoston Tagaste városában született – a római Afrika Numídia tartományában – 354. november 13-án. Apja a pogány Patricius, aki később katechumen lett, édesanyja, Mónika, gyakorló keresztény. (…) Szent Ágoston egész életében Istent kereste, vágyott arra, hogy közelebb kerüljön hozzá, és egyre inkább hasonlítson Jézus Krisztusra. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy szüntelenül keressük a Teremtő és Jézus Krisztus közelségét, akiben Isten emberi alakban jelent meg, és kérjük Őt, hogy saját erőnkkel készítsen fel bennünket a jó cselekvésére és annak terjesztésére a világban.”  Azok, akik elolvassák e szent életrajzát – akit születésekor az Aurelius Augustinus nevet kapta, és Észak-Afrikában, Hippo Regius püspöke lett –, egy olyan fiatal történetét fedezik fel, aki megtérése előtt különféle vallási irányzatokat és filozófiai tanokat követett. Egy értelmes, tanulásra szomjazó fiatalemberről van szó, akinek az igazság keresése és a világ megértésének vágya az önismeret hosszú útjára vezette őt, mígnem saját életében fe lfedezte Istent.
Szent Ágoston hippói püspök végső nyughelye az olaszországi Paviában található, a San Pietro in Ciel d’Oro bazilikában. Földi maradványait a 8. században helyezték át ide, és egy lenyűgöző, 1362-ben faragott márvány szarkofágban őrzik. Szent Ágoston számos írás, prédikáció és mű szerzője, mint például a De dialectica (A dialektikáról), De Magistro (A Tanítóról), valamint a közismert Confessiones (Vallomások). Őt tekintik a nyomdászok, teológusok, filozófusok védőszentjének – és ő a zsombolyai plébániához tartozó csenei római katolikus templom patrónusa is.

A Temesvártól mintegy 30 kilométerre nyugatra, a szerb határ közelében fekvő Csene (románul: Cenei) gazdag történelemmel rendelkező település. Borovszky Samu történész „Magyarország vármegyéi és városai / Torontál vármegye” (1896–1914) című művében úgy írja le, mint: „Járási székhely, házainak száma 526, lakosaié 2731, a kik szerbek, magyarok, németek és horvátok, róm. kath. és gör.-keleti vallásúak. Egyike a vármegye legősibb helységeinek. Legrégibb birtokosa 1221-ben az itebői prépostság volt. (…) A török hódoltság végszakában a helység határában 1696 augusztus 20-án a Frigyes Ágost választófejedelem vezérlete alatt álló császáriak és a törökök között véres harcz volt, a melyben a császáriak közűl 3000-en estek el, köztük gróf Jörger, míg Heitercheini Heissler gróf és Vaudemont herczeg halálosan megsebesültek. Valószínüleg ekkor pusztúlt el a falu, mert még az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is, a temesvári kerületben, a lakatlan helyek között találjuk. A XVIII. században kincstári birtok volt. 1820-ban a helységet a Vuchetich-család kapta kárpótlásul horvátországi birtokaiért, a melyet a Határőrvidék szervezésekor a határőrök számára lefoglaltak. A családból Vuchetich Miklós cs. kir. udvari káplán telepedett le első ízben Csenén. Itt született 1836 okt. 29-én Vuchetich István zágrábi kanonok.”
