A február 7–15. között megrendezett Házasság Hete rendezvénysorozat keretében a resicabánya-govondári Szentháromság plébánián folytatódott a tavaly elkezdett hagyomány: egy bensőséges hangulatú, romantikus vacsora február 15-én, vasárnap este. Ennek a kezdeményezésnek az volt a célja, hogy kiemelje a házasság szentségének fontosságát, a közösen eltöltött minőségi idő értékét, valamint azokat az apró, sokszor észrevétlen gesztusokat, amelyek ízt, fényt és életet visznek az olyan házasságba, amely Istenre épül.
Az alábbiakban néhány résztvevő és szervező házaspár beszámolója olvasható.

„A romantikus vacsora valóban különleges élményt nyújtott a házaspárok számára. Minket egy kicsit a komfortzónából is kimozdított, hiszen arra hívott, hogy újra felfedezzük: milyen értékes a kapcsolatunk, amikor szeretettel, figyelemmel és hittel tápláljuk. A légkör egyszerre volt mélyen lelki és elegáns: a gyertyák meleg fénye, a finom díszítés és a zongora lágy dallamai bensőséges hangulatot teremtettek, ahol minden pár újra kapcsolódhatott egymáshoz.
Az egyik legmeghatóbb pillanat az egyszerű, mégis lényeges kérdések felidézése volt – olyan kérdéseké, amelyeket a mindennapok rohanásában gyakran elfelejtünk feltenni egymásnak. A szimbolikus, mégis jelentőségteljes gesztus pedig az volt, amikor minden feleség egy szál rózsát kapott emlékeztetőül a kimondott ígéretekre, amelyek nap mint nap megújulnak az apró figyelmességekben.
Ez az este nem csupán egy vacsora volt, hanem meghívás az elcsendesedésre, a hálaadásra és a kapcsolatunk megerősítésére – arra, hogy felismerjük: nemcsak a házassági fogadalom, hanem a hit is összeköt bennünket. Az átélt pillanatokat a szívünkben őrizzük, megerősítve bennünk, hogy a szeretet, amikor Isten kezébe tesszük, elmélyül és értelmet nyer.
Hálával és nagyrabecsüléssel tartozunk a plébániának és mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a feledhetetlen estéhez.” (Mirela és Dani)

„2026. február 15-ének estéje… észre sem vettük, hogyan repült el a nap a készülődés izgalmában. Mindent, ami rajtunk múlt, szerettünk volna hibátlanul, technikai fennakadás nélkül megvalósítani. Úgy alakult, hogy az első vendégeket én fogadtam a plébánia kápolnájában, ahonnan az est házigazdája kísérte őket tovább az emeleti terembe. A tekintetükben megjelenő rácsodálkozás és meghatottság pontosan felidézte bennem a mi 2025-ös élményeinket, szintén a Házasság Hetén — csak most a „háttércsapat” tagjaként voltunk jelen, készen arra, hogy bármiben segítsünk.
Az aradi Baum család, akik a családpasztoráció egyik meghatározó pillérei az egyházmegyében, két gyermekükkel, Fülöppel és Brigivel érkeztek, hogy előkészítsék az este fontos részleteit. A helyi közösségből Covianici Erzsébet áldozatosan és nagy odaadással ajánlotta fel idejét és munkáját Istennek és az egyháznak. Hozzá csatlakozott a Kéri család, mi — a Bouda család — és végül, de nem utolsósorban Mirabela Frenți. Ezt a csapatot Macedon atya fogta össze.
Mindenkiben ott volt a vágy, hogy a meghívottak különlegesnek érezzék magukat, és ez csak Isten segítségével valósulhatott meg, aki érezhetően jelen volt közöttünk. Aztán kezdetét vette a sürgés-forgás, le-fel a lépcsőn, de senki sem érezte fárasztónak — tudtuk, miért vagyunk itt. Néha lopva benéztünk a terembe, kíváncsian figyeltük, vajon tetszik-e a vendégeknek, amit készítettünk.
Minden tökéletesen sikerült, és a végén a köszönetnyilvánítások, az ölelések és az arcokon tükröződő öröm volt a legszebb jutalom. Reméljük, hogy ezek az alkalmak újra és újra megismétlődnek, hogy egyre egységesebb, Istennek tetsző közösségben örülhessünk együtt.” (Corina és Hari)

„A romantikus este érzelemdúsan kezdődött: a templom kápolnájában, gyermeki izgalommal vártunk, hogy a plébános elvezessen bennünket arra a helyre, ahol a vacsora zajlani fog. Számomra és a férjem számára ez váratlan és nagyon értékes ajándék volt. A mindennapok rohanásában ritkán adódik alkalom arra, hogy megálljunk, újra figyelmesen egymásra nézzünk, és felidézzük, miért választottuk egymást.
Éreztük, hogy nem vagyunk egyedül a kihívásainkban, és hogy egy olyan közösséghez tartozunk, amely támogatja és bátorítja a családokat. Szívből köszönjük a szervezést, a részletek finomságát és a megteremtett légkört. Több volt ez, mint egy szép esemény — kegyelmi idő, csend és újrafelfedezés.
Imádkozunk azért, hogy a jó Isten áldja meg ezt a kezdeményezést, és hozzon gyümölcsöt minden házaspár életében.” (Simona és Dumitru)

Macedon Valentin Hiticaș plébános

Forrás: resita2prc.webnode.ro