A Szent Rókus templom búcsúünnepe

Aki Pallas Nagylexikonában (digitalizált változata a https://mek.oszk.hu/00000/00060/html/bongesz.htm linkre kattintva böngészhető) Szabadfalu nevét keresi, a következőt találja: Freidorf (Szabadfalva), kisközség Temes vármegye központi járásában, (1891) 1099 német lakossal. 1849 május 12-i csata színhelye. A Magyar Katolikus Lexikonban (szintén internetes változat) pedig ez olvasható a településről: Szabadfalu, Freydorf, Temes vármegye (Freidorf, Ro.): plébánia a volt csanádi egyházmegye középtemesi esperesi kerületében. – 1723: alapították. Templomát 1777: Szt Rókus tiszteletére szentelték. Kegyura 1880: a Pénzügyminisztérium. Anyanyelve 1880: német.
Az egykori kisközség mára Temesvár egyik kerülete lett, a római katolikus egyházközség tagjai pedig összetartó közösséget alkotva élik meg hitüket a mindennapokban. Az elmúlt szombaton, augusztus 17-én a szabadfalui hívek a Szent Rókus tiszteletére felszentelt templom búcsúünnepét tartották, amelyre meghívták a battonyai egyházközség tagjait is. Az ismeretség idén márciusban barátsággá mélyült, amikor a temesvár-szabadfalui hívek a jövőre Budapesten sorra kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjének jelenlétében tartottak szentségimádást a battonyai Szentháromság templomban. Wonerth László kanonok, plébános meghívására a szentmise főcelebránsa Bajnai István kanonok, battonyai plébános volt, koncelebrált Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök és Dumitresc Mihai Titi főesperes, lugosi plébános.
Szentbeszédében a főcelebráns plébános történelmi eseményeket idézve szólt a plébánia alapításának, illetve a templom építésének körülményeiről, majd arról, hogy a krisztushívőknek valójában mit is jelent a templom. – Nekünk, híveknek, keresztényeknek a templom egyrészt a szülői házunk, ahol találkozunk az Atyával, vagyis Istennel. Ugyanakkor találkozunk anyánkkal, vagyis az anyaszentegyházzal. Ebben a szülői házban minden embernek meg kell keresnie és találnia a helyét, ahol otthon érzi magát. Nem véletlen, hogy amikor Szent István, létrehozta a magyar állam- és egyházszervezetet, az első rendelkezései közé tartozott, hogy minden tíz falunak templomot kell építenie. És azt is előírta, hogy minden embernek kötelező részt vennie a szentmisén. Otthon csak a betegek és a tűz őrzői maradhattak. Ez tükrözi, hogy mit jelentett a múltban a templom. A minket napjainkban körülvevő szekularizációs törekvések közepette fontos, hogy a templom továbbra is iránytű legyen, mutassa a leghelyesebb utat – fogalmazott Bajnai István plébános.
Román nyelven Dumitresc Mihai Titi lugosi plébános a szabadfalui templom védőszentje, Szent Rókus alakját idézte, életét és tetteit példaként állítva az egybegyűltek elé. Majd Ferenc pápa szavaira emlékeztette az egybegyűlteket: „Mikor jön el a világ vége? Amikor nem lesznek szomszédtól szomszédig vezető utak! Vagyis amikor nem lesz már többé keresztény szeretet és megértés a testvérek, a szülők, a keresztények és a népek között! Amikor az emberek nem szeretnek többé, akkor valóban itt lesz a világ vége. Mert szeretet nélkül és Isten nélkül egyetlen ember sem élhet a földön!”
A szentmise végén Bajnai István plébános megáldotta az oltár előtt kosarakban elhelyezett cipókat, Szent Rókus kenyerét, amelyből minden jelenlévő vehetett és vihetett magával haza, hogy otthon szétossza a családtagoknak, az egybegyűltek pedig elimádkozták a Szent Rókus litániát.
A liturgiát követően a résztvevőket a plébánia udvarán terített asztal fogadta. A jó hangulatot fokozta a Pink zenekar, amelynek repertoárjában magyar nóta, román népzene és tánczene egyaránt szerepelt, így mindenki kedvére szórakozhatott.

2019-08-19T11:16:04+03:00 2019. augusztus 19 - 11:06|