A temesvári Egyházmegyei Ifjúsági Központban november 7-én, szombaton újabb képzési alkalmat tartottak a világi lelkipásztori munkatársak számára. A kurzust a Temesvári Római Katolikus Püspökség szervezte az Egyházmegyei Felnőttpasztorációs Iroda közreműködésével. Ezúttal az akolitusi és előimádkozói szolgálatra készülő jelöltek vettek részt a programon.
A találkozót Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök vezette, aki elmondta, hogy ezzel az alkalommal megkezdődik a képzés szakirányú szakasza. A délelőtt folyamán a résztvevők közösen hallgatták meg az előadásokat, az ebédszünet után pedig két csoportban folytatták a felkészülést.
Az első, „Liturgikus terek, öltözékek és gesztusok” című előadást dr. theol. Imogen Tietze képzési referens tartotta. A kereskedők templomból való kiűzéséről szóló evangéliumi szakaszból (Jn 2,13–22) kiindulva bemutatta a keresztény istentiszteleti terek fejlődését, az első, magánházakban összegyűlő közösségektől a bazilikák megjelenésén át a templomépítészet kibontakozásáig. Ismertette az oltár, az ambó, a püspöki katedra és a liturgikus tér más elemeinek jelentését, valamint azokat a változásokat, amelyek az évszázadok során a templomok belső elrendezésében végbementek.
Az előadásban fontos helyet kaptak a liturgikus öltözékek és az imádságot kísérő gesztusok is. Az állás, a térdelés, az ülés, a fej meghajtása vagy a kézmozdulatok az ember Isten előtti különböző magatartásait fejezik ki. Dr. Imogen Tietze hangsúlyozta, mennyire fontos megérteni ezeknek a gesztusoknak a jelentését, hogy a liturgiában való részvétel tudatos legyen, és ne csupán a külső mozdulatok ismétlésére korlátozódjon.
Pălie Veniamin főesperes, a resicabányai Havas Boldogasszony egyházközség plébánosa „A szentmise rendje” címmel tartott előadást. Összehasonlító táblázatok segítségével ismertette a szentmise és az igeliturgia felépítését, rámutatva a közös elemekre és a kettő közötti különbségekre.
A résztvevők áttekintették a bevezető szertartásokat, az igeliturgiát, az eucharisztia liturgiáját és a befejező szertartásokat. Szó esett a szentírási olvasmányok, a válaszos zsoltár, a csend és az egyetemes könyörgések szerepéről, valamint arról, mennyire fontos a liturgia egyes részeinek megfelelő előkészítése.
Különös figyelmet fordítottak az akolitusok és az előimádkozók feladataira és felelősségére. Pălie Veniamin atya elmagyarázta, hogy a pap távollétében, a plébános beleegyezésével, a kapott megbízatásnak és az Egyház előírásainak megfelelően bizonyos szolgálatokat világi személyek is elláthatnak a közösségben. Ugyanakkor hangsúlyozta a lényeges különbséget a szentmise, amelyben a pap bemutatja az eucharisztikus áldozatot, valamint a szentáldozással egybekötött igeliturgia között, amelyet megfelelő felhatalmazással rendelkező világi szolgálattevő is vezethet. Az előadó arra buzdította a résztvevőket, hogy tanulmányozzák a liturgikus előírásokat, és a szertartások előkészítésében folyamatosan működjenek együtt a plébánosokkal.
Az előimádkozói szolgálat gyakorlati oldalát Mihu Melinda mutatta be, aki saját közösségében szerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Beszélt a szentírási olvasmányok előkészítéséről a kétnyelvű közösségekben, a hívek bevonásáról az olvasmányok felolvasásába, valamint az imaalkalmak, szentségimádások és lectio divina-csoportok szervezéséről.
Saját tapasztalataiból kiindulva Mihu Melinda hangsúlyozta, hogy a hívek személyes meghívása gyakran eredményesebb, mint egy egyszerű templomi hirdetés. Ez olykor azt is jelenti, hogy segíteni kell azoknak, akik önállóan nem tudnak eljutni az összejövetelekre. Arra is felhívta a figyelmet, mennyire fontos más közösségi tagokra is feladatokat bízni, hogy a szolgálat valóban közös munkává váljon, ne pedig egyetlen ember tevékenységére épüljön.
Az igeliturgiák vezetése során szerzett tapasztalatairól szólva elmondta, hogy egy világi szolgálattevő elfogadásához időre és türelemre lehet szükség. Az előimádkozó feladata, hogy bátorítsa a híveket, segítse őket Isten igéjének mélyebb megismerésében, és az Egyház szentségi élete felé irányítsa őket.
A délelőtt folyamán a résztvevőket felkereste és üdvözölte Pál József Csaba temesvári megyés püspök. Kiemelte a liturgikus képzés fontosságát, hangsúlyozva, hogy a szolgálattevőknek érteniük kell amit tesznek, és lélekben is részt kell venniük a szertartásokon, nem elegendő csupán a külső mozdulatok elvégzése.
A főpásztor személyesen is meg kívánta ismerni az akolitusi és előimádkozói szolgálatra készülő jelölteket, ezért arra kérte őket, hogy mutatkozzanak be, és mondják el, melyik közösségből érkeztek. Megköszönte a felkészülésre fordított idejüket és erőfeszítéseiket, külön is gondolva azokra, akik távolabbról érkeztek, és bátorította őket, hogy folytassák a megkezdett szolgálatot. „Istent nem lehet felülmúlni a nagylelkűségben” – mondta a megyés püspök, hangsúlyozva, hogy akik idejükből és energiájukból áldoznak Isten szolgálatára, cserébe áldásban és olyan örömben részesülnek, amelyet másokkal is megoszthatnak.
Az ebédszünet után a képzés két csoportban folytatódott: az akolitusi szolgálatra készülő jelöltek Pălie Veniamin atyával dolgoztak tovább, az előimádkozói szolgálatra készülők pedig dr. theol. Imogen Tietze irányításával folytatták felkészülésüket.

A temesvári Püspökség sajtóirodája