-Plébános úr, a Coronavirus által okozott krízis a temesvári egyházmegye lelkipásztori átalakulásához is vezetett. Ön élőben közvetíti személyes Facebook –oldalán a Temesvár-józsefvárosi Szentmiséket. Mi változott meg és milyen személyes tapasztalatai vannak a digitális lelkipásztori-gondozás ezen új formájával?

SZ.ZS.: Utoljára március 22.-én tartottunk Szentmisét a hívek részvételével a plébánia udvarán, nem több, mint 50 személy jelenlétében. Azóta naponta Facebookon keresztül közvetítjük a miséket és ájtatosságokat. Igen, a járvány a lelkipásztori munkát is új kihívások elé állította: a miséket gyakorlatilag egy telefon előtt tartjuk- de hiszem, hogy otthon a hívek követik és aktívan bekapcsolódnak. Nagyon sok ember megerősíti Istennel való személyes kapcsolatát ezen lelki-kapcsolat révén és vigaszra talál. Az új pasztorális helyzet nem csak korlátozás, hanem lehetőség is: azt tapasztaljuk, hogy aránylag sok ember (néha 200-300) nézi miseközvetítéseinket és időnként olyan személyektől kapunk visszajelzést, akik eddig nem tartották a kapcsolatot az Egyházzal. Volt olyan eset is, hogy más országból, sőt, más kontinensről- például Ausztráliából kaptunk visszajelzést. Azt tapasztaltam, hogy ha Isten akaratát keressük és azt teljesíteni akarjuk, akkor egy ilyen szomorú helyzetben is, mint a jelenlegi járvány, valami jót hozhatunk ki a lelkipásztori munkában is.

-Ön a magyar kisebbség tagja, beszélgetésümk azonban németül folyik. Hol tanulta meg a német nyelvet?

SZ.ZS.: A romániai magyar kisebbséghez tartozom, gyermekkoromban szinte kizárólag a magyar nyelvvel nőttem fel, az iskolában a román nyelvet is megtanultam. Környezetemben senki sem beszélt németül, de tudtam, hogy a temesvári egyházmegye papjaként német nyelvre is szükségem lesz. Ezért a középiskola 11. osztályában magánúton elkezdtem német nyelvet tanulni. A teológiát három és fél évig a németországi Fuldában tanulmányoztam és ott német nyelvismereteimet elmélyíthettem. Egy idegen nyelv tökéletes elsajátítása csak kivételes esetekben történik: természetesen én is hibázok. Számomra azonban fontos, hogy plébániai közösségünk német ajkú híveinek anyanyelvükön hirdessem Isten Igéjét.

-Néhány hónappal ezelőtt a temesvári egyházmegyében lelkipásztori gondozást folytattunk és akkor a székesegyház egyik miserendjét is láttuk. A misék három nyelven voltak tartva, de dominált a román és magyar. Hogyan oldják meg plébániájukon a nyelvi problémát?

SZ.ZS.:A józsefvárosi egyházközségnek mintegy 1200 híve van, ebből mintegy 100 német ajkú. Jelenleg a magyaroké a legnagyobb csoport, de a román hívek közössége is meglehetősen nagy és élénk. Körülbelül 40 évvel ezelőtt a németek képezték plébániánk legnépesebb csoportját, de az 1970-es években történő tömeges kivándorlások miatt –különösen az 1989\1990-es évek utáni- számuk ijesztően csökkent, leginkább idős emberek maradtak. Három évvel ezelőtt német elsőáldozás volt három gyerekkel, akik vegyes házasságból származnak és német iskolába járnak. A valóság nagyon fájó nemcsak a német közösség, hanem számomra is. Sokan visszaemlékeznek az elmúlt időkre, de az már nem hozható vissza. Reménnyel tölt el a gondolat, hogy a kivándorolt bánáti svábok megtalálták helyüket a németországi társadalomban és egyházban is. Örvendek, ha valaki meglátogatja régi, józsefvárosi egyházközségét.

