A Vatikáni Apostoli Könyvtár kétségtelenül a világ egyik legjelentősebb könyvtára. A kézirattár munkatársa, Stephen Metzger vezetésével a Vatican News betekintést nyert ebbe a történelmi jelentőségű intézménybe, ahol valódi kincsekre bukkant…
Így többek között Luther néhány feljegyzésére is . Míg a pápával folytatott levelezése a Vatikáni Levéltárban – tehát egy különálló vatikáni intézményben – található, a Vatikáni Könyvtárban megtekinthető Luther néhány levele, amelyeket 1516 és 1532 között írt, valamint az Aiszóposz meséinek általa készített fordítása is.

Luther fordítása Aiszóposz meséiről
A mesék eredete egy Aiszóposz nevű rabszolgára vezethető vissza, aki állítólag Kr. e. 620 és 564 között élt a görögországi Szamosz szigetén. Aiszóposz történetmesélőként vált ismertté, és oly nagy népszerűségre tett szert a nép körében, hogy végül elnyerte szabadságát. A neki tulajdonított meséket először a Krisztus utáni negyedik században jegyezték le írásban. Martin Luther különösen nagyra értékelte e meséket erkölcsi tartalmuk miatt, valamint azért, mert hasonlóságot látott bennük Jézus példabeszédeivel. Ezért is törekedett arra, hogy lefordítsa őket.

Különleges kincs: A Codex Vaticanus
A Vatikáni Apostoli Könyvtár egy másik, bibliai szempontból talán legismertebb kincse az úgynevezett Codex Vaticanus, más néven Codex B. A Codex Sinaiticus mellett ez az egyik legrégebbi, szinte teljes görög nyelvű bibliai kézirat az ókorból.
Valószínűleg a Krisztus utáni 4. században keletkezett, és magában foglalja az Ó- és Újszövetség összes könyvét, beleértve a deuterokanonikus iratokat is. Csupán a Makkabeusok könyvei, valamint a Timóteushoz, Titushoz és Filemonhoz írt levelek hiányoznak. A Zsidókhoz írt levél 9,14-től kezdődően, valamint a Jelenések könyve eredeti formájában elveszett, ezért ezeket a részeket a 15. században egy későbbi minuszkulákkal írt kézirattal pótolták.
Hogy miként került a Codex a pápa birtokába, nem ismert. Feltételezhető, hogy ortodox egyházi személyek hozhatták magukkal a ferrarai–firenzei zsinatra (1431–1449), ahol a jelenlétére utaló nyomok is fellelhetők. 1475-ben már bizonyítottan a Vatikáni Apostoli Könyvtár található – mondotta a szakértő.

További kincs: A Lorschi Evangeliárium
Végül említést érdemel a Lorschi Evangeliárium is, amely elsősorban művészi kivitelezése és kalligráfiája révén vált híressé. Ez a négy evangéliumot tartalmazó mű először a lorschi kolostorban bukkan fel, ahol 860-ban szerepel egy könyvtári katalógusban. Feltételezhető, hogy korábban Nagy Károly udvari írnokainak műhelyében készült, amely a császár halála után a lorschi Gerward szerzetes irányítása alá került – magyarázta Stephen Metzger. 1479-ben a kéziratot Lorschban újrakötötték, és feltehetően ekkor két kötetre osztották. 1556-ban Ottheinrich pfalzi választófejedelem feloszlatta a kolostort, és annak könyvállományát saját könyvtárába, a Bibliotheca Palatinába olvasztotta. Ezt a gyűjteményt később, a harmincéves háború idején, katolikus csapatok lefoglalták, majd a pápának juttatták, aki azt végül integrálta azt a Vatikáni Könyvtárba.

Napóleon, Miklós cár és a világháló
A Vatikáni Apostoli Könyvtár nemcsak irodalmi műveivel, hanem meglepetésekkel is szolgál. A Salone Sistino nevű teremben például két hatalmas gyertyatartót őriznek, amelyek feltehetően még Napóleon 1804-es koronázásának idejéből származnak.
A közelben egy szobor is található, amelyen némi megmaradt malachit látható – ez az ásvány a 19. században került ide, amikor I. Miklós orosz cár a Szent Pál bazilika tűzvész utáni újjáépítéséhez ajánlotta fel.
Végül Stephen Metzger elmondta, hogy a Vatikáni Könyvtár volt az első vatikáni intézmény, amely az 1990-es évek elején internet-hozzáférést kapott. Számítógéppel is már viszonylag korán rendelkezett. Így bár a Vatikáni Apostoli Könyvtár történelmi intézmény, mindig lépést tart a korral.

Forrás: www.vaticannews.va/de