Október 19-én, a missziók vasárnapján XIV. Leó pápa hét új szentet avatott a Szent Péter téren. A szertartáson több ezer hívő vett részt, köztük az új szentek szülőföldjéről érkezett zarándokok. A hét új szent rövid életrajzát Marcello Semeraro bíboros, a vatikáni Szenttéavatási Kongregáció prefektusa olvasta fel a XIV. Leó pápa által celebrált ünnepi szentmise keretében a Szent Péter téren.

Boldog Ignatius Maloyan (1869–1915)
Ignatius Maloyan, az örmény katolikus egyház érseke, 1869-ben a mai Törökország területén, Mardin városában született, amelynek később a főpásztora lett. A libanoni Bzommar patriarchális kongregációjában szentelték pappá, majd néhány év egyiptomi lelkipásztori szolgálat után püspöki kinevezést kapott. Az örmény nép üldöztetésének idején, sok más hívővel együtt, börtönbe vetették. Többször felszólították, hogy tagadja meg keresztény hitét, így mentve meg életét – ő azonban mindvégig rendíthetetlenül kitartott Krisztus mellett. 1915. június 11-én, a Jézus Szentséges Szívének ünnepén, hitéért vértanúhalált szenvedett. II. János Pál pápa 2001-ben, Rómában avatta boldoggá. Élete és halála ma is példa az üldözött keresztények számára, tanúságtétel a hit erejéről és az örök reményről.

Boldog Peter To Rot (1912–1945)
Peter To Rot, laikus hívő és katekéta, 1945 júliusában szenvedett vértanúhalált. A mai szentté avatásával ő lett Pápua Új-Guinea első szentje. 1912-ben született Új-Britannia szigetén – és ott is halt meg. Házas volt, három gyermek édesapja.
Katekétaként hűségesen segítette a misszionáriusokat az evangélium hirdetésében. Amikor a japán hadsereg megszállta a szigetet és letartóztatta az európai misszionáriusokat, Peter To Rot továbbra is szilárd támasza maradt a helyi keresztény közösségnek.
Nyíltan felszólalt a poligámia legalizálása ellen, amelyet a japán megszállók vezettek be, hogy megnyerjék a lakosságot. Kitartó ellenállása miatt megfenyegették, bíróság elé állították, és két hónap börtönre ítélték. A büntetés letöltése után halálos injekcióval meggyilkolták. II. János Pál pápa 1995-ben, Port Moresby városában, személyesen vezetett szertartás keretében avatta boldoggá. Élete a család szentségének, a laikus szolgálatnak és a hithez való rendíthetetlen hűségnek örök tanúsága.

Boldog Vincenza Maria Poloni (1802–1855)
Vincenza Maria Poloni az Irgalmas Nővérek alapítója volt Veronában, abban a városban, ahol 1802-ben született. Lelki útját a boldog Carlo Steeb vezetésével kezdte, amikor önkéntesként szolgált a „Pio Ricovero” nevű karitatív intézményben, ahol krónikus betegségben szenvedő nőket ápoltak. E helyen, három társával együtt megalapította az „Irgalmas Nővérek” intézetét, és ápolónőként teljes szívvel a betegek szolgálatának szentelte magát. A közösségben mély hitbeli tapasztalatokat élt meg, amelyek egész életét áthatották. A szenvedés csendjében, amelyet nem akart másokra hárítani, 1855. november 11-én hunyt el. XVI. Benedek pápa 2008-ban avatta boldoggá. Élete az irgalmas szeretet és a csendes szolgálat példája.

Boldog Maria Carmen Rendiles Martínez (1903–1977)
Maria Carmen Rendiles Martínez, a Jézus Szolgálóleányai szerzetesi közösség alapítója és első általános elöljárója, 1977. május 9-én hunyt el Caracasban, Venezuelában. 1903-ban született, és 24 évesen belépett az Oltáriszentség Szolgálóleányainak kongregációjába. Amikor ezt a kongregációt szekuláris intézménnyé alakították át, ő és néhány rendtársa – hivatásuk szerzetesi formáját megőrizve – engedélyt kértek egy új közösség alapítására. Az új rend karizmája változatlan maradt: az Eucharisztia iránti szeretet és a papok szolgálata. Élete utolsó három évét egy autóbaleset következményei árnyékolták be, amelyek egyre nehezebbé tették számára a közösségért végzett munkát. 1977-ben, csendes szenvedésben tért meg Teremtőjéhez. Ferenc pápa 2018-ban avatta boldoggá.

