A Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából, amelyet idén az „Én sosem feledkezem meg rólad” (vö. Iz 49,15) mottóval ünnepeltek, a temesvári egyházmegyéből nagy számú zarándok érkezett a máriaradnai kegytemplomhoz. A szentmise, Ferencz Emese előadása, a közös imák és programok alkalmat adtak a résztvevőknek arra, hogy elmélyüljenek az időskor ajándékában, a hálaadásban és a keresztény reményben. Az alábbiakban néhány gondolatot idézünk fel erről a napról és a jelenlévőket mélyen megérintő előadásból.
Ferencz Emese előadása valóban csodálatos volt.
Kiindulva XIV. Leó pápa üzenetéből, amelyet a Nagyszülők és Idősek Világnapjára küldött, és amelynek témája Isten szava: „Én sosem feledkezem meg rólad” (vö. Iz 49,15), Ferencz Emese hangsúlyozta: az evangélium kezdettől fogva azt hirdeti, hogy az ember értéke nem abból fakad, amit tesz, hanem abból, hogy kinek a szeretetében létezik. A remény viszont abból él, hogy Isten hűséges marad akkor is, amikor a körülmények ennek ellentmondanak.
Az időskor a kegyelem különleges ideje, lelki esemény.
Az emberi életet gyakran egy ívként képzeljük el. A gyermekkor a hajnal, a fiatalság a délelőtt, a felnőttkor a delelő nap, az idős kor pedig az alkony. Életünk zarándokút. A fény felé tartunk, amelyről Szent János a Jelenések könyvében azt mondja: „hisz ott nincs éjszaka.”
A Nagyszülők és Idősek Világnapja a hálaadás napja. Mindannyian egy család, egy közösség és egy hit örökösei vagyunk. Köszönjük, Urunk, ezt a különleges napot. Köszönjük nagyszüleinkn ajándékait: szeretetüket, türelmüket, hitüket és imáikat.
Segíts, hogy jelenlétünkkel, szeretetünkkel és odafigyelésünkkel továbbadhassuk a Te szeretetedet, Urunk, amellyel minden embert körülveszel.
Mara Franka
