Június utolsó hétvégéjét katolikus lelkipásztorok és hívek ötven fős csoportja közösen töltötte Temesváron, a Kolping Házban. Az ország 16 településéről érkeztek, és vállalták a kihívást, hogy kipróbálnak valamit, ami sokuk számára még ismeretlen. Két napon át beszélgettek, figyeltek egymásra, kérdeztek és tanultak. Mert vannak dolgok, amelyeket nem lehet könyvekből vagy előadásokból megérteni, csak megtapasztalni.
Az összejövetel célja a szinodális megbeszéléseket moderáló facilitátorok számára tartott képzés volt. A Temesvári Római Katolikus Püspökség által június 27–28-án szervezett találkozó lezárta azt az internetes felületen zajló tanfolyamot, amely tavaly kezdődött az olaszországi Loppianóban működő Sophia Egyetem és az Evangelii Gaudium Központ közös szervezésében.
Temesvárra meghívott előadóként Andrew Spiteri szinódusi facilitátor és Maria do Sameiro Freitas, az Evangelii Gaudium Központ igazgatótanácsának tagja érkezett.

A kapcsolatépítés művészete
A képzés központi témája a kapcsolatépítés művészete volt. A program előadásokat, prezentációkat, kiscsoportos tevékenységeket, szentmisét, valamint egy záró szerepjátékot foglalt magában, amelyben a résztvevők gyakorlatba ültették mindazt, amit a kurzus során tanultak. A liturgiát mindkét napon Pál József Csaba megyés püspök mutatta be. Koncelebrált Francisc Ungureanu, a Romániai Püspökkari Konferencia főtitkára és az Angelus TV igazgatója, valamint a Temesvári Egyházmegye plébániáiról érkezett papok csoportja. A zenei szolgálatot Iustin Călin zenetanár, a Harmonia Christi kórus vezetője látta el.
A kapcsolatépítés már akkor elkezdődött, amikor a résztvevők átlépték a Kolping Ház küszöbét, és összegyűltek a konferenciateremben. Bukarest, Brassó, Kolozsvár, Jászvásár, Ákosfalva, Temesvár, Pécska, Újszentes, Csák, Perjámos, Kisiratos, Karánsebes, Krassócsörgő, Resicabánya, Temesszlatina és Lippa voltak azok a települések, ahonnan a résztvevők érkeztek, hogy együtt sajátítsák el a facilitátori szolgálathoz szükséges alapvető ismereteket, technikákat és jó gyakorlatokat.
Bár a szinodalitásról szóló szinódus dokumentumai nem adnak szigorú, „szótári” definíciót, a kézikönyv (Vademecum 2021–2023) világosan leírja a facilitátor szerepét. A facilitátor nem pusztán a beszélgetés moderátora, hanem a csoport kísérője is: ismerteti a találkozó célját és menetét, bizalommal teli, kölcsönös meghallgatásra épülő légkört teremt, ügyel arra, hogy mindenki kiegyensúlyozottan részt vehessen, hozzászólhasson és támogatja a közös megkülönböztetést. Nem ő irányítja a párbeszéd tartalmát, hanem kíséri a folyamatot.


Szinodalitás, mint életstílus
A kurzus kezdetén a jelenlévőket Pál József Csaba megyés püspök és Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök üdvözölte. Ezt követően a főpásztor néhány személyes tapasztalatát is megosztotta a Püspöki Szinódus XVI. Általános Gyűlés rendes közgyűlésének üléseiről. A bevezető után a megyés püspök bemutatta a két meghívott előadót, akik megnyitották a kurzus első szesszióját.
Előadásában Maria do Sameiro Freitas hangsúlyozta, hogy a szinodalitás nem elmélet, hanem életstílus és gyakorlati folyamat, amelyhez konkrét eszközökre van szükség. A Sophia Egyetem négy éve dolgozik ezen a területen, online kurzusaikon eddig 64 ország résztvevői tanultak. A képzés célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a szinodalitás eszközeit: a meghallgatást, a közös megkülönböztetést, a részvételt és a felelősség megosztását. A romániai gyakorlati műhely a képzés zárómodulja, amely a facilitálás művészetére összpontosít – arra, hogyan lehet a közösségi folyamatokat kísérni és támogatni, beleértve a nehéz helyzeteket is. A két nap során a középpontban a gyakorlat állt: a facilitátor keretet adott, a résztvevők pedig alkalmazták a megtanult módszereket. – A kurzusok végén általában két-három napos gyakorlati modult vezetünk, amelyet Olaszországban, de más országokban is megszerveztünk: Írországban, az Egyesült Államokban, Szlovákiában. Idén nagy örömmel jöttünk Romániába, mert sok résztvevő jelentkezett ebből az országból – mondta az előadó.

