Szeptember 16-18. között került sor a TEKMEK (Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) harmadik hosszabb hétvégéjére, amit ezúttal Nagyváradon töltöttek a fiatalok. Az alábbiakban Makkai Mercedes beszámolója olvasható.

A hétvége témája a férfi-női gondolkodás volt. Olyan kérdések merültek fel bennünk, hogy mit tanulhatunk egymástól, miért különbözik a gondolkodásunk, miért nem értjük meg egymást? Ezt a témát a TEKMEK csapata már egy jó ideje szerette volna megvitatni, ami ezen a hétvégén sikerült is.
Ismételten egy nagyon gazdag hétvége volt, ahol már ebéd után belecsöppentünk a témába, miközben Kincsőt is felköszöntöttük születésnapja alkalmából. Ezután szentmise következett, majd vacsora után ellátogattunk a nagyváradi Püspökségre. Böcskei László püspök úr nagy szeretettel fogadott minket, és sokat mesélt nekünk a püspöki palotáról. Az épület új külseje és belső tere elvarázsolt minket, ízlésesen és modernül restaurálták, emellett sok szép dolgot láttunk, hallottunk. Este nem maradhatott el a közös ének, ami mindig melegséggel és jókedvvel tölt el minket.
Másnap szentmisével, majd közös reggelivel indítottuk a napot, így feltöltődünk testben és lélekben egyaránt.
Erika Mária nővér és Bakó László atya bevezettek minket a férfi és női gondolkodás rejtelmeibe, és abba, hogy milyen fontos a kiegészítésben rejlő erő. Nagy figyelemmel, izgalommal és vitával telt a délután. Lelkivezetőink szerepjátékkal is ráhangoltak minket a témára, amin nagyon jókat nevettünk. Sok mindent mi is megtapasztalunk nap mint nap a férfi és női gondolkodást illetően, ami eléggé különböző, de ez így van rendjén. Mindemellett keresztény szemszögből is megvizsgáltuk a Nőt és a Férfit. Csoportos feladatunk is volt, amiben külön a lányoknak és külön és a fiúknak együtt kellett dolgozniuk, hogy meglepjék valami olyannal a másik csapatot, aminek örülnének. A fiúk minden lánynak egy szál papír rózsavirágot készítettek, a lányok pedig egy „bocsánat-hajót”, amin bocsánat kérő szavak voltak, és kis cetlik a dobozban, amin olyan szavak vagy kifejezések szerepeltek, amivel bocsánatukat fejezték ki a fiúk felé. Ez a feladat nagyon sikeresnek bizonyult. Ezután Bibi és Ernő tanúságot tettek a kapcsolatukban megélt dolgokról, amit nagy figyelemmel hallgattunk végig. Megmaradt egy fontos mondat, amit Ernő mondott: „igazivá kell válnunk egymás számára”. A nap további részében is előszeretettel beszélgettünk a témáról, és sokat viccelődtünk egymással.
Ebéd után meglátogattuk Nagyvárad központját. Az eső ellenére is kitartottunk, sétálva néztük meg a híresebb épületeket, a szép látványosságokat. A napot egy grillezős, zenés esttel zártuk, ami ismét nagyon jól telt. A fiúk a munka férfias részét, míg a lányok a női részt vállalták. Itt is látszott, milyen jól tud együtt működni a két nem. A közös mosogatás is inkább szórakozás volt, mint munka. Azt hiszem, ez a varázsa ezeknek a TEKMEK-hétvégéknek, hogy a csapatszellem mindig jól működik, segítjük egymást, sokat beszélgetünk, együtt énekelünk Isten dicsőségére, így mindig nagyon jó a hangulat.
A záró napunkat reggel zsolozsmával kezdtük, ami egy új élmény volt a TEKMEK számára. Reggeli után pedig indultunk is a székesegyházba szentmisére, ahol mi énekeltünk. Ismét nagyon jó élmény volt a közös zenélés-éneklés, a templom falai szó szerint zengtek a hála énekétől.
Ebédkor pedig egyben zárókört is tartottunk, ahol sok pozitív dolog hangzott el. Nagyon jó visszajelzés volt amit Andi mondott, aki először jött el a TEKMEK-hétvégére: „látszik, hogy összetartó, nagyon összeszokott csapat vagyunk, és egyben nagyon nyitottak is, hiszen úgy érezték magukat Attilával (a barátjával), mintha mindig is a csapathoz tartoztak volna.” Jobb lezárása nem is lehetett volna a hétvégénknek.
Hálásak vagyunk ezekért a pillanatokért! Sok szép emlékünk van, és olyan jó együtt lenni, együtt (meg)élni az eseményeket. A lelkivezetőink pedig minden jóval ellátnak minket, így az Istenhez való utat is könnyebben megtaláljuk.

Makai Mercedes, a TEKMEK-csapat tagja