Hirdessük mindig hittel és bátran Krisztus örömét – XIV. Leó pápa Úrangyala imája

Jézus Krisztus minden nap eljön, hogy kinyilvánítsa irántunk való szeretetét, és várja a mi „igen” válaszunkat. Amikor valami jó történik, felgyullad egy fény, amely másokat is bevon a saját boldogságunkba. A mi örömünk nem mesterséges, hanem valódi, Isten ajándéka a világ üdvösségére – tanította a Szentatya.

A jó természeténél fogva terjed
Leó pápa az évközi 28. vasárnap evangéliumi szakaszához, a királyi menyegzőről szóló példabeszédhez fűzte elmélkedését. „A mai evangéliumban Jézus egy menyegzői lakomáról szól, amelyet egy király a fiának készített” (vö. Mt 22,1-14) – kezdte beszédét a Szentatya, utalva rá, hogy egy gyermek esküvője minden család számára különleges pillanat, és az evangéliumi szakaszban szereplő boldog apa mindenkivel meg akarja osztani örömét. Egy menyegzői lakomát rendez, amelyre sok embert meghív. Aquinói Szent Tamás ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a jó természeténél fogva terjed: „Bonum dicitur diffusivum sui” (Summa theologiae, I. rész, 5. kérdés 4.cikkely, 2 ellenvetésre adott válasz) („A jóról azt mondják, hogy önmagát árasztja”) – idézett Leó pápa a XIII. századi itáliai egyházdoktor Summa theologiae, A teológia összegzése c. fő művéből, rámutatva, hogy a példabeszédben elhangzott történet képe is egy konkrét élethelyzet kapcsán erről a valóságról szól. Amikor valami jó történik, felgyullad egy fény, amely másokat is bevon a saját boldogságunkba.

Hirdessük a jót, akkor is, ha nem mindig értékelik
Azonban a meghívottak, egy ilyen szép meghívással szemben, ahelyett, hogy csatlakoznának az ünnepléshez, szétszélednek, és inkább a saját ügyeikkel törődnek. Néhányan pedig bosszankodnak, megsértik, sőt egyesek meg is ölik a király küldötteit. Sajnos előfordul ez is, hogy a jót, amit felkínálunk, nem mindig értékelik, nem ismerik fel vagy nem becsülik, sőt, néha félreértik és elutasítják. De ez nem bátortalaníthat el bennünket – hangsúlyozta a pápa. A király a visszautasítás ellenére sem mondja le az esküvőt és az ünneplést, sőt, szolgáit kiküldi az utcakereszteződésekre és még több embert hív meg, hogy az ifjú pár öröme mindenki számára ajándék legyen.

Mi is a menyegző főszereplői vagyunk
Ekkor feltesszük magunknak a kérdést, hogy kiket képviselnek a történet főszereplői? Szent Jeromos a királyt a Mennyei Atyával, a vőlegényt Jézussal, a menyasszonyt pedig az Egyházzal azonosítja (vö. Kommentár Máté-evangéliumához) – emlékeztetett az egyháztanító Máté evangéliumához fűzött kommentárjára a pápa. Tehát mi is ott vagyunk a főszereplők között: az Úr választott ki minket arra, hogy megosszuk vele életünket, és vele együtt az élet hordozói legyünk. A menyegző a miénk, a menyegzői lakoma terme pedig nem más, mint templomaink, otthonaink és lakóhelyünk – azok a helyek, ahová a Király Fia, Jézus Krisztus nap mint nap eljön, hogy kinyilvánítsa irántunk érzett szeretetét, és várja a mi „igen” válaszunkat. Ezeken a helyeken találkozunk vele mi is, a menyasszonyhoz hasonlóan a keresztség fehér ruhájába öltözve, s a jótettek ékszereivel díszítve, amelyek közelebb visznek minket Istenhez és egymáshoz.

Örömünk, amit hirdetünk mély és valóságos
Az az öröm, amelyet hirdetünk, tehát nem mesterséges, hanem mély, kézzelfogható, valóságos, olyan szép, mint azoknak az embereknek az arca, akikkel találkozunk, valódi, mint a munka, a mosolyok, a könnyek, a kézfogások és a jócselekedetek, amelyek mindennapjainkat megtöltik. És mindez Isten ajándéka a világ üdvösségére – mondta katekézisében XIV. Leó pápa, azért fohászkodva Máriához, az Úr Édesanyjához, hogy segítsen nekünk növekedni ebben az örömben, hogy azt mindig és mindenhol, még ott is, ahol nem értik meg, nagylelkűen, bátran és hittel hirdessük.

Forrás: www.vaticannews.va/hu