„A szolgálat legmagasabb formája…”
Ezzel a kifejezéssel írta le a facilitátor szerepét előadásában Andrew Spiteri, a szinodális és egyházi folyamatok szakértője, az International Association of Facilitators (IAF) által elismert szakember, a Püspöki Szinódus egyik vezető moderátora. — Lényeges, hogy a facilitátor ne kerüljön előtérbe. Ez lenne a szolgálat legmagasabb formája: amikor a csoport összegyűlik, és én, mint facilitátor, jelen vagyok közöttük anélkül, hogy magamra irányítanám a figyelmet, olyan légkört teremtve, amelyben ők maguk fedezik fel a világosságot. A facilitálás szolgálat, nem pedig irányító funkció. Néha egy óra, máskor hónapokig tart, a döntés összetettségétől és a csoport dinamikájától függően. A szinodális folyamat nem automatikus, nem olyan, mint egy »kávégép«, amelyen csak megnyomunk egy gombot, és megjelenik az eredmény. Nem is olyan, mint a parlament, ahol megbeszélnek valamit, szavaznak, és kész. A szinodalitás azt jelenti, hogy meghallgatunk, és elfogadjuk, hogy létezhetnek más nézőpontok is. Ha úgy lépünk be egy folyamatba, hogy mindenki a saját rögzült elképzeléseivel érkezik, és még csak meg sem akarja hallgatni a többieket, akkor először bizalmat és testvériséget kell építeni. A cél az, hogy mindenki lássa: őt is észreveszik, meghallgatják és tiszteletben tartják, továbbá, hogy a végső döntés ne maradjon »a fiókban«, hanem eljusson azokhoz, akik azt meg tudják valósítani — fogalmazott Andrew Spiteri.

Gyakorlati módszerek
A kurzus egyik legnagyobb erősségét kétségkívül a hét kiscsoportos tevékenység – vagyis a csoportdinamika – jelentette, amelyek során a résztvevők a következőket tapasztalták meg:
– Háromszintű meghallgatás — Szó • Önreflexió • Értelmezés
– Feszültségek és konfliktusok kezelése
– A pszichológiai biztonság légkörének megteremtése és konszenzusépítés
– Trinitárius dinamika
– Karizmák megbecsülése
– A felelősség megosztásának előmozdítása
– Közösségi megkülönböztetés

Kérdések és válaszok
A kurzus elején a két meghívott előadó arra kérte a résztvevőket, hogy röviden fogalmazzák meg, mit várnak ettől a képzéstől. Sokan szerettek volna gyakorlati módszereket elsajátítani, hogy a jövőben alkalmazhassák őket a plébániai szinodális beszélgetésekben, a fiatalokkal való munkában vagy egyéb területen, közösségekben. A záráskor a meghívottak arra kérték a jelenlévőket, mondják el, mit visznek magukkal a kurzusról. Íme néhány válasz:
„Fontos, hogy akarjunk megtanulni kommunikálni.”
„Közös felelősségvállalás és átláthatóság.”
„A remény, hogy élő közösség vagyunk.”
„Sokszínűség, hála, rendelkezésre állás.”
„Új perspektívák és nyitottság a közösségben.”
Az előadók nem csupán szavakkal, hanem saját viselkedésükkel is oktattak: azzal a nyitottsággal, amellyel fogadták a résztvevőket; azzal a figyelemmel, amelyet mindenkinek külön-külön szenteltek; azzal az őszinteséggel, amellyel a témákat kezelték és a kérdésekre válaszoltak; valamint azzal a bizalommal és barátsággal teli légkörrel, amelyet sikerült megteremteniük. Ebben a közegben mindenki úgy érezte, hogy meghallgatják és tiszteletben tartják.
A két nap során az olasz–román fordítást Maria Surdu végezte. Gondos munkája lehetővé tette, hogy minden résztvevő teljes mértékben bekapcsolódhasson a szinodális folyamatba.

A találkozó üzenete
A temesvári képzés is bizonyította, hogy a szinodalitás létező gyakorlat, amely lépésről lépésre épül fel: meghallgatásból, bizalomból és együttműködésből. A résztvevők azzal a reménnyel tértek haza, hogy hozzájárulhatnak egy nyitottabb és testvéribb Egyház építéséhez, és amit itt átéltek, egy új út kezdetévé válhat — olyan úttá, amelyet közösségeikben együtt járhatnak tovább.

A temesvári Püspökség sajtóirodája

Fotó: www.facebook.com/media