Szeptember 6-án, vasárnap délben XIV. Leó pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából imádkozta el az Úrangyala imát. A napi olvasmányokhoz fűzött beszédében arra buzdította a keresztény közösségeket, hogy gyakorolják a kölcsönös szeretetet és a problémákat a növekedés irányába tartó lépésekké alakítsák át.
Vertse Márta – Vatikán
A pápa felvázolta a kölcsönös szeretet gyakorlásának két módját, amelyek a következők: a testvéri korrekció és az egymás közötti egyetértés.
A kölcsönös szeretet adósságának kötelezettsége
Kedves testvérek, szép vasárnapot! – köszöntötte XIV. Leó pápa a Szent Péter téren összegyűlt nemzetközi hívősereget. A vasárnapi liturgiában hirdetett Isten Igéje a gondolkodás és a cselekvés néhány alapvető szempontját kínálja fel számunkra – kezdte beszédét a Szentatya. A Rómaiaknak írt levélben olvassuk, hogy minden parancsolat „ebben az egyben foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Róm 13,9). Szent Pál egy nagyon erőteljes képpel hangsúlyozza ezt a pontot, amely a „Miatyánk” imában is jelen van. Így ír ugyanis: „Testvéreim! Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel”.
Az egymás iránti kölcsönös szeretet örökös közkincsünk
Jézus megtanított minket arra, hogy kérjük és gyakoroljuk az adósságok elengedését. Van azonban egy olyan közkincs, amellyel egymásnak tartozunk, anélkül, hogy annak rabjává válnánk: ez a kölcsönös szeretet adóssága. Minden figyelem, gondoskodás és jóság, amit kaptunk, szabadabbá tesz bennünket és képesebbé válunk a felelősségvállalásra.
Az evangélium a szeretetben megélt szabadságra tanít
Elemezve az évközi 23. vasárnap evangéliumi szakaszát, XIV. Leó pápa arra mutatott rá, hogy Jézus minden keresztény közösségnek legalább két módot javasol a kölcsönös szeretet gyakorlására. Az első lépés, hogy legyünk képesek a testvéri korrekcióra. Ez egy kényes és túl gyakran elfeledett adottság, ami őszinteséget és fokozatosságot igényel. Őszintén beszélni egymással, először kettesben, majd, ha szükséges, két-három ember között, végül, amikor kell, az egész közösséggel, azt jelenti, hogy szembenézünk a valósággal, és a problémákat, a konfliktusokat a növekedés felé vezető lépésekké alakítjuk át. A panaszkodás és a rosszindulatú pletykálás ugyan könnyebb, de semmi eredményt nem hoz, és számos helyzetet megbénít. Az evangélium viszont a szeretetben megélt szabadságra nevel minket.
Az Úr kegyelme révén megtaláljuk a testvéri összhangot
A testvéri szeretetnek van egy második módja is, amely Jézus szerint még az imádságot is átalakítja: megegyezni egymás között. Nem csupán konfliktusok esetén, hanem akkor is, amikor valamilyen ajándékot kérünk Istentől. Az Úr így szól: „Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Ez az ígéret arra utal, hogy lehetnek közös vágyaink, közös fájdalmaink, közös reményeink, és az imádságon keresztül növekedhetünk az egységben. Hit nélkül mindenki magányosnak érezhetné magát, és gyanakodhatna a többiekre, idegeneknek és ellenségeknek tekintve őket. A kegyelem által azonban fivérek és nővérek vagyunk, akik képesek megtalálni az összhangot: találkozunk, megbocsátunk egymásnak és meghallgatjuk egymást az Úrban.
Mária tanítson meg bennünket az örömteli testvéri szeretet kötelezettségére
Kérjük Máriát, aki az angyali üdvözletet követően sietve felkereste unokanővérét, Erzsébetet, hogy megossza vele a várandóság örömét és fáradalmait, tanítson meg minket is a testvéri szeretet örömteli kötelezettségére.
Forrás: www.vaticannews.va/hu
