Gyalogos zarándoklat Máriaradnára

Idén is megszervezték a hagyományos máriaradnai gyalogos zarándoklatot, amelyen 20-an vettünk részt. Az egyik résztvevőnk már 20-ik alkalommal teszi meg ezt a zarándokutat. Feledhetetlen élményben volt részünk, mint ahogy a résztvevők az út végén többször is hangsúlyozták.
Szeptember 7-én reggel 6 órakor indultunk a Dóm téren gyülekeztünk, majd közös ima és áldás után útra keltünk a máriaradnai Szűzanyához. Utunk során a csoportunk nagyon szépen összekovácsolódott, és együtt viseltük a terheket is, mint például a hólyagok a talpakon, a csomagcipelés vagy pedig az egymással megosztott örömeink vagy fájdalmaink. Őseinkhez hasonlóan mi is nem csak vándorútra indultunk, hanem igazi zarándokútra, amelyen többször imádkoztuk a Rózsafüzért, továbbá sokat énekeltünk együtt Jézusnak és a Szűzanyának. A feldíszített kereszt elöl haladt, és az egymást követő kereszthordozók egyre jobban motiváltak minket, hogy a cél felé haladjunk.
Az első megállónk Újszentesen volt.  Nagyon jó érzés volt, hogy amikor közeledtünk a plébánia felé, az ottani hívek harangszóval vártak és azzal is búcsúztak el tőlünk. A templomban röviden imádkoztunk, azt követően pedig a plébános és csapata finom reggelivel várt minket. Aztán folytattuk utunkat imádkozva és énekelve. Az „égi áldás“ sem hiányozhatott, elkezdett esni az eső, de nem volt vészes, elég hamar el is állt.
A második megállónk Hidasligeten volt. Itt is harangszóval vártak minket és finomságokkal kínálva erősítettek minket a további útra.
Az úton több szép élményben volt részünk, egy idős bácsi hideg kútvízzel kínált bennünket, aminek nagyon örültünk mivel fogyóban volt a vizünk. Egy másik bácsi kitárta előttünk az ortodox templom kapuját és behívott minket. Itt közösen énekeltünk.
Sokan köszöntöttek minket az úton az emberek közül is, akikkel az utcán találkoztunk, ezenkívül az autóban ülők is több alkalommal dudáltak nekünk. Ily módon ők is részesei lettek a mi kis zarándok utunknak.
Hosszabb szünetet Máslakon, a plébánia templomában tartottunk. Kb. 16 órára értünk ide. Mivel Szabó Tibor atya utánunk hozta autóval a csomagjainkat, az úton csak a nélkülözhetetlen dolgokat kellett magunkkal cipelnünk. Ez is nagy könnyebbséget jelentett.
Máslakon erőt merítettünk, és hajnali 2 órakor újra elindult a zarándokcsapat. A pihenés jót tett, így igen gyors volt a reggeli haladás: 8 óra körül Lippára értünk, ahol a Caritas ház reggelivel várt minket. Itt ismét erőt merítettünk zarándokutunk utolsó szakaszához, amelyet boldogan énekelve tettünk meg. Máriaradnára 10 óra 40 perckor éreztünk meg. A kb. 60 km gyaloglás után Mária-énekkel vonultunk a Szűzanya elé, akinek a születésnapját ünnepeltük. Ajándékként pedig elhoztuk neki az imáinkat, kéréseinket, köszöneteinket, fáradalmainkat, a sok embert, akik a szívünkben élnek és ott fontos helyet foglalnak el, egyszóval mindent és mindenkit, aki és ami nekünk fontos.
Zarándokutunk a 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisével zárult, amelyet Pál József püspök atya tartott. Ő lelkesített minket, hogy Máriához hasonlóan mi is Istennek tetsző életet éljünk. Az egyik mondata különösen megragadott engem, mégpedig, hogy gondolkodjunk el azon, mire használjuk az időnket és a pénzünket? Mire tesszük MI a hangsúlyt az életünkben?
Kívánom, hogy ez a zarándokút mindenki életében tovább folytatódjék a hétköznapokban, olyan szinten, hogy kitartsunk akkor is, ha úgy érezzük, nehéz az úton a cél felé haladni. Haladjunk úticélunk felé Jézussal és Máriával, akik életünk biztos pontjai a „köves és kemény aszfaltos úton“, akik elvezetnek minket a Mennyei Atyánkhoz, utunk végső céljához.

Erika-Mária nővér

2019-09-09T13:28:28+03:00 2019. szeptember 9 - 13:26|