A Csenén született kiemelkedő személyiségek közé tartozik Stefan Jäger festőművész is, akit kötetének címében „A szülőföld festőjének” (Maler seiner heimatlichen Gefilde) nevezett a szerző Karl Hans Groß. „Stefan Jäger festő 1877. május 28-án született Csenén, nem messze Zsombolyától, egy felcser fiaként. Az elemi és középiskolát Csenén, Temesváron és Szegeden végezte. 1895-től a budapesti Képzőművészeti Akadémia tanárképző szakán tanult. Négy év képzés után tanulmányutakat tett Ausztriában, Németországban és Olaszországban. Később Budapesten kezdett önállóan dolgozni. 1910-től Zsombolya lett választott hazája, ahol egyszerű módon, őszinteséggel és szerénységgel alkotott egészen idős koráig, életművének szentelve magát. 1962. március 16-án hunyt el” – írja róla Dr. Annemarie Podlipny-Hehn, aki magát Jägert is idézi: „«Művészi tevékenységem főként olyan festmények készítésére irányult, amelyeket lelkiismeretesen, könnyen érthető formában alkottam meg, hogy honfitársaim számára hozzáférhetőek legyenek, témájuk pedig a bánsági népélet és az alföldi táj volt.» Ezek a szavak mottóként határozzák meg Stefan Jäger teljes életművét, kifejezve szeretetét a dolgozó ember iránt. A bánsági alföld az évszakok váltakozásában, a szántóföldek és rétek, a díszes parasztházakkal és barokk homlokzatokkal ékes falvak – mind érzékenyen és hangulatosan kerültek vászonra. A mezőgazdasági munka, a szántás és vetés, az aratás és cséplés, a kukorica- és burgonyaszedés, a szüret és sok más hétköznapi mozzanat teljes gazdagságában jelenik meg. De még az ünnepek idején is fáradhatatlan utazó volt Jäger: a templombúcsú (Kerweih), a májusfaállítás, az aratóünnep, az esküvő és keresztelő, a Kisjézus és Belzebub, az újévi kántálás, a farsang és a népviseletet viselő bálozók, a fonószobák csendes pillanatai, a mesemondás órái vagy a kártyajátékok, a falusi zene, tánc és tréfák – mind egy idilli képet alkotnak az ünneplőbe öltözött faluról.” (Forrás: www.banater-schwaben.org) A Stefan Jäger életművének emléket állító múzeum ma Zsombolyán található, és őrzi annak emlékét, aki lélekkel festette meg a Bánságot és annak sváb lakóit. Művei a bánsági sváb közösségek életének vizuális krónikája.
A hippói Szent Ágoston püspök oltalma alatt álló csenei római katolikus templom bejárata fölött látható 1896-os évszám a templom felszentelésének évét jelzi. A templom védőszentjének ünnepnapján, 2022-ben a közösség hálatelt szívvel ünnepelte a felszentelés 125 éves jubileumát. Bár a világjárvány miatt 2021-ben nem lehetett megszervezni az ünnepséget, egy évvel később örömmel került sor a templombúcsúra. Az ünnepi szentmisét Pál József Csaba megyés püspök celebrálta. Az eseményen jelen volt Németországból Stefan Ruttner (2024-ben elhunyt), a helység szülötte, aki így fogalmazott: „Bárhol is vagy, maradj az, aki vagy: ha románnak születtél, maradj román, még ha a világ más tájára sodort is az élet; ha szerb vagy, sváb vagy, vagy magyarnak születtél, akkor vagy igazán csenei, ha megőrzöd az identitásodat. Mert mi vagyunk Csene.”
A 2021-es népszámlálási adatok szerint Csene településen 2760 lakos él, és figyelemre méltó etnikai sokszínűséget tükröz: 1993 fő román, 169 fő magyar, 21 fő német, 345 fő szerb, 3 fő horvát nemzetiségű, valamint 226 fő más etnikumhoz tartozik. Solomayer Ferenc, a római katolikus templom önkéntes sekrestyése, a hely szelleméről beszél: „Itt, a Bánságban, különösen Csenén, elég jól beszéljük azoknak a nemzetiségeknek a nyelvét, akikkel együtt élünk. Én például három nyelven beszélek: magyarul, románul és szerbül. Németül mindent értek, de nehezemre esik beszélni, és már nincs is igazán kivel. Mi itt Csenén nem gyűlöljük a más nemzetiségűeket, tiszteljük egymást, mert mindenki szereti a saját anyanyelvét. A szerb ortodox pap a szomszédom. Elmentem én a szerb ortodox templomba is, például húsvétkor. Voltam a román ortodox templomban is, sőt a baptista és pünkösdi imaházban is — számomra mindegyik az Isten háza. De a katolikus hitem mégis az első.”
Csene egy olyan közösség, ahol a sokszínűség nem megoszt, hanem összeköt; ahol a különböző nemzetiségek hagyományai, vallása és kultúrája nem versengenek egymással, hanem kölcsönösen gazdagítják egymást. Ez az a hely, ahol románok, magyarok, szerbek, németek, horvátok és más nemzetiségűek nem csupán egyazon helységben, hanem egyazon szellemben élnek együtt.

A temesvári Püspökség sajtóirodája