Az egyetlen igaz Isten a mi Istenünkké akar válni – XIV. Leó pápa Úrangyala imája

Kérjük az Urat, hogy adjon nekünk új szívet, amely képes megélni a szeretet nagy parancsolatát – buzdított rá a Szentatya. Nem tudjuk igazán szeretni Istent anélkül, hogy ez a szeretet ne áradna tovább a testvéreink iránt. Isten iránti szeretetünk révén az önmagunk iránti szeretet is jótékony szeretetté válik: létezésünk a másik felé irányul és ajándékká válik felebarátaink számára – tanította a pápa.

Az Úr személyes kapcsolatot keres velünk
Kedves Testvérek, szép vasárnapot kívánok! – köszöntötte XIV. Leó pápa az Apostoli Palota ablakából a Szent Péter teret megtöltő híveket, majd az évközi 30. vasárnap evangéliumi szakaszáról (Mt 22,34–40) megállapította, hogy az Úr ismét elvezet bennünket hitünk középpontjába. Egy törvénytudó, hogy próbára tegye Jézust, megkérdezi tőle: „Melyik a legfőbb parancs a Törvényben?”  (36. vers). A Mester a Második Törvénykönyvből vett idézettel válaszol: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22,37). (Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! MTörv 6,5). Krisztus a szeretet dimenzióját helyezi az Istenhez fűződő kapcsolatunk középpontjába – fejtette ki katekézisében Leó pápa. Nem elég ugyanis tudni, hogy Isten létezik, hogy Ő az egyetlen, vagy hogy Ő a Mindenható; az Úr személyes kapcsolatot keres velünk: az egyetlen igaz Isten arra vágyik, hogy a mi Istenünkké váljon.

Isten irántunk való szeretete megelőzi a miénket
Az Ővele való találkozásunkban a szeretet parancsa nem kötelesség, és nem kényszer. Hiszen nem lehet „parancsra” szeretni – állapította meg XIV. Leó pápa. Az Isten iránti szeretet ugyanis az emberi vágy sajátos igénye, amely a Vele való közösségben teljesedik be. Ezért a mi szeretetünk akkor lehet hiteles, ha válasz az Ő szeretetére, amely mindig megelőzi a miénket. Ezért van szükségünk a szeretetnek egy olyan teljességére, amely magába foglalja az egész embert: szívét, lelkét, elméjét.

Jótékony szeretettel váljunk ajándékká felebarátaink számára
Az első parancsolathoz az Úr egy másodikat is hozzáad: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 22,39) – idézett az evangéliumi szakaszból a pápa.  Ez az életszabály ugyanabból a forrásból fakad: ezért mondja Jézus, hogy hasonló az elsőhöz. Az Istennel való bensőséges kapcsolatunk képessé tesz bennünket arra, hogy Krisztus tekintetével, az ő szemszögéből nézzünk önmagunkra és felebarátunkra. Ezáltal legyőzzük az önzést, sőt az önmagunk iránti szeretet is jótékony szeretetté válik: létezésünk a másik felé irányul és ajándékká válik a körülöttünk lévők számára.

Szeretet nélkül hitünk elveszítené tartalmát
A Gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz jól megértette ezt: „csupán a Szeretet tarthatja mozgásban az Egyház tagjait, hogy ha a Szeretet véletlenül kihalna, az Apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot” (vö. Önéletrajz „B” kézirat, https://ppek.hu/k693.htm) – idézte XIV. Leó pápa a francia sarutlan kármelita nővér, egyháztanító szavait. E szeretet nélkül ugyanis hitünk elveszítené tartalmát, jó cselekedeteink puszta moralizmussá szűkülnének, reménységünk pedig hiábavaló lenne. Nem tudjuk igazán szeretni Istent anélkül, hogy ez a szeretet ne áradna tovább a testvéreink iránti szeretetként. És nem tudjuk igazán szeretni felebarátunkat, ha nem úgy, mint ugyanannak az Atyának a gyermekeiként, aki elsőként szeretett minket Fiában, Jézusban. XIV. Leó pápa arra buzdította, hogy kérjük az Urat, adjon nekünk új szívet, amely képes befogadni és megélni a nagy parancsolatot. Beszédét a Szűzanyához intézett fohásszal zárta: „Járjon közben értünk Szűz Mária, akinek szeplőtelen szívében nincs más, csak szeretet”.

Forrás: www.vaticannews.va/hu