„Amikor jelt adunk, a szokásosnál hosszabb ideig szóljon a csengő.” – érkezett a kérés az egyik osztályteremből május 30-án, áldozócsütörtökön reggel a Gerhardinum Római Katolikus Líceum tanári szobájába, és a folyosón álló pedagógusok értették a célzást. A kicsengetés ezúttal hangosabb, ünnepélyesebb, hiszen nem csupán a 10 perces szünetre, hanem egy életre szól: a végzős tanulókat búcsúztatja az Alma Matertől. Majd felcsendült a Gaudeamus igitur jól ismert dallama, és a tizenkettedikesek elindultak osztályról osztályra, vállukon a jelképes batyuval, hogy elköszönjenek tanáraiktól, diáktársaiktól.
Az iskolai ünnepséget követően a ballagók, szüleik, tanáraik, valamint középiskolás társaik kíséretében a temesvár-erzsébetvárosi templomba vonultak, ahol hálaadó szentmisén vettek részt.
Bevezetőjében a liturgiát celebráló Pál József Csaba megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket, különösképpen az első padsorokat megtöltő végzősöket. Mint mondotta, meghatotta a kis batyuval érkező fiatalok látványa, akik nemsokára maguk mögött hagyják az iskolapadokat, hogy azokat egyetemi padokra vagy munkahelyre cseréljék. – Útravalóként szeretnék én is néhány gondolatot megosztani veletek, illetve szeretném, ha ezeket magatokkal vinnétek a jelképes tarsolyotokban. Istenbe vetett bizalommal induljatok most tovább, hiszen Ő mindig veletek lesz az úton. Legyetek mindig büszkék az iskolára, ahol eddig tanultatok. Bárhova mentek, a tetteitek tanúskodjanak arról, hogy a Gerhardinum Líceum növendékei voltatok. Ne feledjétek, hogy küldetésetek van ebben a világban: úgy alakítsátok ezt a világot, ahogyan azt Isten szeretné.
A szentmise végén a XII. osztályosok nevében Császár Marinela és Molnár Ádám lépett mikrofon elé, hogy búcsút vegyen a tanintézettől. – Szívesen gondolunk vissza az együtt töltött évekre, a közös élményekre. Köszönetet mondok a tanárainknak, akik áldozatos munkájukkal értünk fáradoztak, még ha ezt nem is éreztük mindig így. A pedagógusoknak, akik mindig segítettek, mellettünk álltak, ha megtorpantunk vagy elakadtunk, akik mindig szakítottak ránk időt, ha hozzájuk fordultunk gondjainkkal, örömeinkkel – fogalmazott Molnár Ádám. A végzősök dallal is búcsúztak Dumitresc Mihály zenetanár gitárkíséretével, aki a liturgián zenei szolgálatot végző énekkart is irányította.
A tizenegyedikes tanulók nevében Radulov Georgiana és Árva Ingrid köszönt el a végzősöktől, majd az iskola kulcsának átnyújtása következett, ami az örökség megőrzését és továbbadását jelképezte az újabb nemzedékeknek.
Végezetül Iakab Ilona tanárnő, a Gerhardinum Líceum igazgatója köszönt el a végzősöktől. – Ezzel a nappal lezárul életetek egy szakasza: a gyermekkor. Hogy mi következik, ez nagy mértékben rajtatok múlik. Két szentírási részt szeretnék a batyutokba tenni. Az egyik a Példabeszédek harmadik fejezetéből származik: „Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni Őt, akkor egyenessé teszi ösvényedet. Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat!” A második szentírási rész kiegészíti az elsőt és Szent Pál apostol Timóteushoz írt második levelének negyedik fejezetében olvasható: „Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” – mondotta az igazgató, majd felkérte a jelenlévőket, hogy ismételjék utána az ősi áldás szavait: Legyen előtted mindig út,/ Fújjon mindig hátad mögül a szél,/ Az eső puhán essen földjeidre,/ A nap melegen süsse arcodat,/ S míg újra találkozunk,/ Hordozzon Téged tenyerén az Isten. A szavaiból kiáradó meghatottság most talán a szokottnál is érzékelhetőbb volt, hiszen nem csupán a tanintézet vezetőjeként intézte e néhány sort végzős növendékeihez, hanem édesanyaként is, most ballagó leányához.
A szentmise végén a tizenkettedikesek ugyancsak a Gaudeamus akkordjaira hagyták el a templomot. A ballagást követően azonban még néhány órára visszaülnek majd az iskolapadokba, hogy bizonyítsák: az eltelt négy esztendő alatt kellő tudást halmoztak fel a sikeres folytatáshoz.
S.E.