–A német ajkú hívek milyen nyelven igénylik az egyházi szolgálatokat?

SZ.ZS.: A legtöbb bánáti svábnak lehetősége volt Temesváron és környékén megőriznie német identitását, német iskolába jártak, ezét mind a mai napig az egyházi szolgálatokat is német nyelven igénylik. Minden vasárnap 10 órától német nyelvű szentmisét tartunk- ezt jelenleg a személyes Facebook-oldalamon közvetítjük- ahol kb. 50-60 személy van jelen. A többi egyházi szolgáltatást- házasság, keresztelés vagy temetés- csak nagyon ritkán tartjuk németül, hisz nem minden résztvevő ismeri ezt a nyelvet. Ezért legtöbbször magyar-román és német nyelven tartjuk.

-Milyen kihívásokkal kell szembenéznie egyházközségének?

SZ.ZS.: Az utóbbi években egyházközségünket különösen befolyásolta a hívek elvándorlása: a német közösség mintegy 90 %-a Németországba költözött, de az elmúlt három évtizedben a kivándorlás jelentős hatással volt a magyar és román közösségre is. Sajnos a világ meglehetősen közömbös lett a hittel szemben – ez világméretű realitás. De mindez nem foszthat meg a reménytől: fel kell fedezzük és teljesítsük Isten akaratát velünk szemben, még ebben a nehéz időben is. Istennek terve van velünk!
Számos kezdeményezés indult egyházközségünkben: fellendült a családi lelkipásztori-szolgálat, új kiscsoportok alakultak, ahol lehetőség adódik a hit elmélyítésére és tudatosabb életre. Tapasztaljuk, hogy Isten törődik velünk, csak hallgatni kell Rá.

-A világ minden részén az egyház változásokon megy keresztül. Hol látja Ön 30 év múlva ?

SZ.ZS.: Természetesen ezt senki sem tudja megjósolni- de nem is kell. A járvány okozta krízis is mutatja, hogy sok mindent nem tudunk előre jelezni és kiszámítani. Nézzünk a jövőbe, de sokkal inkább a jelenre összpontosítsunk. Olyan kérdések kell foglalkoztassanak, mint: Hogyan éljek itt és most a közösség tagjaként? Vagy: Mit vár tőlünk ma Isten ?
Katolikusként természetesen az egyetemes egyház irányelveit szem előtt kell tartani, különösen Szent Péter utódjának, Szentatyánknak véleményét. Ferenc pápa egyértelmű javaslata: az egyház hű kell maradjon Krisztus evangéliumához és készen kell lennie a bűnbánatra. Támogatnunk kell a gyengéket és rászorulókat. Törekedjünk hűek maradni Krisztus evangéliumához, maradjunk Vele személyes kapcsolatban és hallgassuk Őt, s akkor megtaláljuk azt a lehetőséget, amely számunkra a jövőt biztosítja.

-Coronavírus okozta válság idejét éljük. Milyen útravalót adna az embereknek?

SZ.ZS.: A válság az egész világ életét érintette, hisz egyértelműen nem voltunk felkészülve rá. A válság fájdalmas, sebezhetővé tesz, de ugyanakkor fel is ráz bennünket.
Arra kell gondolnunk, mit is tanulhatunk belőle? Mindennapi rohanó életünk megállt – azelőtt egyetlen világi hatalom sem tudott volna leállítani minket…
Szerintem egy új esélyt kaptunk arra, hogy életünket újból felfedezzük és megerősítsük Istennel való személyes kapcsolatunkat. A családok időt kaptak, hogy egymással töltsék. A világ lehetőséget kapott, hogy szolidaritásról tegyen tanúságot.
Remélhetőleg megértjük ennek a helyzetnek az üzenetét és választ találunk a kérdésre: egyáltalán mi is fontos az életben?

Köszönjük a beszélgetést.

 

Az interjút Richard Guth készítette német nyelven.
Forrás: Sonntagsblat