A Szépszeretet zarándokcsoport csíksomlyói útjáról olvasható személyes hangvételű beszámoló.
Elérkezett a várva várt nap, július 31-e, amikor a Szépszeretet zarándokcsoport 28 tagja reggel útnak indult a csíksomlyói kegytemplomhoz, hogy részt vegyen az elsőszombati Mária-köszöntőn. Szilvágyi Zsolt atya, lelkivezetőnk áldásával elindultunk, hogy lelkileg feltöltődve térjünk majd haza.
Délutánra meg is érkeztünk szálláshelyünkre, a csíksomlyói Jakab Antal vendégházhoz. Mielőtt elfoglaltuk volna szobáinkat, első utunk a kegytemplomba vezetett, hogy megköszönjük Babba Máriának, hogy szerencsésen haza vezetett bennünket, hiszen már sokadik alkalommal jöttünk el őt köszönteni, részt venni az elsőszombati Szűz Mária-köszöntőn.
Ebéd után szentmisén vettünk részt a kegytemplomban, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes mutatott be. Az este meglepetése a Darvas-Kozma József plébánossal való találkozás volt, akinek nevéhez fűződik a csíkszeredai Millenniumi templom megépítése. Az Angyalos templomnak is nevezett, Makovecz Imre tervei alapján emelt templom építésével kapcsolatos emlékeiről, nehézségeiről, az állami hatóságokkal való küzdelmeiről is lelkesen mesélt az atya. Elmondotta továbbá hogyan jelent meg súlyos betegsége idején az őrangyala és terelte őt a helyes irányba, a gyógyulás felé. Az atya életfilozófiája egyszerű, de mély értelmű: „Amit még meg lehet tenni, azt meg is kell tenni!”
Pénteken kora reggel a kegytemplom bejáratánál vártuk, hogy elvégezhessük a keresztutat, majd szentmisén vettünk részt. Ezt követően buszra szálltunk, és elindultunk Gyergyócsomafalva felé, hogy tiszteletünket tegyük a fiatalon elhunyt Erős Miklós plébános sírjánál. A néhai zimándújfalui plébánost szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. A község központjában álló gyönyörű, Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelt templomot is megtekintettük, ahol Ambrus Tibor kántor fogadott minket, és részletesen ismertette a templom, valamint a plébánia történetét. 1567-ből már vannak dokumentumok, amelyek még csak egy fatornyú kápolnát említenek, akkor még Gyergyóalfalu filiájaként. 1730. március 15-én a hívek kérésére Sorger Gergely püspök önálló plébániává nyilvánította. A hívek számának gyarapodása miatt 1875-ben elkezdődik a nagyobb templom építése, 1878-ban Fogarasy Mihály püspök már fel is szenteli az új templomot. A bemutatás végére megérkezett Bartos Károly helyi plébános az első pénteki beteglátógatásokból. Az atya szeretetvendégségre hívta csoportunkat a plébánia hittantermébe, ahol megismerkedtünk a néhai Erős Miklós plébános testvéreivel. A kellemes beszélgetés után elindultunk a helyi temető felé, hogy imádkozzunk az elhunyt atya sírjánál. A temetőbe elkísért minket Csala László, az atya unokatestvére és évfolyamtársa.
Utunk következő állomása Gyergyóalfalu, valamint a Szent Júdás és Simon apostolok és Szent Margit szűz és vértanú emlékére felszentelt templom volt, ahol szentségimádást tartottak. Mi is együtt imádkoztunk a helybéli hívekkel. A templom több, mint 800 éves múltra tekint visssza. Gyergyószentmiklósra indultunk tovább, ahol a város központjában sétáltunk.
Innen a beszédes nevet viselő Gyilkós-tóhoz utaztunk, majd a Békás-szoros lélegzetelállító szikláit csodálhattuk meg. A pénteki napot szentmisével zártuk az Angyalos templomban.
Elérkezett a szombat. Reggel szentmisével indult a napunk a kegytemplomban, majd ismét útra keltünk a Gyimesek felé. Már a buszból gyönyörűséges táj tárult a szemünk elé, hatalmas fenyvesek, szerpentinek, és egy órányi út után meg is érkeztünk a Tatros folyó völgyébe, ahol három gyimesi csángó község éli nem könnyű életét: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk.
Gyimesbükkön Deáky András nyugalmazott magyar-német szakos tanár fogadta zarándokcsoportunkat, aki egész életében a gyimesi csángó magyarság megmaradásáért küzdött. A tanár úr történelem órája után felkerestük az ezeréves határon felújított 30-as számú őrházat, mely a Magyar Királyi Állami Vasutak legkeletibb őrháza volt. Bethlen Gábor, Erdély nagy fejedelme várat építtetett az átkelőhely, a határ védelmére. A vár nagyon romos állapotba került, de helyreállítása most folyamatban van, ezért nem látogatható. A völgy túloldalán a hegyoldalon megcsodálhattuk a Kontumáci kápolnát, amelyet 1782-ben szenteltek fel Nagyboldogasszony tiszteletére. A táj szépségét örökre szívünkbe zártuk.
A gyimesi kirándulás után visszatérve Csíksomlyóra, ahol utunk a kegytemplomba vezetett, hiszen zarándoklatunk fő célja az elsőszombati Mária-köszöntő volt. A már kora délután zsúfolásig megtelt kegytemplomban az ünnepi szertartás imaórával kezdődött, majd ezt követte az ünnepélyes szentmise. Ezen a napon a ferences rend ünnepe is volt, augusztus 2-án Angyalos Boldogasszony ünnepén, a világ összes ferences templomában Porciunkula búcsú nyerhető szent gyónással, imádsággal. A ferencesek jelmondata „Pax et bonum” vagyis „Béke és jóság”. E mondat volt a predikáció alapja, a Jézus szeretetére újjáépülő egyház fontossága.
A szentmise rózsafüzér imádsággal folytatódott, majd a gyertyás körmenet elindult a templomból a Babba Mária kegyszobor gyönyörű virágokkal feldíszített másolatával, a kegytemplom előtti térre. A hívek nagy tömege gyertyákkal a kézben, szebbnél szebb Mária énekekkel, hitünkben megerősödve vonultak a téren. A körmenet után visszatérve a templomba, áldásban és Porciunkula búcsúban is részesültünk.
Zarándokcsoportunkban immár hagyománnyá vált, hogy a Mária köszöntő végeztével segítünk a templom takarításában is. Lelkileg feltöltődve hajtottuk fejünket álomra szombaton késő este.
Vasárnap reggel részt vettünk zarándokutunk utolsó szentmiséjén Isten és a Babba Mária áldását kérve hazatértünkre.
A hosszú utat imádsággal, Mária-énekekkel tettük meghittebbé. A vasárnapi ebédet Segesváron fogyasztottuk el Puskás Attila atya társaságában, aki zarándokcsoportunk másik lelki vezetője.
Lelkileg és testileg feltöltődve, hitünkben megerősödve érkeztünk meg a késő esti órában Temesvárra.
Köszönet és hála zarándokcsoportunk vezetőjének, Káfony Máriának az áldozatos munkájáért, az aprólékos mindenre kiterjedő szervezésért. Isten fizesse gondoskodását! Jó volt együtt lenni, közösen imádkozni, énekelni, Máriát dicsérni! Bár még csak egy pár nap telt el hazaérkezésünk óta, de már alig várjuk a következő zarándoklatunkat!
Tóth Hajnalka
