Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án a temesvár-belvárosi református gyülekezet vendége volt Pál József Csaba megyés püspök. A Főpásztort Fazakas Csaba református lelkész hívta meg igehirdetésre a február 2-9. között a Krisztus-hívők egységéért tartott imahét alkalmából.
Az egybegyűlteket elsőként Demeter Sándor lelkész üdvözölte, majd átadta a szót a temesvári Főpásztornak.
Pál József Csaba megyéspüspök imával indította az igehirdetést, amelynek témáját az Apostolok Cselekedeteinek 27. fejezete adta: Pál apostolt hajóval akarták Rómába vinni, ám viharba kerültek, és a tengerészek kénytelenek voltak kidobni a rakományt, majd a hajó felszerelését is, míg végül mindannyian megmenekültek és sikerült kikötniük Málta szigetén.
– Az életben kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy jó és hasznos dolgoktól kell megválnunk, a saját kezünkkel kell kidobjuk azért, hogy a jobbnak helyet adjunk. Tudnunk kell, hogy az életünkben, az Úr szemében minek van elsőbbsége – hangzott el az elmélkedés első részében. Ezt követően a Főpásztor Boldog Charles de Foucauld-t idézte, aki ugyancsak egy szentírási részhez kapcsolódóan (Mt 14,22-33) a következőket fogalmazta meg: – Az első az, hogy kérjem az Úrtól, hogy hívjon oda magához engem. A második: ne indulj el, amíg nem hív. A harmadik pedig: ha viszont meghallod az Úr hangját, akkor indulj el bátran, mert nincs semmi, ami megállíthatna.
Az ökumenizmussal kapcsolatosan pedig a megyéspüspök elmondotta: tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy az Úr most is itt van velünk, közöttünk van és azt akarja, hogy a gyermekei egységben éljenek.
Az igehirdetést követően a gyülekezet nevében Demeter Sándor lelkész arra kérte Pál József Csaba megyéspüspököt, hogy ossza meg a hallgatósággal a főpásztori szolgálatával kapcsolatos főbb gondolatait. A kérdésre válaszolva a temesvári püspök úgy fogalmazott: leglényegesebb a Jóisten és az Ő Igéje, amit meg kell élnie, illetve az, hogy mit kér tőle az Úr. – Úgy érzem, hogy az egyik feladatom sokaknak elmondani, aki meg akar hallgatni, hogy Isten szeret minket. A másik fontos dolog az egység. Itt nem csak az ökumenikus egységre gondolok, hanem egységben élni az Úrral, aki jelen akar lenni a kapcsolatainkban. Hasonlóan fontos a közösség, magányosan ugyanis nem lehet hinni, mert elgyengülünk, elfogyunk, szétporladunk. Fontos a közösség megtartó ereje, hogy tudjunk egymásról. Hasonlóan fontos továbbá az, hogy mindenki megélje az Úr Jézustól kapott küldetést.
Végezetül Fazakas Csaba lelkipásztor osztotta meg a gyülekezettel az igehirdetéssel kapcsolatos gondolatait, és hangsúlyozta: ahogyan a református és katolikus házasfelek alkotta családok összefonódtak, úgy kell a két egyháznak is összefogniuk és egységben tevékenykedniük az Úrban, akit szolgálnak.
S.