Boldog Maria Troncatti (1883–1969)
Maria Troncatti nővér 1883-ban született Olaszországban, Brescia tartományban. A Segítő Szűz Mária Leányai szerzetesrend tagjaként élt, és a szalézi karizma, Bosco Szent János lelkisége vezette őt missziós hivatásában. Ecuadorba küldték misszionáriusként, ahol első három évét Chunchi városában töltötte, mentőállomás és gyógyszertár vezetőjeként. Ezután úgy döntött, hogy még mélyebbre hatol az ország belsejébe, hogy az eldugott esőerdő-vidékeken szolgáljon – Macasban, Sevilla Don Boscóban, Sucúában és Guayaquilben. A missziók munkája gyakran heves ellenállásba ütközött; Macas és Sucúa misszióit fel is gyújtották. Maria nővér kórházat vezetett, és rendkívüli odaadással küzdött a helyi lakosság – különösen a nők – jogaiért és méltóságáért. 1969. augusztus 25-én egy repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el. XVI. Benedek pápa 2012-ben avatta boldoggá. Élete a missziós szeretet, a szalézi lelkiség és az emberi méltóság védelmének példája.

Boldog José Gregorio Hernández Cisneros (1864–1919)
José Gregorio Hernández Cisneros 1864-ben született Venezuelában. Orvosi tanulmányait a caracasi egyetemen végezte, majd a venezuelai hatóságok Párizsba küldték, hogy tovább mélyítse tudását. Hazatérése után több egyetemi tanszéket vezetett, orvostant oktatott, tudományos munkákat publikált, és számos elismerésben részesült. Mindenekelőtt azonban „a szegények orvosaként” vált ismertté: mindenkit ingyen kezelt, aki nem tudta megfizetni az orvosi ellátást – gyakran saját pénzén vásárolta meg a gyógyszereket betegeinek. E megélt szeretetszolgálatban valósította meg azt a vágyát, hogy Istennek szentelt életet éljen – amit egészségi okokból nem tudott szerzetesként megvalósítani. 1919. június 29-én közlekedési balesetben hunyt el, miközben egy beteg gyermeknek vitt gyógyszert. Ferenc pápa 2021-ben avatta boldoggá. Élete a keresztény szeretet, az irgalmasság és az önzetlen szolgálat példája.

Boldog Bartolo Longo (1841–1926)
Bartolo Longo, olasz származású, a Salento vidékének fia, 1841-ben született Latianóban, az Oriai egyházmegyében. Ifjúkorában mély hitválságot élt át, ám később a rózsafüzér buzgó apostolává vált, és belépett a domonkos harmadrendbe. Először Pompeji völgyébe ügyvédként érkezett, hogy a De Fusco özvegy jogi ügyeit intézze – aki később felesége lett. Bartolo elhatározta, hogy életét a helyi lakosság testi és lelki szükségleteinek szolgálatára szenteli. Így született meg a pompeji kegyhely, amelynek középpontjában a Rózsafüzér Királynőjének kegyképe áll, amelyet Bartolo Longo 1875-ben hozott el. Az ő nevéhez fűződik a rózsafüzér imádság 20. századi elterjesztése is. A kegyhely közelében feleségével együtt árvaházat és gondozóintézményt alapított a börtönviselt szülők gyermekeinek. 1926. október 5-én hunyt el. II. János Pál pápa 1980-ban avatta boldoggá. Élete a megtérés, az irgalmasság és a rózsafüzér imádságának örök tanúsága.

Forrás: www.vaticannews.va/de

Fotó: www.vaticannews.va/ro, (@Vatican Media)