Az elmúlt hónap közepén Ruppert József piarista szerzetes, a rend romániai megbízottja beszámolót küldött arról, hogy a Piarista Testvériség magyarországi csoportja hét új taggal bővült, akik a budapesti Piarista Kápolnában ünnepi szentmise keretében fejezték ki elköteleződésüket. Az új tagok közül ketten Temesváron alakítanak közösséget, és egyelőre a szegedi testvériséghez kapcsolódnak. „A piarista rend testvériségét 1988-ban alapította meg az akkori generális atya, Josep María Balcells. A testvériség azoknak a keresztény hívőknek az összessége, akik a piarista karizma (lelkiség, küldetés és élet) megélésére társulnak egymáshoz kisközösségekben, mindegyikük saját világi, szerzetesi vagy papi hivatása szerint. A testvériség tehát a piarista karizmában egybe kapcsolódó hívők társulása, amelyet, mint ilyet, a piarista rend elismert. A magyarországi testvériség csoport két éve, Pünkösd vigíliáján alakult meg négy világi, piarista intézményekben dolgozó munkatárs és három piarista szerzetes csatlakozásával (…)” – olvasható a Piarista Rend Magyar Tartományának tudósításában. A Piarista Testvériség két temesvári tagja Jakab Ilona tanár, a Gerhardinum Római Katolikus Líceum igazgatója és Kocsik Zoltán lelkipásztor, az iskola igazgatóhelyettese, a piarista templom igazgatója. Őket kérdeztük a csatlakozásuk körülményeiről.
– Az iskola vezetősége az elmúlt években számos rendezvényen ismételten is kihangsúlyozta, hogy a nagy múltú Piarista Főgimnázium épületében működő Gerhardinum Líceum igyekszik piarista szellemiségben nevelni a tanulókat. Aki közelebbről ismeri, követi az itt folyó tevékenységet, meggyőződhetett róla, hogy ez nem pusztán az örökség iránti kötelességtudatból történik így, hanem mély elköteleződésből. Meg lehet-e határozni pontosan, mikor kezdődött a közeledés a piarista rend szellemiségéhez, mikortól kezdték a szívük mélyén piaristának érezni magukat?
Jakab Ilona: – A Temesváron töltött egyetemi éveim alatt, vagyis az 1990-es évek közepén az erzsébetvárosban működő katolikus egyetemista csoport tagjaként gyakran jártunk a piarista templomba szentmisére, Való atyához pedig lelki beszélgetésre. Tudtuk, hogy hozzá bármilyen gondunkkal-bajunkkal bármikor fordulhattunk, nem csupán meghallgatott és megértett minket, hanem tanácsaival segített. Úgy érzem, hogy utolsó temesvári piarista szerzetesként sikerült megismertetnie velünk a rend lelkiségét, küldetését, sok évvel később pedig munkájának gyümölcseként itt szerzetesi és pedagógusi hivatások születtek.
Kocsik Zoltán: – A Gerhardinum Líceum növendékeként évekig ministránsa, délutánonként pedig sekrestyése is voltam Való atyának. Sokat beszélgettünk, többek között arról is, hogy mennyire szerette volna, ha piarista szerzetes leszek. Engem akkor a papi hivatás jobban vonzott. Nagyon szeretett minket, gyerekeket, a nagy korkülönbség ellenére mindig megtalálta velünk a közös hangot, és mi is nagyon ragaszkodtunk hozzá. A piarista szellemiséget később Ruppert József budapesti szerzetes tanár éltette tovább itt, Temesváron, aki rendszeresen látogatta iskolánkat. Az ő kezdeményezésére jött létre a testvérkapcsolat a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziummal, ahol a kegyes tanítórend lelkisége iránt elkötelezett tanár kollegákat ismertünk meg, ketten közülük időközben a magyar Piarista Testvériség első csoportjának tagjai lettek. Amikor pedig P. Pedro Aguado OSchP, a rend generálisa felkereste iskolánkat, megállapodást írtunk alá, hogy tanintézetünkben a kegyes tanítórend szellemiségében oktatjuk, neveljük a ránk bízott gyermekeket.
– Hogyan kell tekinteni a Piarista Testvériségre?
