Március 21-én, szombaton, 15:00 órától került sor a fiatalok zarándoklatára a Călugăra ortodox kolostorhoz és a máriacsiklovai kegytemplomhoz. Az eseményen részt vettek római katolikus fiatalok a temesvári egyházmegyéből, a görögkatolikus fiatalok a lugosi görögkatolikus egyházmegyéből, valamint ortodox fiatalok a karánsebesi ortodox egyházmegyéből. A zarándoklaton jelen volt Pál József Csaba temesvári megyés püspök, Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus püspök és Lucian Mic karánsebesi ortodox püspök. A fiatalok mellett a három felekezet részéről számos pap és hívő is részt vett ezen a lelki programon.
A zarándokok gyalog tették meg az utat a Călugăra ortodox kolostortól a máriacsiklovai római katolikus kegytemplomig, magukkal hordozva a Szűzanya három csodatévő ikonáját a máriacsiklovai templomból, a Călugăra kolostorból és a bojtorjánosi görögkatolikus templomból.
A program a Călugăra kolostor nyári oltáránál kezdődött, ahol Lucian Mic ortodox püspök végezte a megáldási szertartást. Ezt követően a résztvevők útnak indultak a máriacsiklovai kegytemplom felé, amely különösen a bánság hegyvidéki főesperességéhez tartozó német, horvát, cseh és román hívek körében ismert zarándokhely. Az út során több megállót is tartottak, ahol a fiatalok imádkoztak és énekeltek. Ezek keretében a római katolikus fiatalok három elmélkedést készítettek a Keresztút 4., 5. és 9. stációjának megfelelően. A reflexiók mellett a fiatalok elimádkoztak néhány tizedet a Rózsafüzérből is.
A máriacsiklovai templomban a lelki programot Pál József Csaba temesvári püspök vezette. A főpásztor elimádkozta boldog emlékezetű Ferenc pápának a Boldogságos Szűz Máriához intézett imáját, majd elcsendesedésre hívta a jelenlévőket: „Szentséges Szűz Mária, hozzád emelem imámat, és segítségedet kérem itt, mint Őrködő Szűzanya. Te megmutatod nekem Fiadat, és Ő így szól hozzám: Íme, a te anyád! A te fiad vagyok, és az is akarok maradni.”
Erwin Josef Țigla, a Bánsági Német Demokrata Fórum elnöke is felszólalt, aki röviden ismertette a templom történetét, és elmondotta, hogy a templomot 1727-ben szentelték fel, abban az évben, amikor a települést már „locus gratiarum”-ként, vagyis csodás helyként tartották számon.
A zarándoklat végén a három püspök megáldotta a résztvevőket. A lelki program baráti és testvéri légkörben, szeretetvendégséggel zárult, amelyet a máriacsiklovai templom udvarán szerveztek meg.

Ezt követően néhány benyomást is megosztunk a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum részt vevő diákjai részéről.

„Nagyon tetszett a zarándoklat, a Călugăra kolostor szépsége és a gyönyörű kilátás, de leginkább az ortodox kórus éneke tetszett az istentiszteleten. Nagyon szép volt az út máriacsiklova felé a stációkkal, valamint az utolsó ének a templomban, amelyet Iustin Călin tanár vezényelt.” David Florian, 9. A osztály

„A szombati nap szép és megnyugtató élmény volt. Mivel ez volt az első zarándoklat, amelyen részt vettem, lelki békét éreztem: jót tett a lelkemnek, és segített elszakadni a technológiától és a stressztől.” Carolina Chirțan, 9. A osztály

„Ez az élmény megmutatta, mennyire fontos időt szánni a lelkünkre. Olyan nap volt, amikor megtanultam lassítani, és értékelni az egyszerű dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy ez a zarándoklat szép és értékes emlék marad számomra. A szombat egy igazán különleges nap volt, amely belső békét és örömöt hozott. Először vettem részt zarándoklaton, és ez az élmény kellemesen meglepett. Távol a mindennapi rohanástól és a technológiától, sikerült jobban kapcsolódnom önmagamhoz és ahhoz, ami igazán számít.” Daria Rădăcină, 9. A osztály

A 9. A osztályos Daria Rădăcină készítette a Keresztút XI. stációjához tartozó elmélkedést is.
„Ebben a stációban Jézus Krisztust látjuk, amint harmadszor is elesik a kereszt súlya alatt. Talán ez a Keresztút egyik legmegrendítőbb pillanata. Teste már legyengült, sebekkel teli, a végletekig kimerült. Minden lépés szinte lehetetlen erőfeszítéssé válik, és ez a harmadik esés mintha az emberi erő végső határát mutatná meg.
Ez már nem csupán egy fizikai elesés – ez olyan teher képe, amely túl nehéznek tűnik ahhoz, hogy tovább vigyük. Ez az a pillanat, amikor minden reménytelennek látszik: nincs több erő, nincs motiváció, nincs látható remény. És mégis, Jézus újra erőt talál, hogy felálljon.
Ez a stáció sokat mond az emberi törékenységről. Mindannyiunknak megvannak a saját „ismétlődő elesései”: ugyanazok a hibák, amelyekbe újra és újra visszaesünk, ugyanazok a gyengeségek, amelyek visszahúznak, ugyanazok a belső küzdelmek, amelyek végtelennek tűnnek. Néha könnyű felállni először. Másodszor már jobban fáj. De harmadszor… már elcsüggesztő. Emészt a gondolat: „Nincs értelme, úgysem fog sikerülni változtatni.”
Az életemben voltak pillanatok, amikor pontosan úgy láttam magam, mint a harmadik eleséskor. Nem feltétlenül nagy vagy mások számára látványos dolgokról volt szó, hanem belső küzdelmekről – szokásokról, amelyeken változtatni akartam, döntésekről, amelyeket egy ideig jól hoztam meg, majd visszacsúsztam a régi mintákba.
Emlékszem, hogy amikor „újra elestem”, nem is maga a hiba fájt a legjobban, hanem az, hogy ismét megtörtént. Szégyent, frusztrációt és leginkább fáradtságot éreztem. Fáradtságot, hogy újra próbálkozzak. Ott volt a gondolat: „Miért próbáljam még egyszer, ha úgyis ugyanoda jutok?”
De ami segít továbblépni, az éppen Jézus képe, aki bár harmadszor is elesik, mégsem marad a földön. Nem adja fel. Nem adja fel az utat, még akkor sem, ha az lehetetlennek tűnik. Az Ő felállása nem látványos, nem erőteljes – csendes, nehéz, de tele van üzenettel.
Ez segített megérteni, hogy a kitartás nem azt jelenti, hogy soha nem esünk el, hanem azt, hogy nem maradunk a földön. Még ha lassú is a felállás, még ha könnyek vagy kételyek kísérik is, mégis számít.”

A temesvári Püspökség sajtóirodája