Néhány hetes nyári szünet után szeptember 4-én, pénteken 18 órától online felületen folytatódott a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye Felnőttpasztorációs Irodája által szervezett felnőttképző kurzus.
A találkozó elején Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök üdvözölte a résztvevőket. Az előadást Francisc Lisi lugosi plébániai kormányzó tartotta, amelynek központi témája a Tízparancsolat volt. Az előadásból néhány gondolatot emeltünk ki.
– A Tízparancsolat megértéséhez mindenekelőtt Isten és az ember kapcsolatára kell tekintenünk, amely az üdvösségtörténet során fokozatosan bontakozik ki. Isten nem egyszerűen szabályok listáját adja az embernek, hanem kapcsolatra lép és szövetséget köt vele. A szövetség ebben az értelemben út, folyamat: Isten közeledik az emberhez, ígéretet tesz neki, megmutatja elvárásait, és választ vár tőle.
Ennek az útnak egyik fontos állomása az Istennek Izraellel kötött szövetsége. A népnek előbb szabaddá kell válnia a szolgaságból, és csak ezután kapja meg a törvényt. Isten tehát előbb megszabadítja népét. Ez a Tízparancsolat megértésének módját is megváltoztatja: a parancsolatok nem valamiféle ár, amelyet az embernek meg kell fizetnie azért, hogy Isten elfogadja őt, hanem az ember válasza arra a kapcsolatra, amelyet Isten már korábban kezdeményezett.
Ebben a szemléletben Isten úgy mutatkozik meg, mint aki kommunikál a teremtményével. Megszólítja az embert, megismerteti magát vele, ugyanakkor „hagyja, hogy megtalálják”. Az ember arra kap meghívást, hogy meghallja Isten szavát, válaszoljon rá, és részt vegyen ebben a kapcsolatban. Nem pusztán szemlélője az útnak, amelyen Isten együtt jár a népével, hanem maga is részese lesz annak.
– Az előadás egyik további gondolata az volt, hogy Isten örökké jelen van, és ő a szövetség garanciája. Éppen azért, mert Isten örök és hűséges, az ember mindig visszatérhet Hozzá. Még ha el is távolodik Tőle, a visszatérés lehetősége mindig nyitva marad.
Ebben a megközelítésben a Tízparancsolat nem csupán erkölcsi szabálygyűjtemény, hanem azt mutatja meg, hogyan hivatott az ember élni az Istennel és embertársaival való kapcsolatban. Az első parancsolatok az Istennel való kapcsolatra, a többiek az embertársakkal való kapcsolatra vonatkoznak. A kettő azonban nem választható el egymástól: az Isten iránti szeretet és a felebaráti szeretet kölcsönösen kiegészíti egymást.

A Tízparancsolat
Az előadás során sorra vették a Tízparancsolat egyes parancsait, azok szó szerinti megfogalmazásán túlmutató értelmét keresve. Az első parancsolat például nem csupán az ókori világ látható bálványairól szólhat, hanem mindarról, aminek az ember túlzott jelentőséget tulajdonít, és amit végül Isten elé helyez az életében.
Isten nevének tisztelete többet jelent annál, mint hogy kerüljük a nem megfelelő kifejezéseket. A tisztelet és a hódolat mellett azt is jelenti, hogy Isten nevét nem használjuk üresen, felületesen, vagy saját érdekeink igazolására.
A „szenteld meg!” felszólítás egy másik, a mindennapi életben is nagyon ismerős veszélyre hívja fel a figyelmet: arra, hogy a gondok és a mindennapi elfoglaltságok közepette megfeledkezhetünk Istenről. Az embernek szüksége van olyan időre, amikor megáll, megszenteli Isten napját, és újra hozzá igazítja életét.
Az embertárssal való kapcsolatban a „Ne ölj!” parancs túlmutat a fizikai erőszak egyszerű tilalmán. Jézus az evangéliumban a haragról, a megvetésről és a gyűlöletről is beszél, amelyek mély sebeket okozhatnak egy másik emberben. Valakit úgy is megsebezhetünk, hogy fizikailag hozzá sem érünk.
A hamis tanúság tilalma szintén különösen aktuális. Az igazmondás nem csupán azt jelenti, hogy nem mondunk ki nyilvánvaló hazugságot. Az igazságot túlzással, egy helyzet részrehajló bemutatásával, ellenőrizetlen állítások terjesztésével, sőt akár olyan gesztusokkal és célzásokkal is eltorzíthatjuk, amelyek egy másik emberről hamis benyomást keltenek.
A „Ne lopj!” parancsolat ugyancsak tágabb értelmet nyer annál, mint hogy valaki elveszi a másik tulajdonát. Ide tartozhat mások munkájának, ötleteinek vagy érdemeinek kisajátítása, illetve egy másik ember jó hírének, becsületének a csorbítása is.
Az utolsó parancsolat még mélyebbre vezeti a tekintetet: az ember belső világába. Nem csupán a látható tettekre vonatkozik, hanem azokra a vágyakra is, amelyeket az ember a szívében táplál. Így a Tízparancsolat nem áll meg annál a kérdésnél, hogy „Mit tettem?”, hanem arra is késztet, hogy feltegyük: „Mi történik a szívemben?”

Tanúságtétel
A találkozó keretében személyes tanúságtételre is sor került. Ibinceanu Iulian Andreas lugosi fiatal többek között arról beszélt, hogy számára a „Ne hazudj!” azt is jelenti: ne túlozzunk, ne fogalmazzunk meg dicsérő szavakat sem másokról, sem saját magunkról, hanem próbáljunk egyszerűen és őszintén fogalmazni, hogy a hallgató maga alakíthassa ki a véleményét.
A fiatal egyik másik gondolata találóan összefoglalja ezt a szemléletet: „A bűn nem csupán a törvény megszegése, hanem sebet ejt.” Talán éppen ebben rejlik a Tízparancsolat egyik kulcsa: a parancsolatok nem pusztán az ember elé állított korlátok, hanem olyan útjelzők, amelyek segítenek megőrizni, védeni és gyógyítani az Istennel és egymással való kapcsolatot. A törvény betűjén túlra tekinteni azt jelenti, hogy felfedezzük annak szellemét, és megértjük: középpontjában nem egyszerűen tiltások sora áll, hanem az Isten és a felebarát iránti szeretetre szóló meghívás.

A temesvári Püspökség sajtóirodája