A pécskai születésű Kocsik Zoltán római katolikus lelkipásztor több éve tevékenykedik iskolai és lelkipásztori területen: 18 éve pap, ebből 16 éve aktívan részt vesz az oktatásban. A gyulafehérvári és a fuldai teológiai tanulmányok után az arad-ségai plébániáján kezdte papi szolgálatát, ahol egyúttal első tapasztalatait szerezte az oktatás területén – többek között az újaradi Adam-Müller-Guttenbrunn Líceumban.
2009-es áthelyezése után a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceumban folytatta munkáját, ahol először egyházmegyei ifjúsági lelkészként szolgált, majd később az egyetemi lelkészi feladatokat is átvette. 2017-ben az iskola igazgatóhelyettesévé, 2019 óta pedig a Gerhardinum igazgatójává nevezték ki.
Mi jelent ma a katolikus iskola, és miért foglal el különleges helyet a Gerhardinum a temesvári tanintézetek között, az a következő beszélgetésből derül ki, amelyet Raluca Nelepcu, az ADZ szerkesztője készített a németül is beszélő igazgatóval.

2019 óta vezeti ezt az iskolát, amely az egykori piarista gimnázium utóda. Ha valakinek be kellene mutatnia a Gerhardinumot, hogyan tenné?
Ez egy olyan iskola, amelynek nagy a lelke. Amikor a szülőket megkérdezem, miért döntöttek az intézményünk mellett, általában három dolgot említenek: a biztonságot – lelki és fizikai értelemben egyaránt –, a jó kapcsolatot a diákok és a tanárok között, valamint az Isten-keresést, vagyis az időtálló, alapvető értékek megismerését. Ezek azok a kulcsszavak, amelyek újra és újra előkerülnek.

Egy nagy lélekkel rendelkező iskola – hogyan értsük ezt?
A közösségi kapcsolatokról van szó, vízszintes és függőleges értelemben egyaránt: az emberek közötti kapcsolatról és az Istenhez fűződő kapcsolatról. A hit központi szerepet játszik az iskola mindennapjaiban. Minden napot reggeli imával kezdjük. Hetente egyszer van közös iskolai ima, és szintén hetente egyszer közös szentmise. Ehhez adódnak az éves lelkigyakorlatok – egy lelki hétvége a diákjaink számára. A tanároknak is vannak lelki napjaik, például karácsony előtt, húsvét előtt és a tanév elején, szeptemberben. Ez a lelki dimenzió számunkra nagyon fontos. A pedagógusok hozzáállását is át kell hassa a keresztény értékrend – érezhető legyen rajtuk, hogy a hitükből élnek. A piaristáknál ezt úgy nevezték: evangelizáció nevelés által, és ehhez a gondolathoz mi is ragaszkodunk.

Kötelezően katolikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ebbe az iskolába járhasson?
Nem, egyáltalán nem. Nyitott és ökumenikus szemléletű iskola vagyunk. Vannak román és magyar tannyelvű osztályaink. A román tagozaton a növendékek körülbelül fele katolikus, a másik fele ortodox, és vannak protestáns tanulók is. Nem folytatunk térítést. Mindenki maradjon meg a saját hagyományában és egyházában. A hittanórák egy része ökumenikus formában zajlik.
Mindig azt mondom a gyermekeknek: a katolikusok így vetnek keresztet, az ortodoxok másképp, a protestánsok pedig nem vetnek keresztet – és ez teljesen rendben van. A saját identitás megőrzése nagyon fontos. Ugyanakkor figyelünk arra is, ami összeköt bennünket.
A katolikus hagyományunkat természetesen megéljük és továbbadjuk, és a más felekezetű diákok ezt nagyon nyitottan fogadják – legyen szó szentmisékről, imákról, lelkigyakorlatokról vagy más lelki programokról.

De a diákok többsége mégis római katolikus.
Igen, körülbelül 60 százalék.