Kocsik Zoltán: – Mint általában a szerzetesrendek mellett kialakult egyházi társulásokra, jó példa lehet erre a harmadrend. Tagjai lehetnek világiak és papok. Statútuma szerint a Piarista Testvériség azon krisztushívők közössége, akik Jézust Krisztust Kalazanci Szent József stílusában szeretnék követni, továbbá elkötelezik magukat, hogy az evangéliumot a piarista karizma szerint élik meg.
– Ez mit jelent konkrétan a mindennapokban?
Jakab Ilona: – Például azt, hogy reggelente imával és elmélkedéssel indul a napunk, ami segít a keresztény életünk kiteljesedésében. A kalazanciusi küldetésben és lelkiségben osztozunk a testvériség tagjaival, ugyanakkor ezeken a kis közösségeken túl igyekszünk elősegíti a testvéri kapcsolatok elmélyülését, növekedését a tanár kollégáink között is. Lelkigyakorlatokon, pedagógusi napokon veszünk részt, egyelőre a dél-magyarországi testvériség tagjaként a szegedi társainkkal közösen. Havonta magyar és román nyelvű összejöveteleket szervezünk a piarista templomban, amelyeken a lelki feltöltődés mellett pedagógiai témákat is megbeszélünk. Ez egyelőre az iskola tanári közösségében működik, de szeretnénk, ha idővel a város többi iskolájából is érkeznének résztvevők. Terveink között szerepel a piarista pedagógiai modul elvégzése, a piarista plébániák hálózatához való csatlakozás, regionális szintű tanári továbbképzők szervezése, amelyen természetesen nem csupán a hitoktatók vehetnek részt, hanem minden katolikus pedagógus. Ugyanakkor szem előtt tartjuk a rend naptárát is, és a benne szereplő eseményeket.
– Mit nyújt a pedagógusnak a Piarista Testvériséghez való csatlakozás?
Jakab Ilona: – A piarista szerzetes tanárok gyakorlatilag a nevelés által szolgálták Istent. Nem csupán gyakorlati tudást adtak a növendékeknek, hanem az Evangélium üzenetét is átadták nekik. Egy pedagógus, aki gyakorló katolikus és vasárnaponként eljár a templomba, minden bizonnyal nagyon jó tanár lehet. A piarista lelkiségnek azonban nem csak a templomba járás az alapja, hanem ennél sokkal több, mégpedig a szolgálat és az alázat. A nevelést kell Isten szolgálatába állítani. Úgy tekinteni a gyermekre, mint Isten ajándékára, akit azért kapunk, hogy a munkánk által közelebb vigyük őt Hozzá, ugyanakkor a tudása legjavát adja bárhova kerül is az életben. Nem a pedagógus személye kell, hogy előtérbe kerüljön. A tanár a legjobb tudása szerint úgy szolgálja Istent, hogy a munkája által a növendék képességeinek a maximumát nyújtsa, de mindig a keresztényi értékek mentén.
– Romániából csatlakoztak mások is a testvériséghez?
Jakab Ilona: – Egyelőre csak mi ketten.
– Mi a csatlakozás feltétele?
Kocsik Zoltán: – A mi esetünkben a csatlakozás egy hosszú, négy évig tartó folyamat, valamint egy egyéves felkészülés eredménye, amikor szegedi tanár kollégáinkkal, Nedelkovics Alizzal és Jusztin Istvánnal, valamint Czeglédi Zsolt atyával átbeszéltük, mit is jelent a piarista lelkiség és pedagógia. Ezt követően benyújtottunk egy csatlakozási kérvényt, és június közepén a budapesti Piarista Kápolnában szentmise keretében ígéretet tettünk.
– Miből merítenek erőt a piarista lelkiség megéléséhez?
Jakab Ilona: – Sokat segítenek a rendtagok és a szegedi társaink. Májusban felkeresett minket Szilvásy László tartományfőnök, Ruppert József atya részéről is sok szeretetet és lelki támogatást kapunk. Pál József Csaba megyéspüspök ugyancsak nyitott felénk és biztosított a támogatásáról.
– Köszönjük a beszélgetést.
Sipos Enikő
(Fotók: https://www.facebook.com/pg/piaristak/photos/?tab=album&album_id=10158463260857738&ref=page_internal)