„Advent második vasárnapja az Előfutár szigorú alakját állítja elénk, akit Máté evangélista így mutat be: » Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!”« (Mt 3,1–2). Küldetése abban állt, hogy előkészítse és egyengesse a Messiás útját, arra buzdítva Izráel népét, hogy bánják meg bűneiket és szüntessenek meg minden igazságtalanságot. Keresztelő János kemény szavakkal hirdette a közelgő ítéletet: »Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik« (Mt 3,10). Leginkább az álszentség ellen figyelmeztetett, amelyben valaki pusztán annak ténye miatt érzi magát biztonságban, hogy a választott néphez tartozik. Isten előtt – mondta – senkinek sincs joga követeléseket támasztani, hanem » Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!« (Mt 3,8).

Ahogy haladunk előre az adventben, miközben Krisztus születésének ünnepére készülünk, közösségeinkben felhangzik Keresztelő János megtérésre hívó szava. Ez sürgető felszólítás arra, hogy megnyissuk szívünket, és befogadjuk az Isten Fiát, aki közénk jön, hogy kinyilatkoztassa az isteni ítéletet. (…) A mennyei Atya, aki egyszülött Fiának születésében irgalmas szeretetét nyilatkoztatta ki, arra hív bennünket, hogy járjunk az Ő nyomdokain, és Hozzá hasonlóan tegyük életünket a szeretet ajándékává.

Az evangélium által Keresztelő János évszázadokon át minden nemzedékhez szól. Világos és kemény szavai ma még inkább gyógyító erejűek számunkra, korunk férfiai és asszonyai számára, amikor sajnos a karácsony megélésének és megtapasztalásának módját is gyakran anyagias szemlélet befolyásolja. A nagy próféta »szava« arra hív bennünket, hogy készítsük elő az Úr útját, aki eljön, a mai pusztákban – a külső és belső pusztaságokban –, amelyek szomjazzák az élő vizet, amely maga Krisztus. Szűz Mária vezessen el bennünket a szív igazi megtérésére, hogy meghozhassuk azokat a szükséges döntéseket, amelyek által gondolkodásmódunkat összhangba hozzuk az evangéliummal.” (XVI. Benedek pápa, Angelus ima, Advent II. vasárnapja, 2007. december 9.)