Hány diák jár összesen a Gerhardinumba?
Jelenleg 408 diákunk van – az óvodától a 12. osztályig, tehát az érettségiig. Van három óvodai csoport, tíz elemi osztály, hét gimnáziumi osztály és nyolc líceumi osztály. Emellett az iskolaépületben működik egy kollégium is, ahol körülbelül 65–70 tanuló lakik. Az internátus diákjai Temes, Arad, Krassó-Szörény és Mehedinți megyékből érkeznek.

Sok iskolában egyre láthatóbb a drogprobléma. Önöknél milyen a helyzet?
Voltak elszórt esetek, de alapvetően nagyon gyorsan felismerjük a problémákat, és igyekszünk azonnal segíteni. A tanárok és diákok közötti kapcsolat szoros és bizalmon alapul. A drogok nem jellemző problémája az iskolánknak.

Hozzájárul-e a vallási nevelés ahhoz, hogy a diákok inkább távol maradjanak az ilyen szerektől?
Igen, a hit döntő tényező ebben. Az osztályfőnökök sokat beszélgetnek a diákokkal, és emellett három pap is rendszeresen jár az iskolánkba. Szentmisét tartanak, gyóntatnak, és lelki beszélgetésekre is rendelkezésre állnak. A fiataloknak tehát vannak valódi, elérhető lelki kísérőik – mindenféle kényszer nélkül. Mi ajánlunk és kísérünk, de senkit sem kötelezünk semmire. Ezt a lehetőséget nagyon jól fogadják.

Milyen projektek zajlanak jelenleg az iskolájukban?
Volt egy Erasmus‑projektünk a türingiai dingelstädti Szent József Gimnáziummal, amelyet a koronavírus‑járvány idején fel kellett függeszteni. Rendszeres diákcsereprogramjaink vannak Magyarországgal – különösen a szegedi piarista gimnáziummal –, valamint bukaresti és székelyudvarhelyi iskolákkal.
A St. Gerhards-Werk e.V. Stuttgart egyesület minden évben meghív néhány diákot Németországba egy kulturális szemináriumra, ahol közelebbről megismerhetik a bánsági svábok történetét, valamint Németország és Európa múltját.
A Gerhardinum emellett részt vesz egy országos projektben, amely a líceumi oktatásban autonóm tantervek kipróbálását célozza. Ennek alapja az oktatási minisztérium rendelete, amely lehetővé teszi, hogy az iskolák a nemzeti alaptanterv keretein belül saját, innovatív tantervet dolgozzanak ki.
A projekt célja, hogy jobban figyelembe vegyük diákjaink érdeklődését, szükségleteit és kompetenciáit, és korszerű, a mai igényekhez igazodó oktatási utakat alakítsunk ki.

Tanítanak-e németet idegen nyelvként az iskolában?
Igen. Az előkészítő osztálytól a VIII. osztályig a német az első idegen nyelv. A líceumban pedig a német a második idegen nyelvvé válik, az angol után.

Milyen különleges projektek vannak az iskolában? Úgy emlékszem, volt egy sportfesztivál, ami „megmozgatta“ a növendékeket.
Igen, ezen a sportfesztiválon adományokat gyűjtöttünk a tornaterem felújítására. A következő lépés az elemi tagozat épületszárnyában a mozaikpadló felújítása, valamint a falak festése. Márciusban ismét megrendezzük a sportfesztet. A szülői és diáktanácsunk nagyon aktív.
Két évvel ezelőtt tartottunk egy kulturális estet a Banatul Filharmónia termében. Emellett megrendeztük a hagyományos karácsonyi koncertet is a székesegyházban, valamint egy karácsonyi vásárt. Havonta egyszer pedig megszervezzük az úgynevezett „Játékházat” az óvodás gyerekek számára, hogy játékos formában ismerkedhessenek meg az iskolánkkal.

Mennyire nehéz olyan pedagógusokat találni, akik a lelki dimenziót is magukénak érzik és hordozzák?
Nem mindig egyszerű. A tantestületünkben vannak katolikus, ortodox és neoprotestáns tanárok. Fontos, hogy a hitükből éljenek – hogy szeressék Istent, ismerjék a Szentírást, és ezt a hozzáállást sugározzák is. Ugyanakkor szakmailag is kompetenseknek kell lenniük. A kettőt összeegyeztetni nem magától értetődő. Lehet valaki nagyon jó keresztény, de kevésbé alkalmas pedagógus – vagy fordítva. Jelenleg tíz fiatal tanárunk van, nekik nagyon örülünk.

Hányan alkotják a tantestületet?
Jelenleg 51 pedagógus dolgozik az iskolánkban.

Hogyan támogatják a tanárokat? Van számukra is lelki kísérés?
Igen, van ilyen lehetőség. Talán nem olyan rendszeresen, mint a tanulók esetében. A pedagógusoknak évente két‑három alkalommal vannak lelki napjaik. Ilyenkor lehetőség van szentgyónásra vagy személyes beszélgetésekre is. Emellett szakmai továbbképzéseket kínál a Temes megyei Pedagógusok Egyesülete, valamint számos programot szervez a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége.

Mennyire számít manapság „modernnek” katolikus iskolába íratni a gyermeket?
Véleményem szerint nem annyira modernségről, inkább normalitásról van szó. Aki stabilitásra vágyik az életben, világos értékekre, megtartó emberi kapcsolatokra, az egy katolikus iskolában sok támogatásra talál. Sok szülő ma már nemcsak a tudásra helyezi a hangsúlyt, hanem a gyermek jellemének formálására is. Beszélünk IQ‑ról és EQ‑ról – mindkettő fontos, és mindkettőt komolyan vesszük. Egy gyermeknek meg kell találnia a helyét egy közösségben.

Tehát önmagában a tudás nem elég?
Pontosan. Lehet valaki zseni, és mégis nehézségei adódhatnaks a mindennapi életben – a kapcsolatokban, a párkapcsolatban, a baráti körben vagy akár a munkahelyen. A csapatmunka, az empátia és a szociális kompetencia döntő fontosságú. Lehet, hogy valaki szakmailag nagyon erős, de együttműködési készség nélkül nem jut messzire. Ezt is megtanulják nálunk a gyerekek.

Milyen támogatást kapnak a Római Katolikus Püspökségtől?
A iskolaépület – a piarista épületkomplexum – a Püspökség tulajdona. A Püspökség támogat továbbá bennünket a nagyobb felújítási munkálatokban; jelenleg a homlokzat felújítása van tervben. Emellett pedagógiai és lelki személyzetet is biztosít számunkra: két nővér dolgozik nálunk a Congregatio Jesu rendből (történelmileg Mary‑Ward‑nővéreknek vagy „angol kisasszonyoknak” is nevezték őket), valamint két portás. A három papot, akik rendszeresen szolgálnak az iskolában, szintén a Püspökség küldi hozzánk.

Milyen szakaszban vannak jelenleg a homlokzat felújítási tervei?
Még az elején járunk, a dokumentáció fázisában. Ideális esetben EU‑s forrásokat használnánk, de jelenleg nincs megfelelő pályázati lehetőség. Reméljük, hogy hamarosan új lehetőségek nyílnak.

Ön pap, tanár és iskolaigazgató egy személyben. Melyik munkakör áll Önhöz a legközelebb?
Ez nehéz kérdés. Elsősorban pap vagyok – ez volt mindig is a hivatásom. Tanárnak lenni szintén régi vágyam volt, és ez is teljesült. Az iskolaigazgatói megbízatás később adódott hozzá: valakinek vállalnia kellett ezt a felelősséget, és én szívesen teszem, még ha sok adminisztrációval jár is. Rengeteg papírmunka, sok szervezési feladat, ami nem mindig könnyű.
A leginkább felszabadultnak azonban az órákon érzem magam. Románul és magyarul is tanítok hittant. A munkaköröket pedig úgysem lehet élesen elválasztani: az oktatásban pap is vagyok is, és a prédikációban pedig gyakran érzem, hogy tanárként viselkedem.

(Megjelent: Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien, 34. évfolyam / 8241. szám, Bukarest, 2026. február 18., szerda, 4–5. oldal.)